„Ne engedjük a letűnt ideológiák utódainak visszatérését!”

 

„A letűnt ideológiák utódai” visszatérésének megakadályozására szólított fel Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából szervezett csütörtöki online konferenciát megnyitó beszédében.

A Gulagokon Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány szervezésében a „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” – Egyházi személyek a Gulag fogságában című rendezvényen az államtitkár úgy fogalmazott: ne engedjük újra és újra meggyalázni az áldozatok emlékét, bagatellizálni százmilliók szenvedését.

„Emlékeznünk kell, mert bár más színek, más zászlók alatt, de ma is gyülekeznek az élet- és emberellenes ideológiák követői. Ők azok, akik diktatúrát kiáltanak, másokat vádolnak, míg a mindennapokban diktatórikus eszközökkel irányítják a médiát, ha pedig hatalomra kerülnek a liberalizmus jegyében, minden más eszmét vallót elhallgattatnak. Ők azok, akik ismét demokratikus elveket hangoztatva, szépséges gondolatok és törekvések mögé bújva, anarchista módszerekkel akarnak országokat, nemzeteket vezetni”

– mondta a politikus.


Soltész Miklós szerint a 20. század az emberiség létezésének leggyalázatosabb, legpusztítóbb évszázada volt, a szörnyűséges világháborúk mellett két, „magát szépségesnek feltüntető, de gyakorlatában ocsmány diktatúra tobzódott”.

Milliók szenvedését okozták, milliók haltak meg ideológiai emberkísérletük miatt

– fogalmazott. Hozzátette: nemzetünk tagjait a barna, nemzetiszocialista és a vörös, internacionalista szocializmus is sújtotta, utóbbi áldozataira emlékezünk február 25-én Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt főtitkára szovjetek általi elhurcolásának napján.

Az államtitkár szerint emlékeznünk kell, mert a kommunizmus szerte a világon százmillió halálos áldozatot követelt, mert a gyilkos eszme nem ismer sem Istent, sem hazát, nem tett különbséget sem az emberek, sem a nemzetek között, nem válogatott paraszt, földműves vagy munkás, egyszerű emberek és értelmiségiek, hívő vagy hitetlen, épphogy hazatért zsidó ember, polgári vagy éppen kommunista nézeteket vallók közt sem.

A kommunizmus nyolcvan éven át pusztított Ázsiában, az amerikai kontinensen és Európában egyaránt, így Magyarországon is.

Az elnyomás máig nyomot hagyott a lelkekben, nem is felejthető el a dicsőségesnek hazudott Tanácsköztársaság 1919-ben legyilkolt több száz áldozata, a nemzet megnyomorítása és elárulása

– fogalmazott Soltész Miklós.

Mint mondta, nem felejthetjük el azt a több mint négy évtizedet, amelyben a kommunisták rettegésben tartották az országot. Az 1940-es, 50-es években kivégeztek közel kétszáz embert, „B listára” helyeztek több mint nyolcvanötezer tisztviselőt, elüldözték kétszázezer német honfitársunkat,

szovjet mintára internáltak csaknem ötvenezer embert, kitelepítettek tizenötezret. Több mint ötszáz egyházi személyt tartóztattak le, közülük sokakat megkínoztak, és utcára tettek kétezer-hatszáz férfi és kétezer női szerzetest

– sorolta.

Mintegy hétszázezer embert hurcoltak a Szovjetunióba a gulágra, közülük több százezren soha nem térhettek haza, útközben vagy a táborokban pusztultak el. Hozzáfűzte: „forradalmunkat követően 229 halálos ítélet, mintegy húszezer ember szabadságvesztése és tizenháromezer ember internálótáborba küldése jelezte, hogy a kommunisták továbbra is nemzetüket feláldozva gyakorolják a hatalmukat.”

Soltész Miklós szerint nem szabad feledni a konszolidáltnak bemutatott Kádár-korszak áldozatait sem, emlékezni kell „a KISZ-titkárokra, akik a felvételiken és az egyetemeken zaklatták a fiatalokat; a párttitkárokra, akiktől függött állás, előmenetel, fizetés; a propagandagépezetre, melyből utódaik máig merítenek, mely uralt médiát, kultúrát, könnyűzenét és sportot egyaránt”.

A címlapfotó illusztráció.