Fordulópontot jelentett a Panorámában leadott Tőkés-interjú

 

A Magyar Televízió 1989. július végén a Panoráma című műsorában sugározta a Tőkés László református lelkésszel készült interjút, mely fordulópontot jelentett a romániai helyzet megítélésében. Az interjú után a temesvári püspök ellen szigorún felléptek a hatóságok, ami végül a december 15-én kezdődő, a romániai forradalmat kiváltó tömegmegmozdulásokhoz vezetett.

Fotó: MTI

A román kommunista rendszer egészen a végéig stabilnak tűnt – mondta Pászkán Zsolt, a Külgazdasági és Külügyi Intézet kutatója a Kossuth Rádió A nap kérdése műsorában.

December 18-án a Temesvár központjában levő katedrális előtt megközelítőleg százan gyűltek össze – közöttük fiatalok és gyerekek is – a kommunista rezsim ellen tiltakozva. Katonákat vezényletek a helyszínre, akik a tömegbe lőttek egyik tábornokuk parancsára. A helyszínen legalább hetven ember életét vesztette, és több százan megsebesültek.

A kommunista rendszer stabilitását az is jelezte, hogy Nicolae Ceausescu román kommunista diktátor másnap Iránba látogatott és csak december 21-én tért vissza Romániába.

Domonkos László író, újságíró a 1980-as években a Délmagyarország kulturális rovatánál újságíróként dolgozott, és gyakran járt Kolozsvárra a testvérlaphoz.

„Magyarországon mindenki tisztában volt azzal, hogy milyen világ van Romániában.

Az 1980-as évek közepe után erősödött az elnyomás, ha utcán beszéltünk, mindenki elhallgatott” – mondta.

Csak rosszabb ne legyen

Pászkán Zsolt szerint a román társadalmat fásultság jellemezte, és az akkori állapotokat jól jellemezte az a közkeletű állítás, hogy „csak rosszabb ne legyen”.

A Külgazdasági és Külügyi Intézet kutatója, aki maga is 1988-ban jött át Erdélyből Magyarországra, elmondta, hogy ezt ismerőseinek is többször felrótta.

„Akik Temesváron megjelentek, valódi forradalmat éltek át, és valódi tenni akarás jellemezte őket.

Ami erre ráépül, arról majd a történészek elvitatkoznak, hogy mennyi volt ebből a spontán rész” – mondta.

Tüntetésekre csak néhány nagyobb városban került sor, de később, a győzelem után rengeteg „hős forradalmár” akadt, akár csak partizán 1945 után – fogalmazott.

Fordulópontot jelentett a Tőkés-interjú

„Ahogy lazult a rendszer Magyarországon, úgy lett egyre elviselhetetlenebb a helyzet Romániában, és akkor a kolozsvári testvérlappal az együttműködést is leépítették, és már kulturális cikkek sem jelenthettek meg” – fogalmazott Domonkos László.

A közhangulat szempontjából az egyik fordulópontot az 1989 júliusában leadott  Tőkés László-interjú jelentette.

A református lelkésszel kanadai-magyar stáb készített interjút, amit kalandos körülmények között csempésztek ki az országból. A Magyar Televízió Panoráma című műsorának akkori  szerkesztő-műsorvezetője, Chrudinák Alajos leadta a beszélgetést, amely elindította a Tőkés elleni hatalmi intézkedések szigorítását. A Tőkés Lászlót támogató és védő temesváriak tüntetése december 15–20. között a romániai népfelkelés szikrája volt – hangzott el a műsorban.

Az interjú mind Romániában, mind Magyarországon nagy hullámokat kavart, és a magyar társadalom figyelmét is jobban Romániára irányította.Ebben az időszakban már másfél éve jöttek át a magyarok Erdélyből, és a közhangulat, a Románia iránti attitűd is megváltozott – mondta.

Pászkán Zsolt ehhez azt fűzte hozzá, hogy a temesvári románok is nagy figyelemmel kísérték a leadott interjút. Kiemelte Tőkés László szerepét, aki elmondása szerint egy nemzeti érzelmében elbizonytalanodó magyar közösségbe érkezik Temesvárra 1989-ben, és képes arra, hogy megtöltse a templomot.

„Az emberek azért mentek az istentiszteletre, mert végre azt hallották, hogy valaki nyíltan beszél arról, ami őket foglalkoztatta” – emelte ki.

December 15-én a több száz temesvári dacolva félelmével és a román titkosrendőrség a Securitate jelenlétével, kiállt a kilakoltatásra váró lelkész mellett. Elsőként a szomszédos baptista imaház hívei csatlakoztak a magyarokhoz, majd később a munkások is beálltak a tömegbe, de ezt többéves munka előzte ezt meg – tette hozzá Pászkán.

„Tőkés László volt az, aki évekig előkészítette ezt a folyamatot a kiállásával, a meg nem alkuvásával”

mondta az író.

Magyar-magyar szolidaritás

A román forradalom idején példaértékű szolidaritásról tett tanúbizonyságot a magyar társadalom, segélykonvojok indultak Romániába. 1989 végén a magyar politikai változások már intenzíven folytak, a magyar társadalmat egy felszabadult állapotban érte a román forradalom – fogalmazott Domonkos László.


A teljes hanganyag itt meghallgatható.

 

„A magyar-magyar összefogás megmutatta, hogy újra azonosak lettünk önmagunkkal” – mondta az író, aki szerint mindez hasonlított arra, ami Magyarországon 1956-ban történt. „Nem nagyon tapasztaltam félelmet, amikor Romániában jártunk, nagyon egészséges civil kurázsi volt, amit a már másfél-két éve megváltozott társadalmi viszonyokkal lehetett magyarázni” – mondta.

A magyar-magyar szolidaritás természetesnek tűnt 1989-ben,

hiszen akkor a nemzeti öntudat elnyomása ellen már hosszú ideje tartottak a megmozdulások itthon.

„Kezdett természetessé válni, hogy a nemzet kibontotta magát ebből a leszorított állapotból” – mondta. Ezt a fajta szolidaritás abban is megmutatkozott, hogy sokan nyíltan szóvá tették, amikor erdélyi magyarokat lerománoztak.

Elszakadt a valóságtól a román diktátor

Az 1989. december 2-3-i  máltai találkozó után, amikor eldőlt Közép-Európa sorsa, Mihail Gorbacsov már csak a Szovjetunió egyben tartására törekedett, mert tudta, hogy a Varsói Szerződés államai elvesztek. A SZKP főtitkára és Nicolae Ceausescu utolsó, 1989. december 4-i találkozója feszült hangulatban zajlott. A román diktátor Gorbacsov szemére hányta, hogy a Szovjetunió a korábbinál és a szerződésekben előírtaknál is kevesebb nyersanyagot szállít Romániába. Erre a Gorbacsov már nem is válaszolt – beszélt az akkori helyzetről Pászkán Zsolt.

Miután hazatért iráni útjáról a román diktátor, televíziós beszédet mondott, amelyben imperialista összeesküvésnek minősítette a temesvári tüntetéseket.

A szakértő szerint valószínűleg 1968-at akarta megismételni, amikor a prágai inváziót elítélő beszédet mondott, és ezzel a szovjetellenes román közvéleményt megnyerte.

„Abban bízhatott, hogy egy szovjet- és magyarellenes beszéddel visszaszerezheti az irányítást”

– mondta Pászkán Zsolt, hozzátéve, hogy az ellene folyó perben is megmutatkozott, hogy elszakadt a valóságtól.

„A nagy eufória után is sokan voltak azok, akik nem osztották azt a véleményt, hogy a magyarság helyzete javulhat Romániában a forradalom után” – mondta Domonkos László, aki saját személyét is ehhez a csoporthoz sorolta.