Még a választások előtt vidám karikatúra járta be az amerikai sajtó egy részét: óriási vörös színű hullámokon „vízisielve” érkezik Donald Trump. Az Egyesült Államok előző elnöke azonban nem érkezett meg a vörös cunami-hullámokkal. (Amerikában a vörös szín hagyományosan a Republikánus Párt színe, míg a Demokratáké a kék.) Voltak ugyan parádés republikánus győzelmek: Florida például csaknem teljes egészében konzervatív/republikánus állammá vált, Ron DeSantis kormányzót hatalmas többséggel választották újra, miként történt ez Texasban is, ahol Greg Abbott harmadik ciklusát kezdheti meg.

A republikánusoknak emellett is minden okuk meglehet az örömre. A szövetségi törvényhozás alsóházában, a képviselőházban előretörtek, többséget szereztek, a házelnök republikánus lesz és a képviselőházi bizottságok elnökeit is a jobboldal adja majd. A szenátusban még nem dőlt el a küzdelem, két államban még számolnak, Georgiában pedig második forduló lesz, hiszen egyik jelölt sem érte el az ott a győzelemhez szükséges 50 százalékot, de még akár ott is meglehet a szűk republikánus többség.

A képviselőházi többség lehetőséget ad majd a republikánusoknak arra, hogy véget vessenek a demokraták balos, helyenként szélsőbalos agendájának.

De örülhet a világ is: a képviselőházi republikánus többség elmozdulást hozhat az ukrajnai háború ügyében. Nem egy republikánus politikus mondta ki ugyanis az elmúlt hetekben-hónapokban, hogy elég volt Ukrajna felfegyverzéséből, eltúlzott anyagi támogatásából, amerikai földön is van helye a pénznek. Josh Hawley, Missouri republikánus szenátora például a nyáron nagy feltűnést keltő cikket kanyarított, melyben kifejtette, hogy miért kártékony horribilis összegekkel támogatni Ukrajna háborúját. Akkor konkrétan az az újabb, 40 milliárd dolláros segélycsomag bosszantotta fel, amelyet az amerikai kongresszus szavazott meg, republikánus politikusok voksaival is.

„Önmagában már az összeg is megdöbbentő” – írta Haley, és hozzátette, hogy ez az összeg háromszorosa annak, amit egész Európa juttatott Ukrajnának. Ebből az összegből például minden egyes amerikai katonának tisztes fizetésemelést lehetne adni, vagy kétszer is felépíthetnék belőle a falat Amerika déli határain.

„Ez több, mint célzott katonai támogatás. Ez a csomag Ukrajnát Amerika kliens-államaként kezeli, gyötrő kapcsolat ez, amely rávisz bennünket a háború finanszírozására, és aztán az újjáépítésre” – így a republikánus politikus. Aki mindezért a wilsoni globalizmust emlegető amerikai politikusokat okolta…

Biden győzött! – ezt írta a választások utáni első elemzésében a The Wall Street Journal című konzervatív napilap. S a meghökkentő megállapítás után mindjárt hozzá is tette, hogy ez bizony nagy probléma a Demokrata Pártnak. Elsöprő republikánus győzelem után ugyanis a demokraták agresszív erőfeszítésekkel félreállíthatták, de legalábbis háttérbe szoríthatták volna a rendkívül népszerűtlen és ország-világ szeme láttára tehetetlenkedő, láthatóan mentális gondokkal küszködő elnököt. Így azonban a „nyakukon marad”. Nincs miért hibáztatni és okolni őt.

A néhány nap múlva 80 esztendős Biden nyugodtan érvelhet azzal, hogy az ő vezetésével a demokraták kisebb arányban veszítettek szavazótáborukból, mint például 1994-ben vagy 2010-ben. Sőt, az elnök kitarthat még amellett is, hogy 2024-ben újra indul az elnökségért. Ha akkor még emlékszik rá.

A hibáztatás most a republikánus táborban kezdődött meg.  A derűre ború jött, s a republikánusok egy része szerint Donald Trump okolható azért, hogy a mindent elsöprő nagy diadal helyett „csak” győztek. Tény, hogy azok a jelöltek, akiket Trump támogatott, nem szerepeltek fényesen. Pennsylvaniában a volt elnök által támogatott Mehmet Oz orvost az a demokrata párti John Fetterman győzte le, aki néhány hónappal ezelőtt agyvérzést kapott, és még ma sem tud folyamatosan beszélni…

Matt Walsh, jobboldali író és kommentátor azt írja: a Republikánus Pártnak csak Floridában van mondanivalója az embereknek, hiányzik belőle a bátorság, hogy szembenézzen a legfontosabb problémákkal, s nincs vezetője. „Ezért veszít a szó szoros értelmében agykárosodott jelölttel szemben is” – fogalmaz az ismert elemző. S azonnali „generáljavítást” javasol a republikánus döntéshozóknak.

Egyre többen kezdik idézni Ron DeSantist, Florida kormányzóját, aki győzelmi beszédében kedden éjjel így fogalmazott: „Elköteleztük magunkat a szabadság mellett, fenntartottuk a rendet, megvédtük a szülők jogait, tiszteletben tartottuk az adófizetőket és visszautasítottuk a woke ideológiát… Soha nem fogjuk megadni magunkat a woke-csőcseléknek. A woke-mozgalom Floridában fog kimúlni”.

A választási győzelem tanulságainak levonása még csak ezután következik, s ezek a konzekvenciák szinte bizonyosan az amerikai politikai konzervativizmus jövőjéről is szólnak. Ehhez viszont okvetlenül szükség lesz arra, hogy a republikánusok 2024-ben a mostaninál jóval nagyobb győzelmet arathassanak.

Kiemelt képen: Az amerikai kongresszus washingtoni épülete, a Capitolium előtt, a Mallon lengő nemzeti zászlók alatt egy kocogó a félidős kongresszusi választások napján, 2022. november 8-án. (Fotó: MTI/EPA/Will Oliver)