logo

Műsorújság

Rendkívüli

Elhunyt Gina Lollobrigida

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Két rekviem

Nehéz ügy, hogy egy idő után meg kell halni, de ki mondta, hogy az élet igazságos? – írja Galló Béla a Mozgástér blogon Gerő András és Tamás Gáspár Miklós halála kapcsán.

Gerő András, a nemzeti liberalizmus elkötelezettje, máról holnapra, január elején egyszer csak eltűnt az életből (vagy ami szinte ma ugyanaz: eltűnt a képernyőről).

Gerő áruló, hallom a belvárosban: egykori eszdéeszesből fideszes lett, aki azt sem átallotta a képünkbe vágni, hogy Magyarországon a nemzeti liberalizmus klasszikus ismérvei ma rendre megvalósulnak, hiába fröcsögi az ellenkezőjét bárki.

Zúdítják rá zsigerből ma is, halála után is a vádakat. Gerő pedig, amíg élt – mi mást tehetett volna? – szelíden és humorral (remek párosítás!) folyvást történelmet magyarázott nekik, hiszen pedagógus (is) lévén makacsul hitt abban, hogy józan érvelés alapján meggyőzhetők talán még a legelfogultabb emberek is.

Nem győzhetők meg.

Gerő a számukra megengedhetetlen nemzeti irányba lógott ki a brancsból.

Tamás Gáspár Miklós, a hét másik halottja, jó ideje nem osztotta már se Gerő, se ellenfelei nézeteit. Nagyon nem, sőt egyáltalán nem osztotta. TGM, avagy Gazsi, miként az értelmiségi közbeszéd valamikor elnevezte őt, néhány látványos bukóforduló után a ki tudja hányszor eltemetett, majd újraélesztett marxizmusban találta meg színes szellemi pályájának utolsó szellemi sorvezetőjét. A Gutenberg-galaxis egyik utolsó mohikánja, nagy műveltségű értelmiségi, a kattintás-kultúra antitézise volt – hol vannak ma már ilyen közéleti „őskövületek”, és miért nincsenek? Egyetérteni nem kellett vele, de a tévedéseit is nehéz lett volna megkerülni.

Ő is ki-, de ő balra lógott ki a brancsból, őt azonban, nem úgy, mint Gerőt, nem minősítették „árulónak”. Persze korántsem újdonság ez: arra nincs út, erre van, azt pedig mindig a brancs közepesei – a hangos, vagy inkább a zajos többség – mondja meg, merre van előre, ki minősül ilyennek vagy olyannak. Emlékszünk még rá, amikor a Nobel-díjas Kertész Imre szintén megkapta tőlük a magáét, mert elfogadta a Corvin-láncot.

Mindegy, illetve dehogy mindegy, ám most hagyjuk ezt.

Csúf hét volt, két jelentős magyar értelmiségi ment el pár nap alatt.

Kortársaink voltak, láttuk, hallottuk őket. Műveik olvashatók.

A többi az időre tartozik.

Ajánljuk még