logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Egyelőre – a francia „szélsőbal” engedetlenjei engedelmeskedtek a globalista multiknak

Mélenchon pártjának, az Engedetlen Franciaországnak „szélsőbalos” engedetlenjei engedelmeskedtek a globalista multiknak, amikor az elnökválasztás második fordulójában jelentős, 42 százalékos mértékben átszavaztak Macronra – Galló Béla írása a Mozgástér blogon.
Úgymond azért, hogy a „köztársasági egységfront” szellemében  megakadályozzák a „szélsőjobbos” Marine Le Pen hatalomra kerülését. Csupán 17 százalékuk voksolt Le Penre, 41 százalék pedig se ide, se oda nem szavazott, egyszerűen kiszállt a választási buliból – írja Galló Béla a Mozgástér blogon.

„Köztársasági egységfront”? „Szélsőbal”? „Szélsőjobb”?

(Forrás: Mozgástér blog)

Ezek a 20. századi politikai kategóriák csak arra hivatottak, hogy a globalista fősodor a pontatlanság homályába burkolja velük a 21. század lényegbevágó problémáját, a globalisták kontra szuverenisták konfliktusmezőt. A magukat immár progresszívnek minősítő globalisták nyelvpolitikájának éppen az a célja, hogy az ilyen érzelemdús jelzős szerkezetekkel megossza a szembenállók, azaz a szuverenista populisták táborát, s ezzel lehetőleg a multik zászlaja alá sorakoztassa azt a baloldalt, amely saját önképe szerint egykor amúgy is a progresszivitás jegyében fogant. A balos populista még mindig kevésbé ráz, mint a jobbos, sőt a proletár internacionalizmus és a multik globalizmusa ma már szinte kétpetéjű ikrek, ha előbbit vészesen legyengítették is múlt századi gyermekbetegségei. A „szélsőjobb” viszont egyre virulensebb, tehát veszélyesebb: ő az, aki ellen a multiknak mindenáron, akár a veres ördöggel is össze kell fogniuk.

A galloknál a „köztársasági egységfront” emlegetése a jelek szerint még mindig hatásos Macron, ha gyengült is, megnyerte, Le Pen pedig hiába erősödött, elveszítette az államfői választást. Ha Mélenchon hívei többségükben Macron helyett netán Le Penre szavaznak, akkor ma a globalista fősodor a „szélsőbal” és a „szélsőjobb” franciaországi diadaláról jajveszékel.

Ám hátra vannak még a júniusi kétfordulós nemzetgyűlési választások, márpedig a kormányfő személyéről csak akkor – a kialakuló parlamenti erőviszonyok alapján – döntenek. S nem törvényszerű, hogy Macron pártja nyerjen.

Áprilisi diadala ellenére a régi-új államfő finoman szólva, nem igazán népszerű, meglehet, hogy a szavazók júniusban őt egy ellenlábas kormányfővel szeretnék ellensúlyozni. Macron tisztában van ezzel. „Országunk nagyon megosztott”, mondta áprilisi győzelmi beszédében.

Nyáron már Mélenchon hívei sem lesznek annyira engedelmesek. Akkor ők is az elnökválasztáskor zárójelbe tett szuverenista erényeiket domboríthatják ki a hatalmon lévő globalistákkal szemben, továbbá a szociális és ökológiai kívánalmakat hangsúlyozhatják erőteljesen – csak az a kérdés, milyen sikerrel.

A hagyományosan a baloldalhoz tartozó munkásosztály egy jelentős részét a populista jobboldal tudniillik már elcsábította tőlük. Marine Le Pen az elmúlt években tudatosan nyitott az úgynevezett kisemberek felé, merthogy őket a baloldal egykor vezető ereje, a harmadik utas, s egyszersmind globalista szocialista párt kissé elhanyagolta. Meg is kapta ezért jól megérdemelt büntetését, jelöltje áprilisban labdába sem rúgott. Mélenchonék többek közt az így keletkező űrt töltik ki látványosan, nem utolsósorban azért is, mert elvileg szembeszegülnek a szocialisták globalizmusával.

Csakhogy a globalista Macront minap gyakorlatilag mégiscsak kisegítő engedetlenek szuverenitás ügyben aligha tudják a következetes jobboldalt megelőzni, így aztán a Mélenchon és Le Pen közötti harc a lehetséges miniszterelnöki posztért nagyon kiélezett lesz.

Ami persze megint csak Macronnak kedvez. Várható, hogy a következő hetekben minden módon igyekszik mindkét ellenfelének méregfogait kihúzni, nála lévén az operatív cselekvési előny. Komolyan csak akkor kellene aggódnia, ha a szuverenisták egyszer majd összefognának ellene. De egyelőre ez még nem realitás.

Egyelőre.

Ajánljuk még