Megrázó

Nem találta meg Suhajda Szilárdot a mentőcsapat, a keresést befejezték

Sztálingrád-e Bahmut?

Történelmi párhuzam: Bahmut vajon egyenlő Sztálingráddal?

„Sztálingrád”. Jószerivel mindenki ismeri ezt a nevet. Ez a név egy nagy csatát jelent. Egy fordulópontot. Egy mítosz végét, a náci Wehrmacht legyőzhetetlenségének mítosza itt ért véget. Biztosabban, mint az előző évben Moszkva alatt. Sztálingrád – ez a név jelzi, hogy 80 év elteltével is még mindig a második világháború árnyékában élünk – írta Máthé Áron a Huszárvágás blogon.

„Waterloo”, „Mohács”, „Sztálingrád” – ezeket a csataneveket manapság már átvitt értelemben is használják. Ugyanakkor valamely hadszíntérnek vagy akár egy egész háborúnak a „Sztálingrádja” a legvéresebb, legsosrsdöntőbb csatája, amit természetesen városi környezetben vívnak meg.

Korunk nagy összecsapása Ukrajnában, Bahmut – kommunista néven Artyemovszk – városánál zajlott, illetve zajlik. Vajon mondhatjuk-e a bahmuti csatára hogy ez az ukrajnai háború „Sztálingrádja”?

Német katonák Sztálingrádban (Bundesarchiv)

Lássuk először a hasonlóságokat. 2022-ben az orosz hadigépezet egy gyors hadjáratban Kijev elfoglalására tört – ahogyan 1941-ben a Wehrmacht is. Az 1942-i évi hadjáratban Sztálingrád kezdetben nem is képviselt értéket a német tervezők számára, s később a városért vívott küzdelem emelte fel nemhogy szimbolikus-, de döntő jelentőségűvé. Részben hasonló folyamat figyelhető meg Bahmutnál is. Sztálingrádot a német erők majdnem teljesen bevették (a város területének úgy 90 százalékát vonták ellenőrzésük alá), s Bahmutot is elfoglalták most a támadók.

Ahogyan Sztálingrád, úgy Bahmut is iszonyú húsdaráló volt: nemcsak a támadók, hanem a védők is hullottak, mint a legyek. Sztálingrád majdnem teljes elfoglalása után szinte azonnal megindult a szovjet ellentámadás a szárnyakon, ahol gyengébb egységek állomásoztak: egy-egy román hadsereg délre és északra. Bahmut esetében is a hírek szerint ellentámadás indult a szárnyakon, ahol kisebb harcértéket képviselő orosz erők voltak állásban.

A hasonlóságok itt nagyjából véget is érnek, bár lehet, hogy folytatódni fognak. A mostani támadók (az oroszok) mellett nincsenek olyan szövetségesek, mint anno a románok a németek oldalán. Inkább a védők, az ukránok mellett harcolnak mindenféle zavaros hátterű, neo-nácikból és kalandorokból összeállt nemzetközi osztagok. A sztálingrádi csata eredményét ismerjük: a szovjetek sikeresen kerítették be a városban levő német 6. hadsereget és kényszerítették megadásra.

A 90 ezer csonttá-bőrré fagyott, az éhhalál szélén álló német hadifogolyból szűk 10 évvel később alig 6 ezren térhettek haza a fogságból. Bahmutnál viszont egyelőre nincs bekerítésről hír, bár a szárnyakon próbálnak előretörni az ukrán erők. Egy másik különbséget a méretek kérdése jelent. Sztálingrád nemcsak komoly ipari központ volt (ahogyan egyébként Bahmut is), hanem egy milliós nagyváros – ezzel szemben Bahmut egy 60-70 ezres kisváros. A bevetett erők nagysága is különbözik, hiszen Sztálingrádnál hadsereg szintű erők mozogtak (egyenként 100-200 ezer fő!), Bahmutnál jóval kisebbek. Igaz, mondhatjuk a háború is kisebb.

Míg Sztálingrád előtt a nyári hadjáratba a német vezetés az optimizimuson jóval túlmutató önhittséggel vágott bele, viszont Bahmutnál a kezdeti orosz magabiztosság már nem volt meg, s az ostrom során inkább óvatossággá változott. Sztálingrád eleste a szimbolikus csapáson túl konkrét hatásokkal is járt volna a szovjet hadigépezetre: a Volga az egyik legfontosabb észak-déli közlekedési útvonal volt, s ennek lezárása a németek által nagyon komoly hátrányt jelentett volna.

A szovjet-brit megszállás alatt levő Perzsián keresztül áramló lend-lease szállítmányok nehézkesebben, hatalmas kerülővel juthattak volna el a szovjet gyárakba és az utánpótlási raktárakba. A Kaukázust rövid időn belül teljesen el lehetett volna szigetelni a Szovjetunió többi részétől. Ezzel szemben Bahmut elfoglalása ilyen csapást nem jelent, bár ez is közlekedési csomópont, akárcsak Sztálingrád. Ezen kívül az évek alatt gondosan kiépített ukrán erődvonalak egyik központjában rés keletkezett.

Ahogyan arról korábban írtam, Bahmut inkább Verdun, s nem Sztálingrád. Vagyis az orosz hadvezetés részéről az ukránok szándékos csőbe húzása, akik kénytelenek is voltak küldeni egymás után a katonáikat az oroszok által létrehozott tűzzsákba – ahol minden oldalról tüzérséggel lőtték őket.

Ahogyan Sztálingrádban is harcoltak a szovjetek soraiban fegyverekkel alig ellátott, ad hoc miliciák, most a többnyire alig képzett ukrán katonák élettartama Bahmutban mindössze néhány nap volt, miközben a nyugaton kiképzett, jól fegyverzett erőket az ukrán hadvezetés a 2023 tavaszi ellentámadásra tartogatta. Tartogatta vagy tartogatta volna?

A kérdés azért jogos, mivel néhány nap híjján véget ér a naptári tavasz, és bár hivatalosan kisebb ellenlökések formájában megkezdődött a beharangozott ukrán ellentámadás, de a nagy offenzíva még várat magára. Annak idején a szovjetek is létre tudtak hozni egy stratégiai tartalékot a front mögött – míg ezzel szemben a németeknek semmilyen tartaléka nem volt a frontnak ezen a szakaszán.

Vajon most Oroszországnak vannak tartalékai? Aligha kétséges, hogy vannak, talán több is, mint Ukrajnának. De vajon be tudják-e vetni időben? Sztálingrádnál a német felderítés hibázott, nem jelezte időben a készülő szovjet ellentámadást. Hogy most az oroszok mit tudnak – fogalmunk sincs.

Összességében Bahmutból akkor lesz „Sztálingrád”, ha az ukránok be tudják keríteni az immár az orosz erők kezén levő várost, és megadásra tudják kényszeríteni az ott levő orosz erőket (vagy legalábbis vereséget mérni rájuk). Ha elindul az a bizonyos ukrán ellentámadás, hamarosan meglátjuk…

Ajánljuk még