A gyermekvállalás csökkenésének okai a szocializmus idejére vezethetők vissza

 

A születésszámok visszaesése és a nők 1950-es években történt tömeges munkába állása között összefüggés van a szakértő szerint. Az akkor fennálló törvények értelmében az újszülöttek hathetes korukban, korán bölcsődékbe kerültek, és fennállt a szeparációs trauma kialakulásának lehetősége. A helyzet nemcsak a születésszámok 25 százalékos visszaesését eredményezte, de nyomott hagyott a felnövekvő generációk viselkedésében is.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Mónus Márton)

Ahhoz, hogy Magyarország népessége a jelenlegi szinten maradjon, évente nagyjából száznegyvenezer gyermeknek kellene megszületnie. A Bokros-csomag 1995-ös bevezetése óta ez a szám kevéssé változik, körülbelül kilencvenezer gyermek születik évente.

Az elmúlt év végén megjelent a Jövőnk a gyermek című tanulmánykötet, amely több mint kétszáz szakértő, társadalomkutató, pszichológus, közgazdász hároméves kutatásának eredményeit tartalmazza. A kötet szerzői ajánlásokat fogalmaznak meg a sikeres népesedés- és családpolitikai stratégia kialakításához és megvalósításához.

A pénz mellett az együtt töltött idő is elengedhetetlen

Benda József szociológus, a kötet egyik szerkesztője a Kossuth Rádió Napközben című műsorában elmondta, a kevesebb gyermekvállalás okai meghaladják a pénz kérdését. Kiemelte, természetesen a gyerekek eltartásához

szükséges az anyagi biztonság is, de kiemelten fontos a szeretet

és a közösen, boldogan eltöltött idő.

A kevesebb gyermekvállalás a szocializmus időszakára vezethető vissza

A kevesebb gyerekvállalás egy ötven-hatvan éves folyamatra vezethető vissza, és a Bokros-csomag csak egy része ennek a folyamatnak” – mondta Benda József. Kiemelte, az ötéves vizsgálat világossá tette, hogy a gyermekszületések csökkenésének kezdete 1954 volt. Benda József hozzátette, 1954 és 1961 között százezerrel csökkent az élve született csecsemők száma. Ebben az időben Magyarországon és a többi szocialista országban gyors társadalomátalakítási folyamat zajlott le. Magyarországon a 1940-es években a nők 25 százaléka dolgozott, ez a szám

a hetvenes évek közepére 55 százalékra emelkedett.

A korábbi 25 százalék főként házkörüli munkát jelentett, míg a szocialista iparosítás következtében családjuktól távol eső munkahelyekre kényszerítették a nőket” – mondta Benda József. Hozzátette, mindezt tovább fokozta az a tény, hogy az ötvenes években az

édesanyák csupán hat hétig kaptak gyermekágyi támogatást,

a hat hét lejárta után a legtöbb édesanya kénytelen volt visszamenni munkahelyére.

Életünk első egy éve meghatározza felnőtt életünket is

A szociológus felhívta a figyelmet arra, hogy pszichológiai kutatások bizonyítják, életünk első éve meghatározza az egész felnőtt létünket. Életünk első évében alakul ki számos alapvető tulajdonságunk mint az empátia, a kötődési képesség, az egymással való törődés, az elköteleződés, a szeretet kifejezésének képessége, az istenhit.

Hozzátette, ezek a tulajdonságok a szocializáció alapját is jelentik. Azonban, ha az édesanya teljes szeretetével és törődésével nem tud jelen lenni ebben a meghatározó egy évben, akkor

szeparációs szorongás alakul ki a csecsemőben,

ami a későbbiekben különböző, a szocializációhoz szükséges tulajdonságok hiányát okozza. Benda József kiemelte, ezt a folyamatot, ezt a jelenséget a társadalom tagjai  generációkról generációról örökítik át.

Ez a transzgenerációs probléma már a nyolcvanas évek elején megjelent a magyar társadalomban, mint iskolai szocializációs probléma.

Benda József hozzátette, ez az „örökség” nemcsak azt jelenti, hogy nem tudunk elköteleződni, hanem bizonyos neurológiai struktúrák sem épülnek fel, hiszen, ha valaki szeparációs szorongásban éli első egy évét, akkor bizonyos agyi területek nem tudnak kifejlődni, a szorongás, a félelem blokkolja az idegrendszer működését.


A teljes beszélgetés itt hallgatható vissza.

A címlapfotó illusztráció.