logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Furcsa háború?

Vajon ami most Ukrajnában történik, az „A háború”, vagy csak egy nagyobb konfliktus tragédiájának első felvonása? – teszi fel a kérdést Máthé Áron történész a Huszárvágás blogon.

„Van valami furcsa ebben a háborúban” – jegyezte meg Wiliam Borah szenátor 1939. szeptember 19-én.

A képet nemrég tette ki valaki Kijevből. Hasonló képeket kaphatunk, ha rákeresünk a videómegosztókban a kijevi utcai kamerák adására – írja Máthé Áron a Huszárvágás blogon.

Vajon milyen háború az, amit nemhogy elsötétítés nélkül, de díszkivilágítás mellett rendeznek? Miért nincsenek légitámadások Kijev ellen? Hol van az orosz sereg többi része?
Miért ilyen kevés katonával támadtak és támadnak? Miért nem ütötték ki a háború legeslegelején az áramellátást és a mobil átjátszótornyokat és általában a kommunikációs infrastruktúrát? Miért nem tudták már elfoglalni az Azovsztal gyárat Mariupolban? Mi van ott a föld alatt, hogy ez ennyire lehetetlen? Hova lett Mariupol és környékének 100 ezer fős görög kisebbsége?

Miért nem akadályozzák az oroszok a fegyverszállítást? Talán ide is szamárháton viszik a NATO részéről, mint egykor a CIA a mudzsahedeknek Afganisztánban? (Még a régebbi afganisztáni háborúban, amikor a szovjetek voltak a megszállók.)

Miért nem bombázták az oroszok a nyugat–keleti vasútvonalak egy-egy szakaszát, rakétázták szét az európai nyomtávról a szélesnyomtávra átrakodó állomásokat, miért nem rombolták le a közutakat, miért nem aknásították el a kikötőket? Hány ukrán harcos esett el eddig, és kiket tudtak a helyükre állítani? Hol folyik az újoncok kiképzése, és a gyakorlóterek miért vannak biztonságban? Mi van a légtérrel, hol az oroszok légiuralma?

Miért ömlik az orosz propagandából a sztálini „antifasizmus”, a szovjet második világháborús múlt abszolutizálása? Nem érdekli már őket az egyébként erősen elmarxizált poszt-nyugati közvélemény? Vagy éppen a közép-európai országokat akarják magukkal végletesen szembefordítani?

Hogy lehet az, hogy többet keresnek az oroszok az energiahordozókon a szankciók kezdete óta, mint előtte?

Nos, Borah szenátor 1939-es mondása valójában így hangzik: valami nem stimmel ezzel a háborúval. Vagy még inkább szó szerint: valami hamisság van ebben a háborúban. Amikor a szenátor ezt mondta, úgy tűnt, hogy a Nyugatról távolinak tűnő Lengyelországban lezárult a háború és a Nyugaton pedig a „Sitzkrieg” folydogált tovább. Azután szépen fokozatosan világháborúvá szélesült az eredetileg Lengyelországra meg néhány másik távoli térségre korlátozódó összecsapás.

Most Jókai egyik novellájának sorai jutnak eszembe: „Az egész még egy eleven harcjátékhoz hasonlít. A trombita harsog, a dobok recsegnek, a rohanó paripák patkói alatt dübörög a föld, az ágyú bömböl – csak emberi jajszó nem vegyül még a zajba. A halál még éhen-szomjan nézi az ütközetet.” Persze ez jelen esetre nem igaz, hiszen emberi jajszó sajnos bőven van már, és a halál sem nézi éhen-szomjan az ukrajnai harcokat. De mégis, mintha csak a bevezetőt látnánk, mint 1939 szeptemberében. Hogy ez így van-e? Nem tudjuk. Hogy közelebb jussunk a megfejtéshez, úgy vélem, a fenti kérdésekre felmerülő válaszokon érdemes töprengeni.

Ezek a válaszlehetőségek pedig a következők:

  1. Az oroszoknál valami tényleg elromlott. Bekrepáltak.
  2. Az oroszok beszorultak, már nincs választásuk.
  3. Az oroszok is csak az első felvonásnak tekintik a történetet. Nekik is van egy storyline-juk, forgatókönyvük, nem csak poszt-atlanti világot irányító amerikai elitnek. És ez a storyline hosszú időtávra szól.

És hogy melyik lehet a válasz? Talán mindegyik egy kicsit. De erre valószínűleg még Kristóf Attila is irónia nélkül vakarná meg a fejét: én nem tudom…

A címlapfotó illusztráció.

Ajánljuk még