×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

„A harc nem ért véget az utcán, napjainkban is zajlik” – Interjú Császár Attilával

 

Császár Attilával beszélgettünk, aki 2006 őszén a Hír TV legendás, az összes utcai eseményt lefedő élő közvetítéseinek riportere volt. Nevéhez fűződik a Magyar Televízió ostromát teljes egészében bemutató, kilencórás helyszíni tudósítás, illetve későbbiekben az Oktogonon és a Deák Ferenc téren zajló rendőrterror mai napig is megrázó bemutatása. Ami ma már sokak számára csak legenda és történelem, azt Császár Attila testközelből tapasztalta meg és közvetítette több millió néző felé, akik szinte csak a Hír TV-ből tájékozódhattak az utcai események valóságáról és igazságáról.

(Fotó: Youtube.com)

Pontosan mit, milyen korszakot akartak az emberek lezárni 2006 őszén?

– Tisztázzunk valamit! 2006-ban hazug kormánya és hazug miniszterelnöke volt Magyarországnak. Ezt nem én állítom, hanem maga Gyurcsány Ferenc vallotta be, amikor azon a bizonyos zárt frakcióülésen azt mondta, hogy hazudtunk reggel, éjjel meg este. Ez tizenhat évvel a rendszerváltozás után különösen érzékenyen érintette az embereket, ott volt ugyanis mögöttük az a több mint négy évtized, amely szintén hazugságban és megalázottságban telt el.

A diktatúra az ‘56-os forradalom leverése után cukorszirupba mártott kézzel fojtogatta az embereket.


Akinek volt egy kis esze, az pontosan tudta, kikkel körülvéve kell túlélnie, ahogyan azt is érezte, hogy lényegében árulásba, meghunyászkodásra kényszerítik, víz alá nyomják a fejét.

– 1957. május elseje hivatkozási ponttá vált, ami miatt sokan a magyar népet vádolják, kritizálják azzal, hogy elfogadta a „kádári alkut”.

– Létezik egy másik, talán a valósághoz közelebb álló olvasat is. Soha ne felejtsük el, hogy

a Kádár-rezsim hatalma nem a népakaratból következett, hanem a megszálló szovjet hadsereg erejéből, abból a tudatalatti és valós félelemből, hogy ha mi, magyarok megint pattogni kezdünk, akkor a ruszki tankok újból bejönnek az országba.

Ebben az a nyomorúságos, az ember életére pusztítóan ható erő, hogy élni márpedig mindig kell valahogy, mert csak az élet ad esélyt arra, hogy valaha másként legyen. Így, ennek a tudatában próbáltak élni akkor az emberek.

– 2006 májusában, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével a rendszerváltás óta az ember idegvégződéseiben motoszkáló rossz megérzések és a jogos bizalmatlanság végleg beigazolódott.

– Tipikus forgatókönyv volt ez a posztszocialista államokban. A hálózat, a polip átmentette magát a demokrácia keretei közé. A diktatúra alászállt és láthatatlanná vált. Az őszödi beszéd kiszivárgása által az emberek zsigeri szintén megélhették, hogy valójában átverték őket, a saját akaratukat és szabadságvágyukat használták fel ellenük egy kiterjedt politikai elit hatalmának megtartása érdekében. Felvillantak a vakuk, és úgy láthattuk őket, ahogyan vannak, mezítelenül és önmagukból kifordulva. Ez a tény még azokat is felkavarta és aktivizálta, akik apolitikusak voltak és általában kerülték a politikai megnyilvánulásokat. Ezek az emberek töltötték meg a Kossuth teret és Budapest utcáit.

Az igazságérzetük visszaszerzése és az igazság helyreállítása volt a céljuk. Nem akarták eljátszani a történelmi lehetőséget arra, hogy ha lehet, visszavegyék, amit többszörösen elraboltak tőlük. Röviden: a magyar nép nem akart igazság nélkül élni.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök itt még a Parlament egyik ablakán keresztül figyeli a kormánya lemondását követelő Kossuth téri tüntetést (Fotó: Kovács Tamás)


– Az őszödi beszédet a balliberális oldalon vannak, akik a mai napig igazságbeszédként tartják számon.

– Hazugság volt, ami igazságként akart tetszelegni, de attól még csak az, ami. A célja pedig nem a baloldali-liberális politika tisztázása és a hálózat leleplezése volt, hanem a hazugságok elmélyítése, újrakódolása, és a párton belüli erőfitogtatás, annak felmutatása, hogy Gyurcsány Ferenc ezt is megteheti. Rengeteg megbocsáthatatlan bűn és átok van abban a beszédben, ami sokat elárul az emberről, aki kiejtette a száján ezeket az utálatos szavakat. Másrészről egy igen durva és felfokozott belpolitikai játszmának voltunk az áldozatai. Gyurcsány Ferenc mindenáron a hatalomban akart maradni. Információim szerint arra játszott, hogy el lehessen halasztani az akkor esedékes önkormányzati választásokat. Még a saját párttársaitól is védte a hatalmát, mert szinte bizonyosan belebukott volna az akkori katasztrofális kormányzásba. Ez egy lehetőség lett volna a kommunista utódpártnak arra, hogy törlesszen valamit az ország felé, de végül további három éven át teljes vállszélességgel beálltak Gyurcsány mögé. 

– Az elvtársai között sem érezhette már magát biztonságban.

– Az MSZP-nek abban az időben kiterjedt megyei szervezeti rendszere volt, és a megyei elnökök voltak azok, akik a pártelnököt beemelhették a hatalomba, tőlük függött minden. Azt tudni kell ahhoz, hogy a teljes kép összeálljon, hogy a miniszterelnöki pozíció mellett az MSZP pártelnöke is volt. Gyurcsány Ferenc pedig attól rettegett, hogy a vidéken élő emberek tömeges elégedetlensége, a választások elbukása miatt megpuccsolják őt a párton belül. Miután felismerte, hogy ezt a belső hatalmi játszmát nagyon könnyen, pillanatok alatt elveszítheti, ezért feltételezhetően azt a megoldást választotta, hogy a káoszteremtés érdekében nyilvánosságra hozzák az őszödi beszédét. Egy hónappal október huszonharmadika előtt.

Gyurcsány Ferenc pontosan tudta, hogy ez az a pillanat és ez az a helyzet, amikor polgárháborús hangulatot lehet teremteni az országban, ami könnyedén befolyásolhatja az önkormányzati választásokat, akár olyan formában, hogy a fennálló kaotikus helyzetre hivatkozva elhalasztják. Petrétei József volt az igazságügyi miniszter, és akkor szeptemberben az utcán, a tüntetők között elterjedt, hogy már meg is írta a kijárási tilalomról szóló kormányrendeletet.

– Ekkor következett a televízió székházának ostroma.

– Igen. Oda úgy vezényelték ki a rendőri erőket, hogy pontosan tudták, bármilyen végkifejlet elképzelhető. Mindenféle felszerelés és oszlatási taktika nélkül állították oda a tömeg elé azt a maroknyi rendőrt. Csak némelyiknél volt plexi pajzs, és többüknek még sisak sem jutott.

– Vagyis már önmagában azoknak a rendőröknek a kiszolgáltatottsága provokáció volt a felvonuló tömeg felé.

– Ezeket a rendőröket vidékről, Baranya megyéből vezényelték fel a televízióhoz. Délután háromkor. Honnan tudta az akkori politikai hatalom, hogy mi lesz a Kossuth téri tüntetés folytatása este, kora éjszaka a Szabadság téren?

Az is beszédes, hogy pár évvel később bevásárlás közben megszólított egy férfi, aki csak annyit mondott, hogy ő akkor mentőtisztként dolgozott, és ügyeletes volt azon a bizonyos szeptemberi napon. Nekik már délben jelezte a vezetőség, hogy durva oszlatás lesz aznap este, arra készüljenek.


Tehát a hatalom pontosan tudta, hogy itt valami történni fog. Ezek a rendőrök egyértelműen áldozatnak lettek odadobva, az életük sem számított. Felállították a színpadot és a díszletet. Már csak vérrel kellett megtölteni a cirkuszt. Ha ott, azon az éjszakán meghalt volna valaki a rendőrök közül, akkor az Gyurcsánynak már elég lett volna ahhoz, hogy cselekedjen, és eltolja az október elsejére kiírt választásokat. Biztos vagyok benne, hogy ő számolt ezzel. Mindeközben a tévészékház mögött talán ezer képzett és felszerelt rohamrendőr állt készenlétben, várták a bevetési parancsot, de az volt az ukáz, hogy aki meg mer mozdulni, azt azonnal ki fogják rúgni a rendőrségtől. Többek között ezért is merem azt állítani, hogy ez egy tudatosan koreografált akció volt. Azt már el sem tudom képzelni, hogy az ott, a háttérben jelen lévő, felsorakozott, gyakorlatilag megfenyegetett rendőrök számára milyen lelkiismereti problémákat okozhatott az, hogy miközben ők állnak és vesztegelnek, a bajtársaik szinte védtelenül állnak több ezer feldühödött emberrel szemben, és alulmaradnak. De ez az eset is jól mutatja az akkori kormányzat leplezetlen működését. A rendőrség politikai eszközként való felhasználása pártállami módszer, amelyben a rendőrség erkölcsileg semmisül meg.

(Fotó: Youtube.com)

– A rendőrök hogyan élhették meg ezt az éjszakát?

– Amikor megjelent egy vízágyú a székház előtt, a tüntetők kövekkel és Molotov-koktélokkal kezdték el dobálni, a jármű pedig felgyulladt. Nagyon sokkoló pillanat volt, mert félő volt, hogy a benne ülő két rendőr szörnyethal. A tüntetők is nagyon agresszívan viselkedtek. Úgy két perc telt el, mire kijózanodtak az emberek, és végül kiszedték a két embert a járműből. Az egyik sokkos állapotban lévő rendőr, akit két tüntető vonszolt biztonságos távolságba, szó szerint összecsinálta magát. Nem csodálom, mert a halál ott volt a levegőben.

Majd ugyanez a rendőr néhány héttel később, október huszonharmadikán a Bajcsy-Zsilinszky út irányából egy Zuk tetejéről könnygázgránátvetővel lőtte a Deák téren csoportosuló embereket, válogatás nélkül. Mintha nem történt volna semmi. A saját szememmel láttam, felismertem őt. Egyszerűen nem tudom, hogy mi zajlott le benne, de elkeserítő volt látni az elszántságát és a dühét.

Lovas rendőrök elől menekülő tüntetők a Rákóczi úton (Fotó: MTI/Honéczy Barnabás)

– Hol és miben nyilvánult meg a rendőrség részéről ez a fajta elkeseredett brutalitás?

– Ugyanilyen drámai esemény volt az „oktogoni csata” is, ahol a hermetikusan körbezárt tüntetőket legalább ezer rendőr minden irányból könnygázzal, gumilövedékkel lőtte szitává. Méghozzá olyan kegyetlen és kíméletlen módon, hogy ott, akinek nem volt halálfélelme, az nem mond igazat. Ebben biztos vagyok, mert nekem és a körülöttem lévő embereknek is az volt. De ide kell sorolni, hogy ugyanilyen súlyú volt október huszonharmadika is, amelyről pontosan, hetekkel korábban tudta a kormányzó elit, hogy a jobboldali és a magyar érzelmű emberek számára kiemelt ünnep, és az addigi események miatt újból provokálni és brutálisan bántalmazni lehet az ártatlan, ünneplő tömeget. Ehhez megvolt az elképesztő rendőri brutalitás, mert olyan rendőrgyakorlóba bújtatott verőemberek voltak ott, akiknek nem volt azonosítójuk, és meg sem szólaltak, csak némán és gépiesen verték az embereket. Az már nem a magyar rendőrség volt (képletesen és szó szerint is), hanem valamiféle megtorló alakulat, amelyről tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc parancsára cselekedett, mert a TV2-ben, egyenes adásban a miniszterelnök is elismerte, hogy személyesen utasította őket.

– Azokra az állítólagos idegen, zsoldos erőkre utal, amelyek terrorizálták a tüntetőket?

– Csak a konkrét élményeimet tudom megosztani, mert a mai napig nem tudjuk bizonyítani, hogy pontosan mi történt. De a mai napig testközelből látom magam előtt, azokat a kigyúrt, fekete maszkos, azonosító nélküli alakokat. Amikor már elterjedt a hír, hogy idegen milíciák bántalmazhatják az embereket, akkor megpróbáltam többször megszólítani őket (ahogyan ezt más újságírók is megtették), hogy legalább válaszoljanak, hogy halljuk, beszélnek-e magyarul. De soha nem válaszoltak.

Fegyelmezetten hallgattak a maszkok mögött. Csak a tekintetükben láttam valami riasztót, és éreztem, hogy itt nagyon bűzlik valami.

(Fotó: Youtube.com)

– 2013-ban a WikiLeaks nyilvánosságra hozta egy, az amerikai titkosszolgálatnak bedolgozó hírszerző cég belső levelezését, amelyben egyértelműen utalnak arra, hogy 2006-ban az október 23-i események előtti időszakban Magyarországra érkezett százhúsz izraeli katona rutinszerű terrorelhárítási gyakorlat céljából.

– Nem zárom ki, el tudom képzelni, hogy volt összefüggés, de az tény, hogy egy jól felfegyverzett és az adott feladatra egyértelműen túlképzett militáns hordáról volt szó. Főként a Deák tér környékén támadtak, és ők különösen kegyetlenek voltak, nőket, férfiakat, fiatalokat és időseket válogatás nélkül vertek. De volt, hogy a kapualjba is követték a menekülőket.

Ha pedig egyszerűen csak magyar rendőrök voltak, akkor az valahogy még nyomasztóbbá és ijesztővé teszi mindazt, ami történt. Egyszer biztosan meg fogjuk tudni az igazságot.

– Megmaradtak önben olyan emlékek, amelyek pozitívnak mondhatók?

– Természetesen. Ezeket inkább valóságpillanatoknak nevezném. Sokan voltak olyanok, akik a tüntetések alkalmával a Kossuth téren odaléptek hozzám, és azt mondták, hogy az első időszakban csak távolról és szkeptikusan figyelték az eseményeket, mert ők valójában tősgyökeres SZDSZ- vagy éppen MSZP-szavazók, és baloldaliként vagy liberálisként egyáltalán nem szimpatizálnak a jobboldallal, de idővel rájöttek arra, meggyőződtek róla, hogy valóban az, amit a politikai vezetés, a Gyurcsány Ferenc-féle elit tesz az országgal, a magyar emberekkel, az bűn, és most a tüntető jobboldaliak mellé állnak. Ez nagyon nehéz lehetett számukra, de mégis voltak olyanok, akik szembe tudtak nézni saját magukkal, tévedéseikkel, sőt, ezt fel is vállalták előttünk. Az megint más kérdés, hogy ezek az emberek hová tűntek az elmúlt tizennégy év politikai közelharcában.

– Milyen volt abban az időben jobboldali újságírónak lenni?

– Kint az utcán jó és felemelő érzés volt, és itt, ezen a ponton megragadnám azt a lehetőséget – mert nem szeretek panaszkodni a múlt miatt –, hogy beszéljek a másik politikai oldalhoz tartozó, oda elkötelezett újságírókról.

Az utcán akkor egyformák voltunk. Az utcán a történelem zajlott és vér folyt.

(Fotó: Youtube.com)

Mi ugyanúgy szóba álltunk egymással, segítettünk egymásnak, ha kellett, fizikálisan is megvédtük egymást, mert volt ilyen helyzet is. Persze nem azt mondom, hogy nem voltak olyanok, akik akár szándékosan is mást írtak, mint ami történt egy-egy sorsdöntő helyzetben, és hogy nem próbálták meg befolyásolni a közvéleményt, de még kint, a flaszteren nem gyűlöltük egymást.

– A 2006-ban életre kelt vágyakból mi valósult meg napjainkra?

– Van, ami igen és van, ami nem. Vannak olyanok is, amelyek soha nem fognak. Ez az ország a semmiből kellett, hogy talpra álljon Gyurcsány Ferenc regnálása után. Aki ennek a súlyát nem érzi és nem tudja átélni, annak elmondanám, hogy ott voltam aznap éjszaka a Magyar Nemzeti Bank épülete előtt 2008-ban, a gazdasági válság első időszakában, amikor eldőlt Magyarország sorsa. Két választás volt a Gyurcsány-féle politika előtt: vagy csődöt jelent az ország, vagy pedig jön az autonómiánkat, az önrendelkezésünket végképp megkérdőjelező IMF-hitel és uniós hitelcsomag. Behívták az összes valamire való, kormányközeli pénzügyi szakembert a nemzeti bankba, hogy mit csináljunk, mert éjfélkor be kellett volna jelenteni az ország fizetésképtelenségét, ami azzal járt volna a törvények, szabályok értelmében, hogy zárolták, lefagyasztották volna a magánszámlákat is. Ott és akkor dőlt el minden. Erről Gyurcsány Ferencék persze soha nem beszéltek. Az átlagembernek csak annyi látszott az egészből, hogy Veres János akkori pénzügyminiszter bejelenti, hogy jön az IMF-hitel és meg vagyunk mentve. Ehhez képest két nappal korábban egy sajtóeseményen Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy Európát csak a válság fuvallata fogja érinteni, Magyarország pedig kimarad belőle. 

Ott voltunk a szakadék szélén, amibe bele is bámultunk akkor. Ezért mondom azt, hogy a harc a céljainkért, amelyek 2006 óta előttünk vannak, nem ért véget, csak már nem az utcán vívjuk őket.

– Ha feltehetne egy kérdést Gyurcsány Ferencnek, amire teljesen őszintén, köntörfalazás nélkül válaszolhatna, akkor mi lenne az?

 

– Gyurcsány úr, ön magyar embernek tartja önmagát?