×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Magyarországi muszlim szekta radikalizálhatta V. Kendét

 

Muszlimmá alakulásának első mozzanataiban az Iszlám Államhoz hűségesküvel kötődő, a terrorcselekmények előkészítésének alapos gyanújával elfogott V. Kende egy láthatatlan ellentét közepébe keveredett. Az iszlám bonyolult, sokéves tanulmányozást igénylő szabályai, a vallási szubkultúra összetett rendszerében sok neofita összezavarodik, ahogyan történt ez a fiatal kecskeméti férfival is. V. Kende útkeresésének a magyarországi iszlám közösségekben nyomon követhető állomásaiból élesebben kirajzolódnak a muzulmán világ árnyalatai, és magyarázattal szolgálhat arra is, mi lehetett a „kapudrog”, amely a zavart fiatalembert becsapdázta.   

(Fotó: V. Kende/Facebook)

Magyarországon az iszlám vallásgyakorlatának szabadabb, kevésbé intézményesített jellegéből adódóan több ellenőrizetlen és önjelölt tanító is működik, akiket sokan naivan követnek. A huszonegy éves V. Kende egy ilyen csoport hatása alatt írt gúnyolódó üzeneteket a Magyar Iszlám Közösség elnökének. Az egyik ilyen „ismeretlen mester” a libanoni származású Nidal Abiad, aki a szelefista, vahhabita szekta egyik online működő imámja – vagy ahogyan a tágabb magyar muszlim közösségben ezt gúnyorosan nevezik: fotelkalifája. Az ő felügyelete alatt működik a Muszlim falu elnevezésű Facebook-csoport, amelynek bárki szabadon a tagja lehet. Nincs ellenőrzés, nincs korlátozás. Ezen a felületen rendszeresen feltűnnek a többi irányzatot kritizáló, becsmérlő szélsőséges hangvételű bejegyzések.

A vahhabizmus a legszélsőségesebb és a kizárólagos iszlám ortodoxiát képviseli. Követői az „igaz” muszlimok, ők azok, akik a prófétát igazán, eltérések és vadhajtások nélkül követik. Ez a „valódi” iszlám hit volt a táptalaja a nyugatellenes fundamentalista törekvéseknek, valamint a modern terrorizmus lelkisége és szellemi hátországa is ebből a szektából fakad.

Az ISIS, az al-Kaida és a Boko Haram mind a vahhabizmus útját járták és ezer szállal kötődtek a vahhabizmust finanszírozó politikai erőkhöz. A mai vahhabizmus legszélsőségesebb leágazásai nem tiszta lelki igények betöltésére létrejövő vallási gyülekezetek, hanem politikai termékek.

Több ez mint egyszerű vallás: egyértelmű politikai és vallási ellenpontként jelenik meg. Ideológia, amely mindennel szemben ellenséges, ami nem azonos vele. Nem tesz különbséget az ideológiai tanoktól eltérő „eretnekségeket” követő muszlimok és egy keresztény között, hiszen mindkettő alacsonyabb rendű és mindkettő a pokolra jut. Az iszlámban a hit egyben hatalmat és fennhatóságot is jelent. Ahol a vahhabizmus csírája megjelenik, ott azonnal sikátorharc kezdődik a síita iszlámot képviselő Iránnal és a többféle irányzatot integráló, szintén középhatalmi státusszal bíró Törökországgal. Európában a gyakran gyökértelen iszlám gyülekezetek számára a finanszírozás, a vallási-politikai kötődés és a spirituális legitimáció kérdése létfontosságú. Ha nem rendelkeznek ezekkel az erőforrásokkal, akkor eljelentéktelenednek. Viszont az erőforrás függést is hoz magával.

A vahhabizmus radikális és a mindenféle misztikát, szúfizmust mellőző „straight edge”, „hardcore” jellege villámgyors igazodási pontokat kínál egy frissen muszlimmá váló bizonytalan, saját hitgyakorlati rutinnal még nem rendelkező neofita számára, aki az első perctől kezdve megkapja a kiválóság, a felsőbbrendűség öntudatát.

A lapunknak nyilatkozó Kovács Miklós Ahmed, a Magyar Iszlám Közösség imámja szerint „ebben a szélsőséges csoportban, a Muszlim faluban óvatosak, látszólag nem buzdítanak erőszakra, de aki ismeri ezt az iszlám szektát, az tudja, hogy a vahhabizmus előszoba a radikalizálódás útján, olyan, mint a heroinistának az ecstasy vagy a marihuána. Az egyik a másikból következik

A vahhabizmus a terrorizmus kapudrogja. Az erőszakra azonban értelemszerűen nem egy nyilvános csoportban fognak buzdítani

– magyarázza, és emlékeztet: V. Kende is zárt chatszobákban beszélgetett az Iszlám Állammal (ISIS), szerinte az ilyen csoportok arra viszont alkalmasak, hogy vallási tanítás címszava alatt elültessék az érdeklődőben ideológiájuk alapjait.

Kovács Miklós Ahmed, a Magyar Iszlám Közösség imámja (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Ebben a csoportban több vallási, ideológiai és pszichés szinten is zavart kommentelő szól hozzá a „szónoklatokhoz”. Nem ritka az olyan kommentelő, akinek a nyilvános Facebook-falán egyszerre jelenik meg a katolikus giccs, a new age és a radikális iszlám (például az iszlamista Hamász terrorszervezet propagandája). Kovács Miklós Ahmed kiemeli, ezekben a virtuális közösségekben nincs visszacsatolás, így a résztvevők szabadon értelmezhetik – akár saját rossz elképzeléseik megerősítéseként is – a vahhabita imám, Nidal Abiad tanításait. V. Kende ennek a virtuális vahhabita mecsetnek a tagja volt, több vallási töltetű posztot lájkolt, és kommentelt is. A napokban azonban megszüntették a „klubtagságát”.

Egyáltalán nem lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy ebben a Facebook-csoportban tanulgatva indult volna el a radikalizmus lejtőjén, ami aztán az Iszlám Állam karjai közé sodorta őt

– írja egyik Facebook-bejegyzésében Kovács Miklós Ahmed.

Kérdésünkre az imám elárulta, hogy  V. Kende első körben a Magyar Iszlám Közösségen (MIK) keresztül akart megtérni az iszlám hitre. A MIK elnökével, Bolek Zoltánnal e-mailben vette fel a kapcsolatot, megbeszéltek egy találkozót, de V. Kende végül eltűnt, nem jelentkezett többé.

Előfordulhat, hogy Nidal befolyásolta Kendét, és lebeszélte róla, hogy ne a Magyar Iszlám Közösségbe menjen, mert azok téves úton járnak, hiszen szúfisták. Volt már hasonló eset

– mondja Kovács.

Az imám magyarázata szerint a szúfizmus lényege, hogy követői nem vágyakoznak a paradicsomba és nem félnek a pokoltól sem. A „taszawwuf - szúfizmus” az Istenhez való közeledésnek, a lélek megtisztításának, a belső spiritualitás kiteljesedésének az útja. Ezt követték a próféták és a korai muszlim generációk is.

A korszak, amit az iszlám aranykorának neveznek, egyben a szúfizmus aranykora is volt. Ez az az időszak, amikor az iszlám világ messze a keresztény világ előtt járt minden civilizációs mérce szerint. A jelen korban viszont, amikor a szúfizmus meggyengült, részben a wahabita hittérítésnek, részben az emberek elanyagiasodásának köszönhetően, ez már nem mondható el

– írja Kovács.

Az imám szerint a vahhabiták tanítása nyomán létrejött erőszak és terror a muszlimoknak ártott a legtöbbet.

Nidal Abiad libanoni származású vahhabita imám (Fotó: Nidal Abiad/Facebook)

Felhívja a figyelmet arra is, hogy a Nidal Abiad-féle vahhabiták mindenkit szúfinak tartanak, aki nem a vahhabizmus ideológiáját követi. Szerinte az iszlám legnagyobb, legsikeresebb és leghíresebb alakjai mind közel álltak a szúfikhoz, a szúfizmushoz, vagy saját maguk is azok voltak. Vahhabita kollégája azonban szerinte ezzel őket is kiírja a sorból. Az imám szerint „nagyon fals dolog, hogy a szúfizmus miatt lennének a muszlimok gyengék”. Önmagát ugyanakkor nem tartja „szúfinak”.

A korábban idézett posztban Kovács Miklós Ahmed kitér arra is, hogy V. Kende később gunyoros, támadó üzeneteket írt Bolek Zoltánnak, amelyekben a Nidal Abiad-féle Muszlim falu terminológiája szerint szúfistának nevezte a Magyar Iszlám Közösséget. A „szúfi” kifejezést Nidal ellenséges és pejoratív jelzőként használja minden más irányzatot képviselő közösséggel szemben. Ahogyan Nidal a csoportban fogalmaz: „(…) a MIK kap támogatást Törökországból, és cserében Törökország követeli tőlük, hogy tejesszék a szúfizmust, és azokat a dolgokat, amiket török ország (sic!) támogat, és ebből kis alamizsnát adnak az embereknek. Az MME-t pedig Katar támogatja, és cserében Katar követeli tőlük, hogy terjesszék az ő Ikwanita felekezetüket (…)

Az általa üzemeltetett A Szunna Népe És Közössége nevű Facebook-oldalon pedig a következőket írja:

Salam testvéreim, több helyen hülyeségeket, butaságokat tanítanak, és azt mondják róla, hogy Iszlám, holott nincs semmi köze az Iszlámhoz: Sufizmust, Síitizmust, és Ikhwanizmust. Szaporodnak a felekezetek terjesztői Magyarországon. Emiatt nem szabad követni az ilyen felekezeteket, mert tudatlanságot és bizonyíték nélkül rossz információt és hamis tanítást tanítanak az Iszlámról.

Ugyanezen az oldalon megosztott tanításában, khutbahjában pedig a vahhabita szigor szerint inti hallgatóit a zenehallgatástól. Mint fogalmaz: „…a zene terjedésével elterjedtek a lelki betegségek, a szórakozás, a piálás, a kábítószerezés, a házasságon kívüli kapcsolatok a férfiak és a nők között, a homoszexualitás, az alvilág és a haszontalan időpocsékolás”. Máshol azt sugalmazza, hogy a más csoportokat követők a sátánnal kötöttek szövetséget.

Egyértelműnek tűnik, hogy az egyébként is útkeresésben lévő V. Kende egy vallási-politikai ellentét közepébe keveredett.

V. Kende érettségi előtt (Fotó: V. Kende/Facebook)

Nidal Abial lapunknak azt mondta: a muszlimokat napjainkban sok igazságtalanság éri, és magában számtalanszor feltette a kérdést, hogy ennek mi lehet a valódi oka. Arra a „meglepő” következtetésre jutott, hogy az ellentéteknek „ideológiai okai vannak”, amelyek a tömeg életét befolyásolják és megakadályozzák, hogy „meg tudják oldani mindennapi problémáikat és nyugodt életet éljenek”. Véleménye szerint a szúfizmus az egyik oka a békétlenségnek és azoknak a hátrányoknak, amelyeket a muszlimok elszenvednek. De a szúfizmus is csak egy az ártó ideológiák közül.

A vahhabizmusra főként azok fogékonyak, akik csalódtak a tágabb közösségeikben vagy szociális és egyéb okokból a társadalom perifériájára szorultak. Ezek az emberek önigazolást, erőt merítenek a szekta felsőbbrendűséget hirdető idealizmusából

– mondja Kovács Miklós Ahmed. A vahhabizmusban szerinte egy sikertelen, kallódó ember is megtalálhatja azt az életcélt, ami által a „sikeresebbek” fölé kerekedhet, megvetheti őket.

V. Kendének semmiféle kulturális viszonyulása nem volt az iszlámhoz. Nem érezhette át az iszlám világ dühét és gyűlöletét, hiszen egy vidéki nagyváros felső középosztályához tartozott, egy jó nevű ügyvédapával. Soha nem nélkülözött. Kende a saját korosztályos frusztrációját és sikertelenségét kezelte a fundamentalista iszlámmal. Veszélyes játék volt.

Nidal Abiad a kilencvenes években Miskolcon, egy szaúdi alapítvány pénzéből épült mecset egyik hangadója volt. Ahogyan egy a muszlim közösségeket jól ismerő forrásunk kommentálta: „A miskolci mecset volt a vahhabizmus fellegvára a 90-es években. Onnan kezdték terjeszteni és magyarra fordítani a vahhabita könyveket. Az ottaniak a délszláv háború idején az itteni menekülttáborokba is bejártak bosnyák menekülteket téríteni.” Saját bevallása szerint Libanonban született, 1980-ban a helyi egyetem műszaki szakára vették fel. Hamarosan ösztöndíjjal Magyarországra került. „1981-ben hátrahagytam mindent, és felültem a repülőre, és elindultam Magyarországra tudást szerezni. A nemzetközi előkészítő intézetbe (Külföldi Ösztöndíjasok Egyetemi Előkészítő Intézete, később az ELTE Nemzetközi Előkészítő Kollégiuma – a szerk.) kerültem, amely Budapest Nándorfehérvári utcán volt, ahol egy évig kellett tanulnom magyarul. A következő évben kerültem a Budapesti Műszaki Egyetemre, a híradástechnikai szakra” – válaszolta kérdésünkre. Mint írja,

...az vitt arra, hogy a [miskolci] mecsetben tevékenykedjek, hogy rossz híre terjedt az Iszlámnak, és meg akartam mutatni az embereknek az igazi és békés iszlámot, és bebizonyítani nekik azt, hogy az iszlám nem olyan, mint amit hallanak róla. Emiatt az igazi békés Iszlámot terjesztettem…

V. Kende 2019-ben (Fotó: V. Kende/Facebook)

Mindezek alapján természetesen nem állíthatjuk, hogy Nidal Abiadnak bármiféle szerepe volna a kecskeméti fiú radikalizálódásában. Az ugyanakkor egyértelműnek tűnik, hogy a fiú figyelme a vahhabizmus felé fordult. Hogy ezek után mi történt vele, ki vezette el az ISIS rejtett, a dark weben működő szervereire, egyelőre titok marad. Az általunk megkérdezett terror- és hírszerzéskutató szakértő úgy véli, hogy a Terrorelhárítási Központ és a magyar kormány így, ezzel az akcióval nyugtatta meg Franciaországot, hogy a Magyarországon készülő futballcsapatuk biztonságban van. Biztonsági szempontból ugyanis nem a magyar–portugál, hanem a magyar–francia a rázósabb mérkőzés.

V. Kende elfogása egyben üzenet a különböző iszlám csoportok felé, hogy Magyarországon ne hajtsanak végre terrorakciókat.

Ezért lett ilyen látványos rendőri demonstráció és nem titkosszolgálati akció V. Kende ügye, de a lényeg valójában nem V. Kende” – fogalmaz szakértőnk. Más titkosszolgálati módszerekben jártas forrásunk szerint „Kendét az érdeklődése reptette bele a légypapírba”. Ugyanis a pedofilok esetében gyakran alkalmazott csapdázással a szolgálatok csalioldalakon keresztül „gyűjtik be” a terhelő információkat azokról, akik rossz útra lépnek.