Azt mondták, soha sem küldenek tankokat és vadászgépeket Ukrajnába, aztán mégis küldtek! – ezzel a mondattal vezette fel Macron elnök azt a követelését, hogy a Nyugat semmiképpen se engedje Oroszországot nyerni a háborúban, és ezért akár szárazföldi csapatokat is Ukrajnába kell küldeni. A következőkben a francia elnök első hallásra meghökkentő javaslatának kommunikációs síkját vizsgáljuk, majd bemutatjuk, hogy az sajnos miért aktuális, hogy legvégül felelevenítsük azokat a tavaly nyári NATO-csúcstalálkozó előtti felvetéseket, amelyekkel Macron javaslata kapcsán ismét sokat fogunk találkozni.
(Fotó: Emmanuel Macron francia elnök és felesége, Brigitte Macron Napóleon sírja előtt áll a francia császár halálának kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, 2021. május 5-én. EPA/Christophe Petit Tesson)Miért most állt elő Macron ezzel a javaslattal?
Az Oroszországgal sokáig jó kapcsolatot ápoló Franciaország elnöke csak akkor lehet Nyugat-Európa politikai vezetője, ha a globalista buborékban erőltetett háborús erőfeszítések élére áll. Mivel a globalisták már nem tudnak és nem is akarnak a régi jóléti modellhez visszatérni, a régi recept szerint világháborús pszichózisba kergetik az európaiakat. Mivel az euro(adósság)zóna déli államai GDP-arányosan alig támogatják Ukrajnát és a frontra küldött francia Cézár önjáró lövegek is legfeljebb a volt gyarmatokon hatásosak, ahol nem ágyúval lőnek vissza rájuk, nem marad más, mint a nagyotmondás, vagy ahogy németül mondják, a propagandaágyúval való lövöldözés.
Macron mondatai főként a németeknek való beszólásként értendők. Scholz kancellár nem adja át az akár 500 kilométer hatótávolságú német Taurus cirkáló rakétákat Ukrajnának, mivel azok célpontjait német katonáknak kéne Ukrajnában beprogramozni és azokkal mélyen az orosz magterületre is csapást lehet mérni. Az sem sokat javít a helyzeten, ha a programozást Németországból végzik. Berlin ezért óvatos duhajként a briteknek és franciáknak adná át saját rakétáit, hogy azok az ukránok által már használt további Storm Shadow és Sclap rakétákat küldjenek a frontra. Macron javaslata a jövőre vonatkozik, így most nem kerül pénzbe és előbb-utóbb úgyis aktuálissá válik, és akkor mondhatja, hogy igaza volt.
Itt kell a második pontra áttérnünk, a matematikára. A XXI. század háborúit is a nap végén emberek vívják és az a fél nyer, amelynek több katonája és fegyvere marad. Ukrajna egyikből sem áll jól, hiszen kifogy a hadra fogható katonákból és a lőszerből. Ráadásul az ukrán férfiak már nem is akarnak harcolni. Aki akart, már jelentkezett önkéntesnek, a többiek pedig élni szeretnének és nem meghalni. Kijev most újabb félmillió katonát akar besorsozni, akiknek a harmada sincsen meg, hiába razziáznak szó szerint éjjel-nappal a toborzótisztek. A most felálló ukrán hadsereg legkésőbb télre/év végére elfogy, és akkor már az EU területén élő 650 000 ukrán férfit kéne mozgósítani, akik legkésőbb 2025 őszére fognak megsemmisülni. Miközben Zelenszkij továbbra is támadna, addig az angolszászok a védekezést javasolják, amihez kevesebb katona kell, hogy a most felállított hadsereg tovább tartson és az oroszoknak legyen nagyobb az embervesztesége. Ellőbb-utóbb azonban csak szó szerint elérünk az „utolsó ukránig”, és akkor másoknak kell a frontra menni, vagy ahogy Soros György 1993-ban fogalmazott: a NATO technológiai bázisán Kelet-Közép-Európa emberanyagával kerülhető el az, hogy nyugaton hullazsákokkal szembesüljenek.
Macron – a kommunikációs térben jócskán – előrefutva tehát ezért veti fel a nyugati katonák Ukrajnába küldését. Könnyen teheti, hiszen őt már nem lehet újraválasztani, ezért nem csoda, hogy a júniusi EP-választáson induló háborúpárti cseh, lengyel és német pártvezetők rögtön cáfolták, hogy „most” akarnának katonákat küldeni Ukrajnába. A korábbi brit védelmi miniszter persze már felvetette, hogy egyszerűbb lenne nyugati kiképzőtiszteket Ukrajnába küldeni, mint több tízezer ukránt nyugaton kiképezni. A Kreml akkor is azt mondta, hogy minden Ukrajnába érkező nyugati fegyvert és katonát legitim katonai célpontnak tekint és megsemmisít. Az ilyen értékes prédára komoly jutalom van az orosz katonánknak kitűzve, egy kilőtt Leopárd tank telket ér a Bajkál-tó mellett. Ez átvezet bennünket harmadik témánkhoz, a nyugati katonák küldésétől várt pszichológiai hatás vizsgálatára.
Az angolszász geopolitikai doktrína szerint két kontinentális hatalom szövetségét a tengeri hatalmak nem tudják legyőzni, ezért más megoldást kell keresni. A feleket az „Oszd meg és uralkodj!” elv mentén egymás ellen lehet fordítani, vagy az „utolsó franciáig, belgáig és lengyelig” is lehet harcolni, mint 1939-ben. Nyugati csapatok Ukrajnába küldése, vagy Ukrajna azzal szinte egyenértékű NATO-tagsága már a 2023 júliusi vilniusi NATO-csúcs előtt is felvetődött, és már akkor is annak a ki nem mondott beismerése volt, hogy Ukrajna a támogatás és mozgósítás jelenlegi szintje mellett nem tudja megnyerni a háborút.
Mi értelme lenne nyugati katonák Ukrajnába küldésének? Az egyik remény szerint a nyugati katonák egy földrajzi/közigazgatási határ (például a Dnyeper) mentén olyan védvonalat alkotnának, amit az oroszok már nem „mernek” megtámadni, így a háború befagyna. A merészebb javaslatok szerint Ukrajnának a kijevi kormány által ellenőrzött részét fel kéne venni a NATO-ba, amivel azonnal kiterjesztenék a nukleáris védőernyőt a hadban álló ország fölé, így az oroszok a jelenlegi frontvonal mentén megállnak és egy tapodtat sem mennek tovább. Erre az NSZK 1955-ös NATO-felvételét hozzák fel példának, amit az akkori Szovjetunió kénytelen volt elfogadni.
Itt jön a képbe Donald Trump esetleges megválasztása, amit a háborúpárti globalisták mindenáron meg akarnak akadályozni. Azért is „célszerű” a nyugati katonák Ukrajnába küldését már most feszegetni, hogy ennek a „Coalition of the Willing” formációnak az USA is részese legyen, és elnökként már Trump se tudjon abból kihátrálni.
Ezek a felvetések és tervek sajnos nem az asztalfióknak íródnak, hanem amolyan próbaléggömbök, amelyekkel a nyugati közvélemény reakcióit tesztelik még a júniusi EP-választás előtt. Macron felvetése után már senki sem mondhatja, hogy „nem szóltak előre”. Ezt látva, érdemes a globalista elitek és az őket kiszolgáló hazai dollárbaloldal világháborús pszichózisát komolyan venni, és azzal a magyar emberek 2022. április 3-án egyértelműen kinyilvánított békevágyát szembeállítani.
Kiemelt kép: Emmanuel Macron francia elnök vezet egy „Prise d’armes” katonai szertartást a Hotel National des Invalides udvarán Párizsban, Franciaországban, 2024. február 19-én. Fotó: EPA/Ludovic Marin