Soros György mindent megpróbált, de hiába. A „Nyílt társadalom” nem áll nyerésre sem világszerte, sem az USA-ban. A közkeletű nevén Soros-hálózatnak nevezett politikai befolyás generátor örökké tartó adófizetői finanszírozása sem megoldott, pedig ő maga alfahímként küzdött politikai és gazdasági befolyásának kiépítéséért, megtartásáért és kiterjesztésért. Bár a Soros-birodalom első milliárdjának milliójának eredete homályba vész, az közismert, hogy az idősebb Soros a közös valuta előszobájába igyekvő olasz líra és angol font elleni spekulációval alapozta meg vagyonát és hírnevét – írja Kiszelly Zoltán politológus a Mozgástér blogon.
Sok kockázatot persze nem kellett vállalnia, mivel tudható volt, hogy az euróhoz csatlakozni vágyó országok valutáinak árfolyamát egy sávon belül kell tartani, és a jegybankok ha törik, ha szakad, mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Innentől kezdve az egész egy Chiken-Game, vagyis az veszít, aki elsőként rántja el a kormányt, vagy hamarabb fogy el a pénze. Soros feltehetően ezt a játszmát ismételte meg 2015 elején a svájci frank ellenében is, amin újsághírek szerint szintén nyert.
Az ilyen „ritka forint” mellett azért jó a „sűrű fillér” is, aminél jól jönnek azok a politikai kapcsolatok, amiket “aprópénzre” lehet váltani. Nehéz másként értelmezni, hogy miért finanszírozzák amerikai elnökjelöltek, szenátorok, bírák és serifek kampányát, és tartottak 2014-2019 között 226 „megbízható szövetségest” az Európai Parlamentben, vagy miért volt Soros György a brüsszeli elit rendszeres vendége. Az európai szálak valahogy egy ezermilliárd eurós örökjáradék-hitelben találkoztak, amit az EU-nak kellett volna felvennie. Hol a migránsok integrációjára, hol Afrika megsegítésére, hol a COVID gazdasági következményeinek enyhítésére. Soros azt ugyan nem mondta meg, hogy kitől vegyék fel a hitelt, de biztos lett volna rá ötlete.
Kilépne az árnyékából
Ennél a példánál jól kimutatható a Soros-hálózat, a politikai befolyás és az adófizetői pénz háromszöge. Míg a „filantróp” Soros ezermilliárd euróra 0,5% kamatot javasolt, addig Guy Verhofstadt „konzervatív” becslése szerint 2,5-3% is elképzelhető lenne, vagyis az EU évi ötmilliárd helyett akár évi 25-30 milliárd kamatot is fizethetett volna. Az idők végezetéig. Minden apa egy ilyen aranytojást tolja tyúkot szeretne (tékozló) fiának örökül hagyni, minden örökös álma egy ilyen kifogyhatatlan bőségszaru.
A 25-30 milliárd dollár értékűre becsült Soros-birodalom minden pénzére szükség lesz Donald Trump elnökségének megakadályozására, a genderőrületet és klímaszorongást megelégelő amerikaiakat és európaiakat manipuláló média és NGO-világ finanszírozására, valamint a globalista és aktuálisan a háborúpárti politikusok és pártok támogatására. Ne legyenek kétségeink, „figyelmükből” továbbra is kijut Magyarországnak.
Alexander Soros apjával ellentétben nem alfahím. Neki nem kellett „megdolgoznia” vagyonáért, és a jakobinus woke-generáció tagjaként elhiszi a saját propagandájukat akarnok és türelmetlen. Első nyilatkozatai már jelzik, hogy főnöki Capo tutti di capi tevékenységét a “szavazói részvétel bátorításával“ kezdi, ami magyarul a nem állampolgár illegális bevándorlók tömeges szavaztatását jelenti a 2024 novemberi amerikai elnökválasztáson.
Az a tény, hogy Soros György minden pénzével és befolyásával sem tudott egy stabil politikai és pénzügyi örökséget hagyni fiának, jól mutatja erejük korlátjait. Ami Sorosék számára „veszély”, az a jól bevált, hagyományos értékeket és életmódot szerető, békepárti embereknek a remény. Európában, Magyarországon és a nyugati világ vezető hatalmában, az USA-ban is.