×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Ikonikus motorok emlékeztetnek egy elvesztegetett magyar lehetőségre

 

Az első motorkerékpár, melyet 1885-ben építettek, a német Daimler és Maybach nevéhez fűződik. Néhány évre rá, 1894-ben, Bánki Donát mérnök és feltaláló készítette el az első magyar változatot. Bár hazánkról nem a motorkerékpár-gyártás jut elsőként eszünkbe, a Nemzeti Fotótár képeivel megmutatjuk, hogy volt idő, amikor ipari méretekben készültek Magyarországon a motorbiciklik.

 

A Liszt Ferenc téren az új Danuvia motorkerékpár-tulajdonosok hallgatják Farkas Lászlót, aki a gyártó cég részéről kíséri el a Budapest–Örkény–Budapest bejárató túra résztvevői (Fotó: Nemzeti Fotótár)

 

Magyarországon az első motorkerékpárt 1894-ben Bánki Donát készítette. A Ganz-gyár az akkor induló gázmotorok fejlesztését határozta el, és az ezzel megbízott Bánki Donát Csonka Jánossal hozzákezdett a meglévőknél kedvezőbb és gazdaságosabb működésű motortípus kidolgozásához. Közös alkotásuk volt a magyar motoripar első és a nemzetközi piacokon is versenyképes terméke, a Ganz-gyár által előállított Bánki–Csonka-féle motor, melynek legjelentősebb újítása az 1893-ban szabadalmaztatott porlasztó (karburátor) volt, és aminek szabadalmi bejelentésével fél évvel előzték meg Maybach németországi találmányát.

Motorkerékpár-gyártással ezután több magyar is próbálkozott – Poszert Károly, Dedics Ferenc vagy Hóra Nándor –, de a Méray-Horváth testvérek, Lóránd és Endre voltak az elsők, akik ipari méretekben gyártottak motorkerékpárokat. Saját vázaikba főként angol motorblokkot szereltek 175-től 1000 köbcentiig.

A Magyar Királyi Honvédségnél is fokozatosan teret nyertek a Méray-féle motorkerékpárok, melynek oka részben a hazai ipar pártolása, részben pedig biztonsági megfontolás volt, hiszen így megbízhatóbbá vált az alkatrészellátás.

A brit eredetű erőforrást leszámítva a Méray motorok a Magyar Királyi Honvédség katonai követelményrendszerének is megfeleltek, ezért 1932-től a Csonka János Gépgyár által készített 500 köbcentiméteres, egyhengeres motort építettek be mintegy ötven darab Méray által gyártott vázba, hogy ez a modell legyen a honvédség rendszeresített motorkerékpárja.

A második világháború után úgy tűnt, hogy Mérayék folytatni tudják a gyártást, de a kommunista párt hatalomra jutásával a rendszer internálta őket, ezért cégük 1948-ban megszűnt. Az ifjabbik Endre és Lóránd ekkor elmenekült, az idősebb Lóránd és felesége csak 1956-ban szabadultak, de eközben édesanyja beleőrült az internálásba.

Szintén népszerűek voltak a 30-as évek végétől az Urbach László által gyártott kismotorkerékpárok, amelyek először Turul, aztán 1939-től Mátra márkanév alatt futottak. Urbach motorjainak sikerében nagy szerepet játszott, hogy az általa gyártott Mátrák számos versenyt nyertek. Az államosítást aztán Urbach cége sem kerülhette el, így a Mátra gyártása 1949-ben megszűnt.

 

Egy Urbach-féle Mátra kismotor (Fotó: Ziegler Csaba)

 

A két világháború közötti időben a hazai nagyipar sem maradhatott ki a kedvező gazdasági kilátásokkal kecsegtető motorkerékpár-gyártásból. Az akkori legnagyobb, a csepeli Weiss Manfréd-gyár volt, ahol később kismotorkerékpárok gyártása is zajlott. Bár a járművek rugózása még kezdetleges volt, de az akkori egyszerű közlekedési igényeket jól kielégítették és áruk is kedvező volt. A háborút követően a gyártás feltámasztása csak a csepeli vállalatnál sikerült, ahol az igazi áttörést a Csepel motorkerékpár 1948-as megjelenése hozta el.

 

A Csepel 250/51 típusú és Csepel 125/50 típusú motorkerékpárok reklámfotója (Fotó: Nemzeti Fotótár)

 

1954-ben a 125-ös motorkerékpárok gyártása Csepelről a zuglói Danuvia Szerszámgépgyárba került át, ahol az 1966-ig mintegy 157 ezer példány készült ezekből az egyszerű, és emiatt viszonylag olcsó és jól használható kismotorokból. A Danuviánál, mely fő tevékenységként akkortájt haditermeléssel is foglalkozott, nem sok pénz maradt a motorok fejlesztésére, így a lényeges fejlesztési módosítások minden esetben megakadtak a prototípusok szintjén.

 

Munkás szereli a 125 köbcentis motorkerékpárt a Danuvia Szerszámgépgyárban (Fotó: Nemzeti Fotótár)

 

Pedig az akkori vezetés fontosnak tarthatta a motorkerékpár-gyártást, hiszen 1956 júniusában még a koreai kormányküldöttség részeként Magyarországra érkező Kim Ir Szen marsallt és Pak Den Aj asszonyt is elvitték egy Pannónia motorkerékpár megtekintésére a csepeli gyárba.

 

Kim Ir Szen marsall és Pak Den Aj asszony, az 1956-ban Budapesten tartózkodó koreai kormányküldöttség tagjai egy Pannónia motorkerékpárt néznek az akkor Rákosi Mátyás Műveknek hívott csepeli motorkerékpárgyárban (Fotó: Nemzeti Fotótár)

 

Szintén erre utal, hogy Urbach vállalatát ugyan elvették, de szakértelmére az „új” politikai rendszernek is szüksége volt, ezért részt vehetett az Egerben 1958-tól gyártott Berva kismotor megalkotásában.

 

Az elkészült Berva elnevezésű segédmotoros kerékpárokat rakja fel egy targoncára az Egri Finomszerelvénygyár dolgozója (Fotó: Nemzeti Fotótár)

 

Csepelen eközben megkezdődött a Panni robogók gyártása, mely idővel átkerült az egri Finomszerelvénygyárba, de a gyártása mindössze négy éven át tartott.

 

Szerelők vizsgálják az egyik próbaútról visszatért R-50-es Panni robogót (Fotó: Nemzeti Fotótár)

 

Szintén Csepelen, de már 1960-ban indult a Tünde robogó sorozatgyártása, ami 1962-ben véget ért. A jármű igazi ritkaságnak számít, hiszen a gyártás két éve alatt mindössze 2500 példány készült el belőle.

 

A Tünde robogókat mindössze két éven át gyártották (Fotó: Nemzeti Fotótár)

 

A KGST „profilrendezésről” szóló, a magyarországi robogógyártást leállító határozata miatt 1962-re mindhárom kismotor gyártását beszüntették. Rövid pályafutásuk után a magyar kismotorokat a keletnémet Simson vagy az MZ, a csehszlovák Jawa Babetta, a lengyel Komar és a szovjet Riga, valamint a Verhovina váltották.

 

Egy látogató a csehszlovák motorkerékpárok kiállításán egy Jawa Babetta 207 gyártmányú segédmotoros kerékpárt szemlél (Fotó: Nemzeti Fotótár)

 

A hatvanas-hetvenes években a Pannónia sorozatgyártásával még egyszer új erőre kapott a hazai motorkerékpár-gyártás, ám ezután már csak próbálkozások történtek a további előrelépésre. A gazdasági környezetre való hivatkozással ezek megvalósítását már nem engedték, ezért 1975-ben nemcsak a csepeli gyárban, de a teljes magyar iparban megszűnt a motorkerékpárok gyártása.

 

A Csepel Vas- és Fémművek Jármű és Konfekcióipari Gépgyára szerelőbrigádja és az utolsó – 689 039-ik – Pannónia motor (Fotó: Nemzeti Fotótár)