„Tudod, hogyan véreztetnek ki egy farkast?” – Riport a pornóinfluenszerek és a pornófüggők világából (Első rész)

 

Az online pornográfia nem erotika, nem szexuális felvilágosítás és nem a Káma-szútra. Hanem megrázó dózisban ránk eresztett testiség (amiben a test matériává, a vágy pedig szükséggé züllik), az opiátok függőségi rátájával egyenértékű nehézdrog, idegrendszerre ható, azt leuraló stimulálószer, ami teljes generációkat foszt meg a saját szexualitásuktól (szexuális egészségüktől). Kétrészes riportunkban bemutatjuk a globális „húsipar” jelenét és virtuális kulisszái mögötti rideg valóságot. Ebben volt segítségünkre a függőségével küzdő középkorú férfi, az online pornográfia kriminológus szakértője és több influenszere, de olvashatnak a hihetetlenül népszerű pornóoldalak pedofíliához és a fiatalkorúak szexuális kihasználásához köthető botrányairól is.

A férfiakat (első körben) megfosztja libidójuktól. A libidó pedig nemcsak a szexuális aktus minőségére, a szexuális kisugárzásra van hatással, hanem az alkotóvágyra, az önmegfogalmazásra, mindenre, amitől egy ember kiharcolhatja önállóságát és függetlenségét. Amitől kiérdemli az önmagáért felelős, felnőtt jelzőt. A (fiatal) nők és tinédzser lányok a testüket (a konzumált pornográfia hatására) gátlások nélkül a férfiak figyelmének központjába állítják és mivel (társadalmilag) sikeres viselkedési mintákat keresnek, azonnal rögzítik, hogy a manipuláció és az alárendeltség, a tárgyszerűség szexuális liturgiája a normalitás. A pornográfia mindent és mindenkit, aki kapcsolatba kerül vele, tárgyiasít (akár szerepel benne, akár fogyasztja).

Tárgyak között pedig nincsen szeretet.

„Minket egytől egyig felzabál az élet”

Az S. L. A. A. (az Anonim Szex- és Szerelemfüggők) rehabilitációs közösségének magyarországi tagjaival a pornófüggőség hatásairól és a szabadulás útjáról beszéltünk. P. egy a harmincas éveiben járó férfi, egy átlagos és szürke multinacionális cégnél, átlagos bérért napi nyolc órában darálja le a nem túl megerőltető exeltáblás aknamunkát. Olyan élete van, ami szinte láthatatlan, gyakran önmaga számára is, de mégis van egy „titok”, ami éveken át a szürke senkik fogyasztási értékei fölé emelte a szerotoninszintjét: szex- és pornófüggő.

Jó lett volna, ha csak beékelődik, hiszen ha valami beékelődik, azt ki is lehet vágni, azt észreveszi az ember, nem akar együtt élni egy mérgező tüskével a testében. Sokáig azt hittem, hogy ezt a problémát egyszer megoldom, ha majd befejeztem az egyetemet, ha majd felnőtt leszek, ha majd megházasodok. De ilyen sehová ki nem futó elhatározások mindig lesznek, ezek adják az ürügyet a függőség megtartására. A felépülés csak akkor kezdődött el, amikor a szőnyeg alá söpört mocskot egyáltalán észrevettem. Igen, baj van, és ezt itt, ezen a ponton kellene kiüríteni, kitakarítani, de nem megy egyedül

– kezdte a történetét P., aki huszonhét évesen jutott el addig, hogy terapeuta segítségét kell kérnie a pornófüggőség legyőzésében.

A pornófüggőség nem beékelődik az életedbe, hanem sunyin és alattomosan bekúszik az életedbe, sőt, a sejtjeidbe. Erről fantáziáltam, ezzel feküdtem, ezzel álmodtam, ezzel ébredtem, ezzel ajándékoztam meg magam, és ezzel csillapítottam a fájdalmaimat. A pornóval próbáltam magam titkon szeretni, de valójában csak pusztulással, bűntudattal és szégyennel járt. A pornóhasználat nem beékelődik, hanem szépen lassan veled együtt kezd élni, majd átveszi az irányítást, ameddig el nem pusztít. Ahogy Bérczesi Robi énekelte: »Minket egytől egyig felzabál az élet«. A pornó más mint a többi. A drogoktól hamarabb kidőlsz, az alkohol is gyorsabban tönkretesz és a mélypontra süllyedsz, mint a pornótól, ami titkosan, alattomosan és sunyin élősködik rajtad. Észre sem vettem, hogy mi történik velem. A kíváncsiság, a csak egy picit belenézekből napi többórás, önkívületi pornóhajszolásba vitt, és kényszerré vált. Már az e-mailjeimet sem tudtam megnézni anélkül, hogy néhány pornófilmrészletet megnézzek – és elvigyem magam a csúcsig.

„Erről fantáziáltam, ezzel feküdtem, ezzel álmodtam, ezzel ébredtem, ezzel ajándékoztam meg magam és ezzel csillapítottam a fájdalmaimat” (Fotó: Shutterstock)

P. története megmutatja, hogy a függőség magányos út, ami elszigetel a többi embertől, titkokkal terheli az ember pszichéjét. Végül ez a bűnös magány, amiből az öngyűlölet származik, összetöri az embert. A függő: száműzött. Hazugságban kell élnie, hiszen nem rombolhatja le önként azt a személyt, azt az avatart, akit önmagából a külvilág felé felépített. Nem adhatja ki magát senkinek. Kimarad az életéből az őszinteség és az feltétel nélküli elfogadás élménye.

Azt várom, mikor lehetek egyedül végre, hogy pornót nézzek és maszturbálhassak, a WC-n, otthon, a munkahelyen, bárhol elbújva, egyedül, magányosan, akár hideg van, akár meleg, akár épp teljesen mást kellene csinálni vagy akár épp születik valaki melletted, vagy épp meghal (igen, mindkettőre volt példa az életemben), engem nem érdekelt, mentem és kiéltem, ebben semmi nem tudott megállítani.

P. számára már nem volt olyan mozzanat az életében, amit ne koszolt volna össze a függősége. Ennek a ténynek a felismerése vezette el ahhoz, hogy leszámoljon a függő énjével. Vissza akarta szerezni önmagát, önmagának a pornótól.

„Tudod, hogyan véreztetnek ki egy farkast?”

A pornográfia abúzus a személyes integritásunkkal szemben, olyan visszaélés az ösztöneinkkel, amelyhez a pornográf tartalmakat előállító tartalomgyáraknak konkrét gazdasági érdeke fűződik. A pornógyárak célja a haszon maximalizálása, a pornófüggőségbe alámerülő emberek pedig állandó vásárlókat, a pornográf termékekre fogékony és azokért fizetni hajlandó pornófogyasztókat jelentenek, akiknek a megtartása, valamint újabb pornófüggők rekrutálása a pornógyárak jól felfogott gazdasági érdeke. Ez az ember szexualitásával való visszaélés második szintje, az abúzus a másikkal szemben. Amíg a pornófüggő tárggyá teszi a saját szexuális vágyait, kiéli azokat (nem pedig megéli valamely teljes, emberi kapcsolat keretei között), addig a pornógyárak a pornófüggőket tárgyiasítják, őket kezelik lélektelen, érzések nélküli, ösztönök irányította fogyasztókként. A pornógyárak gazdasági modellje az ösztönember abúzusán alapul. P. történetét ezen a ponton folytatnunk kell:

Tudod, hogyan véreztetnek ki egy farkast az eszkimók? A pornó pont olyan, mint egy farkascsapda. Az inuitok jéggel kevert vért tettek egy éles késre. Az ösztöneinek engedelmeskedve addig nyalogatta a farkas a kést, amíg már a saját vérét kezdte el nyelni. De nem állt le. Nyelte, míg el nem vérzett és elpusztult.

Aszexuális forradalom

A szexuális fejlődés szempontjából leginkább veszélyeztetett fiatalkorúak és fiatal felnőttek jelentik a pornógyárak első számú célcsoportjait. A pornográf tartalmak káros mintát sugároznak számukra: az azonnali hozzáférhetőséggel azonnali kielégülést kínálnak a virtualitás keretein belül. Ezért alakul ki gyorsan a függőség is. De ez a kielégülés, ez a kéj is csupán látszólagos: elillanó, gyenge, ismétlésre sarkalló látszatörömöt nyújt, amelyhez nem kapcsolódnak érzelmek, felelősségi viszonyok, elköteleződések, emberi kapcsolatok. A virtuális kéj a valódi szexuális beteljesülés pótszere olyan mellékhatásokkal, amelyek a felnőtté válást, a személyi integritás kialakulását, az érzelmi kötődést és végső soron a párkapcsolatokat és a családalapítást gátolják. A pornó nehezen visszafordítható lelki károkat okoz a fiatalokban a kötődés és az intimitás területén.

Itt az idő, ki kell mondani, hogy a pornográfia legálisan hagyott, fel nem ismert keménydrog, aminek fertőző jelenléte az egész társadalomra kihat! Mint minden erős szer, a fogyasztó figyelmét egyetlen szűk fókuszba állítja be és minden más ingert eltompít, kirabol és jelentéktelenné tesz. 

A posztmodern kor szexszimbóluma: vakítóan villogó monitor egy sötét szobában (Fotó: Shutterstock)

Újabb szexuális forradalom zajlik a virtualitáson belül, amely átrajzolja a szexualitásról, az intimitásról kialakult kulturális tudásunkat. Mivel virtuális és nem valóságos, idegen a testtől (amelyet a figyelem, az ingerek középpontjába állít), ezért ez a forradalom aszexuális és szerelemellenes (ellentétben a hatvanas évek szexuális forradalmával).

Ebben a forradalomban már nem az emberi akarat irányít, nem a szabadságvágy, nem a lázadás, hanem az algoritmus. Hiszen a becsapdázott pornófogyasztók figyelmét ugyanúgy a megacégek üzleti haszonszerzésére, a profitmaximalizálásra, a minél hosszabbra elnyúló tartalomfogyasztásra kényszeríti ez az egyirányúra kódolt mesterséges intelligencia.

Nem „beavatás”, azonnali megrontás és átkódolás

Távol áll tőlünk, hogy kísérletet tegyünk a szocialista-kommunista diktatúrák szexuális prüdériájának, a Kádár-rendszer „konzervatív erkölcseinek” vagy a viktoriánus dogmák visszaidézésére. A pornó elleni lázadás ugyanis éppoly kortárs jelenség, mint maga az ingyenes, online pornó. A pornóellenesség a saját nemiségünk és saját szexuális tapasztalataink, az intimitásunk visszakövetelése a pornó-megakonszernektől. A pornográfia (főként a kortárs hardcore pornó, ami egyben a legkommerszebb, legtöbbet fogyasztott műfaj) éppen azt pusztítja el, ami a vágy tárgyaként inkarnálódik benne. A pornófilmekben feltűnő nők és férfiak már nem tabuhordozók, hanem a popkultúra részévé váltak, színészeknek titulálják őket, beépültek a szórakoztatóiparba. Tabuból profán szórakozás lett.

A pornóban szereplő influenszerek az életmódipar részévé váltak, a pornózás és azt körülvevő, a végletekig stilizált, kiüresített, minden zavaró részletétől megfosztott lifesetting ugyanolyan nyomorúságos módon másolható, mint a bármelyik celebritás Instagram-accountjából kiolvasható, brandszerűen megkonstruált élet.

Hogy a pornó mennyire, milyen mértékben lett a normatív mainstream része, bizonyítja az a példa, hogy a PornHubon (a külön társadalmi célokat célzó PornHub Cares programon belül) a hétköznapi klímasztálinizmus jegyében pornóval becukrozott zöldkampány indult („The Dirtiest Porn Ever”). De ugyanitt találhatunk a méhek globális megmentésére indított kampányt és látássérültekre optimalizált PornHub-elérést is. A posztmodern pornográfia tanulsága az, hogy a szexualitás végleg konzumálva lett. A pornó YouTubejának számító PornHubon már egész influenszerhálózat épült ki, amelyekben pornósztárok monoton, ugyanakkor állandóan extázisközeli életmenetébe pillanthatunk be (a sportszerűen és teljesítményszerűen lezajló, minden illúziót leromboló orgiákba, amelyekben a nemi szervek és erogén zónák a játékkonzol-kontrollel funkcióinak szintjére züllenek le).

A PornHub legújabb „társadalmi célú” projektje a Sexstainability. A PornHub-univerzum szexcelebritásai „joi”, azaz: maszturbációs instrukciós videókban propagálják az unalomig ismert mantrákat.

Itt már csak a mozgó és kézből kézbe járó kamera, a testek és a minden valódi, érzelmi tétjétől, felelősségtől megszabadított szex jelenik meg, a pornóiparral korábban felállított összes sztereotípia szétfoszlik. Már nem leskelődés, hanem jelenlét van, azaz nem mi kerülünk közelebb a megkukkolt aktushoz, nem mi voyeurködünk, hanem a coitus brutalitása ront ránk: belép a szobába, a magányba, ahol csak nézzük, nézni kényszerülünk. A szex nem több, mint néhány óra játék valamelyik online szerepjátékban (MMORPG-ben), ami a körülménytől függően lehet unalmas és monoton vagy izgalomkeltő, de ez a maximum, többet nem jelenthet. Az egész emberi szexualitás alapfunkciója erre az viszonylagosságra és a túlfogyasztás unalmára szűkül be.

A pornó életmód és valóság lett. Már nem körülményes beavatás, hanem azonnali megrontás és átkódolás.

A témában megkerestük Parti Katalin kriminológust, a Virginia Polytechnic Institute and State University oktatóját is. A szakértő figyelmünkbe ajánlotta Philip Zimbardo Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak című könyvét, amelyben a stanfordi börtönkísérletről elhíresült pszichológus arról beszél, hogy a mértéktelen – elsősorban a fiatal férfiakat érintő – online pornófogyasztás hátráltat a nem verbális jelek felismerésében és helyes interpretálásában. Parti Katalin szerint ebben a fokozott online jelenlét is akadályoz, hiszen – mint mondja – minél kevesebb „élő” arcmimikát látunk, annál kisebb a kondíció a valós érzések felismerésére. Szintén fontos a jogszerű szexuális kapcsolat előfeltétele, a kölcsönös konszenzus megléte, aminek felismerését és értelmezését, illetve a beleegyezés képességét a mértéktelen pornófogyasztás ugyancsak korlátozza.

Hogyan is várható el egy fiataltól, aki MMORPG-pornón szocializálódott, hogy tudja, mit jelent a »beleegyezés«, hogy észrevegye, mi az a pont, mik azok a jelek, amikor a másik fél visszavonta a konszenzust, illetve egyáltalán egészséges szexuális etikettet gyakoroljon?

– fogalmaz a szakértő.

Parti doktori disszertációjában leírja, hogy az internet világa, a virtuális közösségek lehetőséget nyújtanak a személyiség újraalkotására, azonban, mivel a virtuális világok sokszor nem a valós világ szabályai szerint működnek, „esély van a torz személyiségkép kialakítására és internalizálására”. Az internet megjelenésével az emberek könnyű elérhetősége miatt egyre több pornográf anyagot kezdtek el fogyasztani, és „egyesek a hozzászokás, a gátlások lebontásának folyamata miatt egyre extrémebb tartalmakat kerestek, ami egyértelműen az online pornó extremizálódásához vezetett”. Az internetet elöntötte az ingyenes elérhető pornótartalom, amely bármilyen nehézség nélkül elérhető gyerekek számára is. Külföldi felmérések szerint a tizennyolc év alatti fiúk kilencvenhárom százaléka, míg a lányok hatvankét százaléka felfedezte már és fogyasztja az internetes pornót. A gyerekek átlagban tizenegy évesen látnak először pornótartalmat.

De, ami még riasztóbb tény, hogy a tizenkét-tizenhárom évesek tíz százaléka azonosítható pornófüggőként.

Ezek természetesen mozgó, változó adatok, de általánosak, az országhatároktól függetlenek. A virtualitás, az internet korlátlan jelenlétével vannak összefüggésben. A pornóoldalak rengeteg ingyenesen megtekinthető filmet vagy filmrészletet tesznek közzé egyfajta ízelítőként, abban a reményben, hogy így szereznek előfizetőket a jelszóval és bankkártyával védett exkluzívabb tartalmaikra. A fizetős pornóoldalak mellett megjelentek az úgynevezett gyűjtőoldalak, azaz a pornótartalmak rövid kivonatát és teljes filmeket, jeleneteket összegyűjtő honlapok. Ez ma a pornófogyasztás legnépszerűbb és legegyszerűbb, bárki számára hozzáférhető formája. 

Az emberi szexualitás alapfunkciója a túlfogyasztás unalmára szűkül be (Fotó: Shutterstock/justplay1412)

A PornHub is ilyennek számít. Ma ez az egyik leglátogatottabb „videómegosztó és közösségi oldal”. A YouTube-on fellelhető népszerű tartalmakhoz viszonyítva elérések sokszorosával számolhat az, aki a PornHubra kezd el tartalmakat gyártani, akár házilag, akár professzionális körülmények között. Ezek az oldalak sokszor a közösségi szerkesztési elvek alapján működnek, ahol órákon át, hírfolyamszerűen válogathatunk a személyes igényekhez igazítható jelenetek és pornóinfluenszerek között.

A közösségi szerkesztési elvek valójában nem azt jelentik, hogy a közösség szabályozza a tartalom megjelenítését, hanem azt, hogy a programozott algoritmus mindig a neki leginkább vágykeltő anyagokkal eteti a felhasználót. Az elérhető-fellelhető tartalom az algoritmus fluktuációjának köszönhetően a végtelen felé konvergál.

Ez az egyik legerősebb tényező a személyiséget megrontó és elferdítő függőség kialakulásában. Hiszen mindig, minden alkalommal várhat egy újabb élmény, ha elég időt töltünk el a „keresés”, a „vadászat” izgalmával. Emögött pedig a gigaoldalakat működtető üzleti érdek áll. Több felhasználó nagyobb nyereséget jelent. Ironikus (ahogyan ezt korábban Edward Tufte, a Yale egyetem professzora megállapította), hogy

csak a drogdílerek és a online „közösségi” felületeket is működtető techcégek nevezik „usernek”, felhasználónak az embereket.