logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Török módi, kínai divat - egzotikum a 18. századi Európában

A 18. századi Európában valóságos lázként söpört végig az egzotikus építészeti divathullám. Mindenfelé kínai pavilonok, pagodák és török mecsetek épültek – írja Szende András tájépítész az Architextúra blogon.

“Török mecset” 1779-ből a schwetzingeni kastélyparkban. Kép forrása

Az egész Európában megfigyelhető egzotikus divathullám egyértelműen a felfedezések és a gyarmatosítás következtében kezdődött. A távoli tájak termékei, mint a kávé, a tea, a csokoládé, vagy maga a porcelán luxuscikként kerültek a kontinesre, és természetesen az uralkodók, majd az arisztokrácia, végül pedig a köznép is hatalmas érdeklődéssel fordult a “mesebeli” Japán, Kína, később India felé. Sőt, a “török módi” még hazánkban is egzotikus szellemi csemegként vált divattá, gyakran a török ellen vitézkedő főúrak unokáinak vagy dédunokáinak közvetítésével. A jelenség annyira elterjedt, hogy az építészet – és művészettörténet külön kifejezésekkel, “turqoise”, illetve “chinoiserie” néven tartja számon ezeket az emlékeket. Az így létrejött mecsetek, pagodák elbeszélések és metszetek alapján épültek, így legalább annyira tekinthetők kortárs európai alkotásnak, mint hiteles közel – vagy távol-keleti műnek, bár némelyik szinte megtévesztően jól sikerült. A jelenséget a woke-korban akár “kulturális kisajátításnak” is tekinthetnénk, hiszen valós vallási és kulturális funkciójukat nem ismerve, átfogalmazva, sokszor félreértelmezve létesültek ezek a építmények, ez mégis hiba lenne, hiszen építőiket ugyanúgy hajtotta az ismeretlen, távoli kultúrák megismerésének vágya és azok tisztelete is.

Kew Gardens, London, kínai pagoda (1761)

A királyi botanikus kertben álló építmény. Kép forrása

Az 50 méter magas építményt az angol barokk építész, Sir William Chambers építette Auguszta walesi hercegnő számára. A metszetek alapján megtervezett épület első ránézésre megtévesztően kínai: a mellvédek korlátjai a paravánokat idézik, a tetők hajlásszöge is a távol-keletre emlékeztet. Az egész épület mégis kissé furcsa arányú, a fát alkalmazó tradicionális építészet nem tette lehetővé ilyen magas tornyok építését – ha közelről megnézzük, látjuk is az eltérés okát: a pagoda jellegzetes angol téglából készült!

München, Kínai-torony (1792, újjáépítve 1952-ben)

A hagyományos bajor sörkert közepén álló torony. Kép forrása

Anyagát tekintve kissé autentikusabb a müncheni kínai torony. Az Angolkert (Englischer Garten) megnyitására készült el az építmény, mikor Károly Tódor választófejedelem megnyitotta népének különféle egzotikus és léleknemesítő építménnyel teli kertet, ami 400 hektáros területével máig a világ legnagyobb területű városi parkja. A kínai torony a köré települt vidám sörkertnek köszönhetően valódi bajor jelképpé vált, bár formájában valóban hitelesen idézi vissza a kínai birodalmat. A párkányokra arany csengettyűket szereltek, amik a szélben “igazi” kínai csengőszót hallatnak. A fából készült építmény a második világháborúban sajnos kiégett, 1952-ben építették újjá.

Carszkoje Szelo, kínai falu (kb 1780-1825)

A falu látképe. Kép forrása

A Kew-i pagodáról készült metszetet meglátva Nagy Katalin azonnal utasította londoni nagykövetét, hogy intézkedjen, hogy az épület replikája a legrövidebb határidővel elkészüljön a Szentpétervár melletti Carszkoje Szeloban, vagyis a cári faluban. A projekt nem valósult meg, de a kínai kultúra hatása így is erőteljesen megjelenik a hatalmas parkban. Katalin ugyanis megbízta építészeit, az olasz Antonio Rinaldit és a skót Charles Cameront egy 18 “parasztházból” és egy központi épületből álló falu megtervezésével. Végül 10 ház, a központi épület egy vízparti pavilon és két kínai együttes készült el. A faluhoz az ötletet a svéd királyi rezidencián, Drottingholmban álló hasonló együttes adta. Különösen érdekes ez a jelenség egy olyan birodalom központjában, ami akkor már több mint száz éve, vagyis a 17. század eleje óta közvetlenül határos volt Kínával.

Lednice-Valtice, minaret (1794-1804)

A tájat messziről uraló építmény. Kép forrása

A dél-morvaországi, több kastélyból és egymásba érő kertekből álló, világörökségi védelem alatt álló Liechtenstein-birtok közepén emelkedik a messziről látható, hatvan méter magas minaret. Az építmény egy valódi folly, vagyis “bolondság”, funkció nélküli alkotás. A kert élénkítésére, a különleges hangulat keltésére épült, de természetesen fantasztikus kilátást nyújt a környező vidékre, így a birtokot nagy számban látogató turisták kedvence.

Tata, “török sátor” szobák

A piros sátor – szoba. Saját felvétel

Az egzotikumokat kedvelő divat a belsőépítészetben is megmutatkozott. Paloták és kastélyok egész sorában készült kínai vagy török szoba. Tatán, az Esterházyak kastélyában két szoba is különleges, török katonai sátorbelsőt imitáló kifestést kapott. Kissé különös ez annak a családnak a rezidenciáján, akik török ellen küzdő hadvezérek, sőt hősi halottak egész sorát adták. De úgy látszik, az idő és főleg a divat már akkor is felülirta a történelmi tapasztalatokat és sérelmeket.

A kék sátorszoba kifestése. Saját felvétel

Fertőd, kínai termek

A lakk-táblába vágott rejtekajtó. Kép forrása

Az Esterházy-hercegek egyik fő rezidenciájában, Fertődön főleg a kínai divat, vagyis a chinoiserie hatása figyelhető meg. V. (fényes) Miklós dolgozószobájábában tíz darab, Kínai lakk-táblát helyezett el. Ennek a szobának a kortársak a csodájára jártak, hiszen ilyen nagyméretű táblák európai szinten is ritkaságnak számítotak. Az elhelyezés módja ugyanakkor jól mutatja, hogy valóban egy divathullámról van szó, a táblák valós kulturális jelentését nem értették, érthették. Ugyanis ezeket az akkor szokásos későbarokk-rokokó keretbe foglalták, sőt az egyik táblát kettévágva egy rejtekajtót alakítottak ki. Ezt lehet a mai posztmodern korban barbárságnak, vagy akár egyfajta “kolonialista felsőbbrendűségnek” tekinteni, de itt valóban csak egy – igen drága – divatkövetésről van szó.

A kínai-szoba részlete. Kép forrása

Fertődön járva lépten-nyomon a kínaizáló divat nyomaiba ütközünk: a kastély másik földszinti termébének falait kínai jeleneteket ábrázoló falképek láthatók. Ezek korabeli metszetek alapján készültek, és tulajdonképpen kissé sztereotíp ábrázolások: nagykalapos, kimonószerű öltözetet viselő alakok láthatók kissé barokk jellegű kínai kertekben, ahogy sétálnak, hordszéken utaznak, vagy teáznak. A kastélyban ezen kívül kínai vagy kínai stílusban készült bútorok sora, porcelánok, szobrok emlékeztettek a távoli országra. A kastélyparkban kínai pavilon is épült, de ez sajnos elpusztult, mára csak egy 1980-as éveki utánérzés látható a helyén.

Csákvár, török mecset (1797)

A mecset Pietro Rivetti festményén. Kép forrása

A harmadik egzotikus építészeti emlék is az Esterházy-családhoz kötődik, de ez csak részben véletlen. A többi főúri családot is érintette ez a divathullám, de nyilván a leggazdagabb família tudott olyan jelentős építményeket létrehozni, hogy azok máig fennmaradtak. A csákvári kastélyparkot Esterházy János fejlesztette, ekkor több különleges kis épületet is felhúztak: egyiptomi “piramisház”, remeteség, indián kunyhó és kínai pavilon is épült. De a legtartósabb, máig részben fennmaradt építmény a török mecset volt, amiről egy részletgazdag festmény is készült felépülése után. A pavilonméretű építmény ma is áll, igaz funkciója alapvetően átalakult. Ma már nem “mű-mecset”, hanem valódi kápolna, már a 19. században, az egzotikus épületek divatjának elmúlásával és vélhetően a kissé kellemetlen török eszmei tartalom miatt is átalakították:

Az egykori török mecset mára vadászkápolnává alakult. Kép forrása

A csákvári példa is jól mutatja, hogy ezeknek a kisebb építményeknek mi volt a sorsa: a kevésbé tartós anyagúak szinte nyom nélkül elpusztultak, a szerencsésebbek csak úgy menekülhettek meg, hogy új funkciót kaptak, miután a kínai pavilonok és a kerti mecsetek divatja leáldozott.

Ajánljuk még