Ha valaki mondjuk egy évvel ezelőtt megkérdezi, hogy szerintem merre lehet Bahmut városa, nem tudtam volna megmondani. Tippelni pedig biztosan nem Ukrajnára tippeltem volna, hanem valamelyik közép-ázsiai országra, esetleg Indiára. Egy ideje azonban a hírekben naponta szerepel Bahmut, ez az eredetileg 70 ezres iparvároska – olvasható a Huszárvágás blogon.
De mitől lett ilyen fontos Bahmut?
Félix Valloton: Verdun. A háború tablója (1917)Bahmutot eredetileg Rettenetes Iván orosz cár alapította a XVI. század közepén, mint a tatár betörések ellen létrehozott kiserőd-lánc egyik elemét. A XVIII. század elején Nagy Péter cár elrendelte az erőd újjáépítését, és városi rangra emelte az erőd mellett levő falvacskát. Később kozákokat is telepített a helységbe. A század közepén először az orosz cári birodalmon belül létező „Szabad Ukrajna” része lett, majd a sztyeppei betelepítések részeként létrejött „Szlavo-Szerbia” egyik központjává vált. Szlavo-Szerbia – csakúgy, mint Új-Szerbia – létrejötte része volt annak a törekvésnek, amelynek keretében a cári kormányzat szerbeket és nem kis részben románokat (vlachokat) telepített a sztyeppére, hogy a még mindig létező Krími Kánsággal szemben határőrizetet is ellásanak.
Ezek az idők azonban elmúltak, és Bahmut egy lett a vidéki Oroszország iparodottabb központjai közül. Hamarosan só-, alabástrom és kőbányákat is nyitottak. Az első világháború után Szovjet-Oroszország hasonló szerepű városkája lett, csak éppen átnevezték Artyomovszk-ra, a helyi munkásmozgalom hőséről, Artyomról. (Ez a magyar nyelvben Artemovszk-ként került át, ugye ismerős az A38 hajó neve? Csoda, hogy még nem nevezték át, mondjuk B38-ra, a Bahmutból…)
A városka története tehát nem jelenthet okot arra, hogy mind az ukrán-, mind pedig az orosz fél erőt és időt nem kímélve küzd véres harcban a település birtoklásáért.
Van olyan magyarázat, amely szerint a gazdag gipsz-, só- és egyéb bányák megszerzésének terve áll az orosz támadás mögött. Ide kapcsolódik az a feltevés, amely szerint a kiterjedt bányászati tevékenység miatt jelentős föld alatti folyosó- és üregrendszer van a város alatt, amelyek 80-100 méter mélyen is húzódnak, s olyan méretűek, hogy a háború előtt koncerteket és focimeccseket is rendeztek bennünk! (Érdekes, hogy Mariupol után ismét egy föld alatti történet bukkan a felszínre, kis képzavarral élve). Van, aki azt mondja, hogy a Wagner-zsoldoscsoport vezetői számára komoly jutalmakat jelentene a város elfoglalása. Mások logisztikai-stratégiai szempontokat neveznek meg első helyen. Az ukránok számára nyilvánvalóan nem lehet opció a viszavonulás. „Nyerési kényszerben” vannak, hiszen mind a hazai közvélemény, mind pedig a nemzetközi támogatók sikereket várnak tőlük.
Történészként azonban még egy lehetséges okon gondolkoztam, amely az orosz offenzíva mögött állhat. Az orosz hadigépezetnek két erőssége van: az egyik a tüzérség, a másik pedig a katonák számában a javukra mutatkozó igen erős különbség. Vajon nem lehet, hogy az első világháborús „verduni vérszivattyúhoz” hasonló stratégiát alkalmazva ki akarják véreztetni az ukránokat egy olyan ponton, ami az utóbbiak különböző okokból egyszerűen nem adhatnak fel?
A senki földje Bahmutnál (mil.gov.ua)Idézzük fel az első világháborús eseményeket a párhuzam megvilágításához! 1915 végére a német főparancsnok, Falkenhayn úgy érezte, hogy rájött a győzelem titkára. Addigra két dolog bizonyosodott be: az első, hogy a frontális támadások iszonyatos emberveszteséggel járnak, a második pedig, hogy a veszteségek jelentős részét a tüzérségi csapások okozzák. Ezért Falkenhayn egy olyan pontot keresett a nyugati fronton, amit gyorsan birtokba tudnak venni, viszont a franciák számára valamiért nagyon fontos, és ezért ellentámadásokat fognak indítani, amit azután a német tüzérség szép kényelmesen szét tud lőni. Így rövid idő alatt a franciák kifogynak a tartalékokból, és „sápadtra véreznek”. A választás Verdun-re, a nagy erődrendszer központjára esett, amelynek az elvesztése csapás lett volna a francia presztízsre.
Francia katonák támadnak Verdunnél 1916-ban (Wikimedia)A terv jó volt, csak azt felejtette el Falkenhayn, hogy mi van akkor, ha a németek is önmaguk hatása alá kerülve, presztízst csinálnak a kiszemelt pont birtoklásából? A franciákat ráadásul az elvileg semleges Hollandia katonai titkosszolgálata figyelmeztette. Pedig jól indult a csata a németek számára – de utána már ők is elkezdtek apait-anyait beleadni. Hiába beszélt szegény Falkenhayn a vérrel való takarékoskodásról, meg hogy a tüzérségnek kell elvégezni a munka dandárját, a németek megátalkodottan beleálltak a támadások és az ellentámadások sűrűjébe. A történészek a mai napig számolgatják a halottakat, mind a két oldalon nagyjából félmillióan estek ki a csatasorból, halottak, rokkantak, eltűntek összesen. Verdun a mai napig a halál térsége. Egész 1916-ban folytak a harcok, s bár a végén a francia egységek ingadozni kezdtek, itt-ott a lázadás is felütötte a fejét, a francia politikára óriási hatással volt az, hogy megtartották Verdunt.
És most vegyünk egy nagy lélegzetet. Ha feltevésünk helytálló, s Bahmut egy XXI.századi Verdun, akkor az ukrán hadsereg itt fog végzetesen kivérezni, meggyengülni? Elkövetik az oroszok a németek hibáját vagy meg tudják csinálni a vérszivattyút? Mi lesz a bahmuti vérszivattyú végeredménye?