×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Az auschwitzi haláltábor felszabadulására emlékezünk a holokauszt áldozatainak emléknapján

 

Döbbenetes látvány fogadta a szovjet katonákat, amikor 1945. január 27-én beléptek az auschwitzi haláltábor kapuján. Csonttá aszott emberi testek – holtak és élőhalottak – mindenütt: 1942-től kétmillió ember lelte halálát felfoghatatlan körülmények között az Endlösung legnagyobb gyakorlótelepén. Az ENSZ 2005 novemberében a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánította a lengyelországi láger felszabadításának napját, amelynek alkalmából felidézzük Auschwitz történetét – és öt megrázó filmalkotást a holokausztról. 

A náci Németország 1942 januárjában tette hivatalos politikává a tizenegymilliós európai zsidóság megsemmisítését, „a végső megoldást” (Endlösung). A holokausztnak (a görög eredetű szó jelentése tűzben elégő áldozat, héber megfelelője a soá) mintegy kétszázezer – a nemzetiszocialisták által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított – cigány, valamint homoszexuális, testi és szellemi fogyatékos ember is áldozatul esett. A budapesti Holokauszt Emlékközpont szerint az európai zsidó holokauszt áldozatainak számát a különféle becslések öt- és hatmillió közé teszik. A holokauszt idején meggyilkolt áldozatok közül hozzávetőleg minden tizedik volt magyarországi zsidó, számuk 500–600 ezer közöttire tehető.

Az Auschwitz (lengyel nevén Oswiecim) melletti megsemmisítő tábort Lengyelország lerohanása után, 1940-ben létesítette az SS, a nemzetiszocialista párt fegyveres szervezetének parancsnoksága egy régi kaszárnyában, eredetileg lengyel foglyoknak.

A kezdetben munkatáborként is működő láger bejárata felett cinikus módon tábla hirdette, hogy„A munka szabaddá tesz (Arbeit macht frei).

A törzstáborban és az 1942-ben a közeli Birkenauban (Brzezinka) létrehozott koncentrációs táborban építették fel az első gázkamrákat. Az első áldozatokat 1941 szeptemberében gyilkolták meg ciángázzal (cyklon-B), az iparszerű népirtás 1943 márciusában a holttestek elégetésére szánt négy krematórium üzembe helyezésével kezdődött meg.

Auschwitz-Birkenau az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált, az oda érkezők egy idő után már számot sem kaptak, 70-75 százalékukra azonnali halál várt.

A háború végén, amikor már közeledtek a szovjet csapatok, a gázkamrákat felrobbantották, a foglyok zömét legyilkolták vagy gyalogmenetben nyugat felé indították. A tömeggyilkosság bizonyítékait igyekeztek megsemmisíteni, ezért az áldozatok számáról a mai napig sincsenek pontos adatok.

Az auschwitzi múzeum hozzávetőleg 1,3 millióra teszi a haláltáborba deportáltak számát, akik közül mintegy 1,1 millió volt zsidó, de sok lengyel, roma és szovjet hadifogoly is volt köztük, a meggyilkolt, meghalt emberek száma legkevesebb 1,1 millióra tehető.

A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret, közülük 325-330 ezret azonnal kivégeztek a gázkamrákban, mintegy 25 ezren a későbbi szelekciók során vesztették életüket. 

A tábort 1945. január 27-én a szovjet Vörös Hadsereg első ukrán frontjának katonái szabadították fel, akik a táborban és az altáborokban mintegy 7500 végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak. Az auschwitzi múzeum honlapja azt írja:

Történelmi paradoxon, hogy a náci totalitarizmus foglyainak a sztálini totalitarizmust képviselő katonák hozták el a szabadságot.

A lengyel parlament 1947-ben törvénnyel hozott létre múzeumot az auschwitzi koncentrációs tábor helyén az áldozatok emlékére. Az auschwitzi haláltábor a holokauszt jelképévé vált, felszabadításának napján, minden évben január 27-én szerte a világon és az auschwitzi kulturális központban is megemlékezést tartanak. Budapesten a Dohány utcai zsinagóga Emanuel Emlékparkjában áll a Holokauszt áldozatainak emlékfája, a 2004 óta működő Páva utcai Holokauszt Emlékközpont belső udvarát körülölelő, nyolc méter magas kőfalon pedig különleges üvegtáblákra vésve látható a népirtás magyarországi áldozatainak neve. Az első nemzetközi holokauszt emléknapi rendezvényt Magyarországon 2006-ban tartották.

A magyarországi holokauszt emléknap április 16., miután 1944-ben ezen a napon kezdődött el a magyar zsidók gettókba zsúfolása.

Öt megrázó filmalkotás a holokausztról

Schindler listája (1993)

A több mint ezer lengyel zsidó életét megmentő Oskar Schindler (Liam Neeson) német üzletember történetéről szóló, hét Oscar-díjat nyert alkotást Steven Spielberg Krakkóban forgatta fekete-fehérben, gyakran kézi kamerát használva, hogy dokumentarista valóságérzetet teremtsen. A film hatalmas sikert aratott világszerte, és sokat tett azért, hogy az amerikai közvéleményt megismertesse a holokauszt iszonyatával.

A zongorista (2002)

A varsói gettóban játszódó filmjében Roman Polanski Wladyslaw Szpilman (Adrien Brody) zongoraművész memoárja alapján dolgozta fel a holokausztot, a szintén holokauszt túlélő, a krakkói gettó szörnyűségeit gyerekként átélt rendező ezt az önéletrajzi elemekkel átszőtt megrázó alkotást tartja élete legjobb és legszemélyesebb munkájának. 

Az élet szép (1997)

Amikor az olasz zsidókat deportálják, a csodabogár Guidót és gyermekét is elviszik, az anya pedig önként utánuk indul. Guido, hogy kisfiát megóvja, kitalálja, hogy az egész csak vetélkedő, amelynek győztese tankot nyer. Roberto Benigni filmje nem a témaválasztása okán, hanem elsősorban a téma tálalása miatt érdemelte ki az Oscart. Önmagában is merész, hogy a holokausztot vígjáték formájában tálalják, ám Benigni mozijának egy része kifejezetten komédia, sőt helyenként burleszkelemekkel flambírozott mű.

Saul fia (2015)

Nemes Jeles László ambiciózus, pontosan megtervezett koreográfiára épülő filmje egy sonderkommandós férfi (Röhrig Géza) lágerbeli történetén keresztül mutatja be a holokauszt borzalmait. A történetet a főszereplő szubjektív nézőpontjából bemutató szokatlan képi világot, Erdély Mátyás operatőri munkáját nem véletlenül magasztalta hónapokon keresztül az egész filmvilág. Hála az alkotóknak, 34 év után ismét Oscar-díjas lett egy magyar film. 

 Jób lázadása (1983)

Miután hét gyermeküket eltemették, a Tisza menti faluban élő zsidó házaspár, Jób és felesége a többi falubeli zsidó szerint istenkáromló módjára a közeli árvaházból örökbe fogadják a keresztény Lackót. Jób a fiúra akarja örökül hagyni a vagyont, amit egész életükön át gyűjtöttek, a történelem vihara közbeszólt: a német megszállás után hamarosan megkezdődnek a deportálások. Kabay Barna és Gyöngyössy Imre rendezése számos hazai és nemzetközi filmes díjat megnyert, és jelöltje volt az 1984-es Oscar-díjnak a legjobb külföldi film kategóriában.