logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Egy birodalom főutcája: a bécsi Ringstrasse

A bécsi körút, vagyis a Ringstrasse nem csupán a mindenkori városépítészet egyik legnagyszerűbb alkotása, hanem Budapesttől Kolozsváron át Brassóig számos hasonló együttes inspirálója volt.
A Ring az osztrák parlamenttel és a városházával. Kép forrása

1857-ben indult a Habsburg birodalom történetének legnagyobb szabású építési beruházása: megkezdték a bécsi városerődítés lebontását, hogy helyén egy körutat építsenek ki. Ez a munka természetesen nem csak sima útépítést jelentett – olvasható az Architextúra Blogon.

Az 57 méter széles, sétányokkal és fasorokkal kísért úthoz parkok csatlakoztak, amik mentén az ország legfontosabb középületeit emelték gondosan egymáshoz kapcsolódva. Itt épült fel az új császári palota, a természet és művészettörténeti múzeum, a parlament, a városháza, az egyetem, a várszínház, az operaház, a hadügyminisztérium és a tőzsde. A birodalom modernitását, gazdasági erejét és kulturális befolyását bizonyító épületek köré természetesen a leggazdagabb családok építették fel palotáikat.

Az új körút koncepciója hamarosan birodalomszerte követőkre talált: többek között Prága, Krakkó, Lemberg (Lviv/Lwów), Trieszt városában létesültek hasonló középületekkel tarkított körgyűrűk vagy épp sugárutak. És természetesen hazánk városépítészetére is óriási hatást gyakorolt a beruházás: pár évtizeddel később Budapesten ennek mintájára épült ki az Andrássy út, a Nagykörút, ez alapján rendezték a mai Bajcsy-Zsilinszky utat és a Kiskörutat, de ezen minta szerint épült újjá az árvíz sújtotta Szeged, épült ki a győri városközpont, a kolozsvári Bocskai tér, vagy Kassa körútja. A hatás ráadásul az egyes épületekben, illetve építész-életpályákban is megmutatkozott: a legfontosabb épületeket Ybl és Steindl mesterei tervezték.

Bécs térképe 1840-ből. Kép forrása

Bécset, ami a török támadások állandó célpontja volt, az évszázadok során korszerű védműrendszerrel erősítették meg. Ehhez nem csupán maguk a városfalak tartoztak, hanem a glacis-nak nevezett 450 méter széles sáv is. A sávban semmilyen épület nem állhatott, sőt, sokáig mindenfajta növényesítést, fásítást is szigorúan tiltottak. Ez nem volt véletlen, így vált lehetővé a felvonuló és támadó seregek megfigyelése és pontos tűz alatt tartása.

Az 1683-as ostrom után, mikor Bécs szorongatott helyzete megszűnt az erődrendszer egyre inkább tehertétellé vált, ugyanis a fejlődő külvárosok és a belváros között egy rendezetlen “lyuk” tátongott, ami lehetetlenné tette a tervszerű városfejlesztést, a városrészek közötti közlekedést és nem utolsósorban a hatalmas poros mező állandó kellemetlenséget okozott. II. József engedélyezte ugyan a fasorok telepítését (ez látható a fenti képen is), azonban ez nem oldotta meg a problémákat. Az 1848-as forradalom utáni magyar támadás után (ami Schwechatnál elakadt) nyilvánvalóvá vált, hogy a hagyományos város-ostromok kora lejárt.

A glacis a mai városháza helyén 1860-ban. Kép forrása

A glacis sávját jobb híján katonai gyakorlótérként használták. A fenti kép is egy ilyen eseményt mutat (láthatóan nagy tömeg figyeli a katonákat), a helyszín azonban nem egy városszéli mező, hanem éppen a város közepe, a belvárosból tekintünk a már szintén sűrűn beépített VIII. kerület, a Józsefváros (Josephstadt) felé. A képet nézve nem meglepő, hogy a városfalak és a glacis napjai is meg voltak már számlálva, a nálunk közutálat övezte Bach belügyminiszter rendeletével megkezdődött a bontás és a tervezés.

A körút és a csatlakozó területek terve 1860-ból, pirossal jelölve az új tömbök. Kép forrása

A fenti terven jól látható, hogy nem csupán egy út kiépítéséről volt szó. A munka magában foglalta a Duna-csatorna szabályozását, és a glacis mindkét oldalán több tömb, szinte egész városnegyedek kiépítését. Ezzel tulajdonképpen „összevarrták” a belvárost az akkori külvárosokkal. A körút a terv szerinti formában épült fel, azonban a csatlakozó területek kevésbé zöldek: noha valóban nagy parkokat alakítottak ki, számos tervezett zöldfelületet végül beépítettek.

A szinte egyszerre épülő körút 1882-ben. Kép forrása

Mint minden nagy építési beruházást, a bécsi ring felépítését is számos botrány és buktató kísérte. Rögtön az első „zászlóshajó-épület”, az operaház átadása után majdnem – stílszerűen – léket kapott a Ringstrasse: az elkészült épületet a közvélemény egyszerűen rondának és aránytalannak tartotta, a bécsiek az „építészet Königgrätz-ének” nevezték (az épület épp a vesztes csata idején lett szerkezetkész). Rontotta a helyzetet, hogy a két tervező közül az egyik az építkezés alatt öngyilkos lett, másik pedig szívrohamban meghalt – természetesen mindenki „úgy tudta”, hogy a kritikák miatt.

Ráadásul 1884-ben átadták a budapesti operaházat, aminek megnyitóján Ferenc József a pesti városi legenda szerint azt mondta „azt mondtam, hogy nem lehet nagyobb, mint a bécsi, de azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”. A rossz ómenek, gazdasági és politikai válságok után csak az 1880-as években kapott újra lendületet az építkezés – épp, mikor már a vetélytárs frissen egyesült Budapesten is nagy erőkkel folytak a hasonló városrendező munkák. A fenti kép is ekkor készült, ekkor egyszerre épült az egyetem, a városháza és a parlament épülete – szédítő lehetett ez a tempó az akkoriak számára.

Az osztrák parlament a Pallasz-Athéné-kúttal. Kép forrása

Egy dán Ausztriában görög parlamentet épít” – ez kissé úgy hangzik, mint egy építészeti vicc, pedig igaz: a Monarchia legjelentősebb építésze ekkor a dán Theofil Hansen, a görög stílusú építészet nagy alkotója volt. Ő nyerte az osztrák parlament pályázatát is, amivel egyértelműen az ókori Görögország demokratikus hagyományaira utal (érdekes módon a budapesti parlament pályázatát Steindl az angol parlamenttel egyidős magyar demokratikus hagyományokra utaló pályázatával nyerte meg). Bár Hansen hazánkban nem tervezett, de Ybl mestere és jóbarátja volt, így jelentős hatást gyakorolt látásmódjára. Hansen egyébként annyira sikeresen tervezett “görögös” épületeket, hogy az ország függetlenné válása után a görög elit számtalan athéni megrendeléssel látta el.

A városháza, vele szemben a várszínház, a Burgtheater. Kép forrása

A Ringstrasse épületeit a kor legjelentősebb építészei tervezték. A városháza tervpályázatát Friedrich von Schmidt nyerte, aki a neogótika virtuóza volt. A kor felfogása szerint egy városháza csakis gótikus stílusban, a nagy flamand városházák stílusában épülhet. Schmidt nem csupán számos épület – többek között a pécsi székesegyház –tervezőjeként ismert, hanem akadémiai tanárként is jelentős: magyar tanítványai, Steindl Imre és Schulek Frigyes is sikeresek voltak, miközben hűen követték mesterük gótika iránti rajongását. A bécsi városháza számos eleme, belső terme fellelhető az országházon is. És itt nem csak arról lehet szó, hogy a tanítvány utánozta a mestert, egy ekkora épület tervezésébe Schmidt bevonta a legjobb diákjait, hiszen óriási feladatokról volt szó. Így valószínűsíthető, hogy a sok részlet már itt is Steindl műve. Több épület esetén nagy a hasonlóság, különösen egy Ringhez közeli templom hasonlít a magyar parlamenthez:

A bécsi győzedelmes Mária (Maria vom Siege) templom és a parlament kupolája. Képek forrása
A Schiller-szobor a Képzőművészeti Akadémia előtt. Kép forrása

A Ringre visszatérve érdemes szemügyre venni az utat és a csatlakozó tereket díszítő számos emlékművet. Ugyanis a körúttal egyebek mellett azt is bemutatni szándékoztak, hogy a németek valódi vezetői a Habsburgok és a német birodalom igazi fővárosa Bécs. Az út kiépülésének ideje egybeesik az osztrák-porosz háborúkkal, ekkor még egyáltalán nem volt biztos, hogy ki vezeti az egységesülő birodalmat. Mindenesetre Schiller, Goethe, Mozart, Beethoven szobrai mutatták, hogy a Habsburgok szerint ki fogja, illetve kinek kellene.

A háromnegyed-részben megvalósult császárfórum. Kép forrása

Bár egységes városépítészeti mű, a Ringstrasse egyik fontos eleme nem épült meg. Az óriási császárfórum torzó maradt. A képen látható két kupolás ikermúzeum és a Hofburg egyik új szárnya felépült, azonban a másik íves szárny, az azokat összekötő épületrész és a diadalívek nem készültek el. Ez egyébként nem is nagy baj, a hiányzó szárny helyén lévő parkból nyílik a város egyik legszebb panorámája.

Villamos a Ringen. Kép forrása

A sok középület mellett a Ring egy valódi városi útvonal sétányokkal, négyes fasorral, villamossal, bérházakkal és üzletekkel. Tulajdonképpen olyan, mintha a pesti Nagykörút, Kiskörút és Andrássy út, Kossuth tér és Hősök tere keveréke lenne. Itt egy útvonalon koncentrálódik a 19. század városépítészete, ami Budapest esetében felfűződik a körutas-sugárutas városszerkezetre. Nincs még egy olyan utca Bécsben, ami egyszerre lenne ennyire bécsi és egyben ennyire budapesti.

Ajánljuk még