A hét végén rendezik a Kulturális Örökség Napjait, ami tulajdonképpen a műemlékek, az épített örökség ünnepe. Most szombaton és vasárnap egy sor, egyébként zárt, vagy kevésbé látogatható épületbe lehet bejutni, érdemes kihasználni a nyárvégi hétvégét és egy kirándulással egybekötve felkeresni valamelyik kastélyt, vagy akár budapesti épületet. Viszont most kissé ünneprontó, ellenben figyelemfelhívó módon végpusztulás határán álló erdélyi műemlékeket mutatunk be.

Bethlenszentmiklós, Bethlen-kastély

A kastély az évek óta ott álló, rozsdásodó állványzattal idén augusztusban. (Kép forrása)

A bethlenszentmiklósi kastély egy különlegesség a történelmi Magyarország épületei között. Bethlen Miklós saját maga tervezte az 1660-as években, saját itáliai és nyugat-európai úti élményei alapján. Kissé vaskos formái és „műkedvelő” jellege ellenére (vagy éppen amiatt?), az épület rendkívüli légkört áraszt. A címlapképen is bemutatott kétszintes loggiája valóban olyan, mintha Toscanából repítették volna át a Küküllő-folyó mellé. A kastély mintaadó is volt, jelentős befolyást gyakorolt az erdélyi népművészetre, az itt látható reneszánsz díszítmények köszönnek vissza a református templomok kazettás mennyezetein, a parasztházak tisztaszobáin.

A loggia az évek során már berozsdásodott állványzattal idén augusztusban. (Kép forrása)

A kastélyt az építése utáni évszázadokban alig alakították át, még őrzi az eredeti formákat – vagyis napról napra kevésbé őrzi, mert az épület sorsa a huszadik század második fele óta rendkívül sanyarú. Óvoda, szükséglakás (ezek még a viszonylag megfelelő funkciók), sertésfeldolgozó üzem működött itt a szocializmus alatt. A rendszerváltás óta üresen pusztul, egymást váltják a tulajdonosok. A Bethlen-család ezen ága a 19. század elején férfiágon kihalt, az erdélyi szász Bruckenthalok lettek az örökösök, majd a szász evangélikus egyházra szállt az épület. Ők 1990 után sem tudták visszaszerezni a kastélyt, ami így folyamatosan pusztul. Legutóbbi tulajdonosa buzgó módon felállványozta az épületet – az évek óta ott álló szerkezet már be is rozsdásodott, a reneszánsz kőfaragványok meg lassan szétmállanak mögötte.

Szászveresmart, erődtemplom

Torony volt-nincs. (Képek forrása)

Az erdélyi erődtemplomok különösen szomorú mementói egy teljesen eltűnt népcsoportnak. Az erdélyi szászok (akik valójában luxemburgiak és rajnai németek és hollandok) a török támadások ellen megerősítették templomaikat. Jelképpé is váltak ezek a különleges épületek, amik egyszerre voltak a hit és a büszke önvédelem tanúi, illetve eszközei. A Ceausescu-korszakban indult az erdélyi szászok hírhedt kivásárlása, majd a rendszerváltás után a maradék népesség is az anyaországba távozott. Erődtemplomok százai, gyönyörű középkori eredetű parasztbarokk lakóházak tízezrei váltak gazdátlanná. Noha pár templomot meglehetősen Patyomkin-szerűen felújított a román állam német segítséggel, a legtöbb továbbra is pusztul. A Brassóhoz közeli Szászveresmart templomerődje is így járt. A masszív védművé alakított torony 2016. február 19-én összeomlott. Amint látható (az alsó kép idén júliusban készült) a tornyot azóta se építették vissza, védőtető került a helyére. A román államnak se pénze, se igénye nincs ilyen munkákra, a német állam és az erdélyi szász szervezetek igyekeznek pénzt adni, de a több mint 150 templom (!) felújítása jóval nagyobb összegbe kerülne.

A szászveresmarti templom – még álló toronnyal. (Kép forrása)

A szászveresmarti templom a tatárjárás után épült (vagyis kb 780 éve!), a 15. századtól erősítették meg, mikor elkezdődtek az erdélyi török betörések. A régi épületszerkezetekre legveszélyesebb a fenti harang megkondítása. Itt is ez történt, este kilenckor csak két kondítást lehetett hallani, a harmadik előtt összedőlt a torony. Csak remélni lehet, hogy az épületet alaposan dokumentálták és majd egyszer, jobb időkben újjáépülhet a torony.

Völc, erődtemplom

Völc, erődtemplom – 2002 óta részben összedőlve. Kép forrása

A Medgyeshez közeli Völc faluban szintén impozáns erődtemplom állt. Építéstörténete hasonló a többi százötvenhez: a középkori eredetű templomot a 15. század elejétől erődítették, ekkor épült a tornyos körítőfal, a padlástérbe lőállások, a fal belső oldalára raktárak kerültek. A falu szász lakossága a fokozatosan elvándorolt, az épület magára maradt. 2002-ben összedőlt a szentély, amit friss fotók tanulsága szerint azóta sem állítottak helyre, sőt, a törmelék nagy része még mindig a templomhajóban hever, a padlástér is nyitottan áll már 21 éve.

A völci templom rajza, pirossal jelölve az összeomlott épületrész. (Kép forrása)

A templomhajó a szentély törmelékével. (Kép forrása)

Rákóczi-kasély, Radnót

Radnót kastélyának összeomlani készülő kaputornya. (Kép forrása)

Pár hete az erdélyi falképkutató, műemlékvédő Kiss Lóránt tette közzé a radnóti kastély pusztulásáról szóló bejegyzését. Kiss az erdélyi műemlékek elkötelezett kutatója és védelmezője, neki köszönhető, hogy csak az elmúlt években kétszeresére nőtt a területen ismert falképek száma. A kastély a katolikus egyház tulajdona volt, de a román állam hosszú ideig tartó bírósági eljárásban visszaperelte. Bizarr módon azóta kezdődött az épület kálváriája, hogy az állam tulajdonába került: a kastélyt azóta szisztematikusan bontják, kiszedték és elszállították a nyílászárókat, sőt, a födém 30 cm átmérőjű fagerendáit is. Az akkor még magát tulajdonosnak tekintő egyház 2012-ben hozzákezdett egy tűz után az épület felújításához, most mindez az eredmény a semmié lett.

Az épület mostani állapota a kiszerelt nyílászárók helyeivel. (Kép forrása)

Nyilvánvaló, hogy a román állam immár száz éve sajnos semmilyen felelősséget nem visel a területére került magyar és szász műemlékek iránt. Ez egyébként meglehetősen rövidlátó lépés, hiszen például Csehország komoly idegenforgalmat épített a területén található, nagyrészt németekhez köthető építészeti emlékekhez. Arra azért eddig sem nagyon volt példa, hogy egy frissen birtokba került tulajdonos módszeresen elkezdi megsemmisíteni a rendkívül értékes ingatlant.

Reneszánsz feliratos ajtókeret az épület pusztuló belsejében. (Kép forrása)

Nem is fénykorában, de még jobb állapotban. (Kép forrása)

A kastély még romjaiban is őrzi eredeti, 1540-es években kialakított zártudvaros, korai olaszbástyás formáját. A kastély sorsa mindig is kalandos volt: az építtető Bogáti Gáspárt Báthory István fejedelem és király kivégeztette, majd többek között Bethlen Gábor és Rákóczi György fejedelmek tulajdonában állt. Utóbbi egy velencei építésszel, Agostino Serrenaval átépítette, kissé könnyedebb hangulatúvá varázsolta a zömök falakat. A következő gazdái a Bethlenek voltak, 1885-ben az egyik könnyelmű családtag elkártyázta. A nyertes lapok gróf Haller Jenőnél voltak, aki viszont nem tartotta meg az épületet, hanem a katolikus egyháznak adományozta. Így került birtokba az egyház, ami most – vélhetően faramuci jogi trükkök miatt – most elvesztette a kastély, ami így átkerült a szemmel láthatóan rendkívül rossz gazda államhoz.

Ebben a válogatásban négy épületet mutattunk be, a lista azonban jóval hosszabb: az évtizedek óta pusztuló, szintén reneszánsz aranyosmeggyesi Lónyai-várkastélytól az üresen maradt szász házak ezreiig lehetne folytatni a sort. Érthetetlen ez a hozzáállás, hiszen ezek az épületek komoly idegenforgalmi vonzerőt is jelenthetnének, mégis elmondható az, ami általánosan igaz a magyar (kül)ügyekre: ebben az esetben is csak magunkra számíthatunk.

Kiemelt kép: Bethlenszentmiklós pusztuló reneszánsz kastélya. (Kép forrása: Wikipédia)