A Budapesttől körülbelül hatvan kilométerre található börzsönyi Királyrét és környéke a régió egyik legkedveltebb kirándulóhelye. A hétköznaponként nyugodt, békés falvakat a hétvége közeledtével családok, bakancsos turisták, andalgók, osztálykirándulásra igyekvő csapatok keresik fel. Az érdeklődés nem meglepő, a táj lehengerlően szép, a vendégváró helyiek barátságosak, a helyszín pedig nagy múltú.
A Királyréti Kirándulóközpont kiállítóterme (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
„Nagyon változatos helyen kirándulhatnak az ide érkezők” – mondta Sevcsik András környezeti nevelő az M1 Itthon vagy! című műsorában. Hozzátette, a túrázók találkozhatnak a Börzsönyre jellemző lombos erdőkkel, de telepített tűlevelű luccosokban is sétálhatnak, és a térségre jellemző kis vízfolyásokat is felfedezhetnek.
A kisvasút eredetileg természeti kincseket szállított
A környék számos természeti úton felfedezhető és bejárható, azonban itt nemcsak a barangolás, hanem a kisvonatozás is nagy élmény. Királyréttől távolabb, Kismaros település szívéből ugyanis erdei vasút indul, így a táj azzal is megközelíthető.
hosszú évtizedekig ugyanis nem turistákat, hanem a Börzsöny természeti kincseit szállította. A Királyréti Erdei Vasút az egykor kétszáz kilométert meghaladó börzsönyi kisvasúthálózat fennmaradt vonala.
Ott József erdeiiskola-vezető elmondta, a kisvasutat Franken-Siersttorpff János porosz születésű földbirtokos építette 1893-ban. Hozzátette, a kisvasút legfontosabb gazdasági célja, a fa elszállítása volt.
A vasutat 1912-ben továbbfejlesztették, elkészült a Királyrét–Bajdázó szárnyvonal. Ez utóbbi a kőbányába vezetett. Nemcsak a fát, hanem a Börzsöny hegység másik kincsét, a vulkanikus kőzetét, az andezitet is kiaknázhatták.
Az erdei vasút a Morgó-patak völgyében, számos megállón keresztül robog, s bár az állomások egyenként is érdekesek, a végállomás előtti Szokolyán kötelező némi időt eltölteni. A takaros és nagy múltú községben megpihenhetünk egy nagyobb börzsönyi túra előtt vagy után.
Viski János és Mányoki Ádám szülőfaluja
A hazai festőművészetnek is fontos helyszíne Szokolya. Két neves festőművésznek, Viski Jánosnak és Mányoki Ádámnak is szülőfaluja. Mányokinak, a barokk festészet nagymesterének szülőháza ma is áll a festőről elnevezett kis utcában. Történetekért a helyi önkormányzat épületében található emlékszobát érdemes felkeresni.
„Azt gondolom, hogy méltán lehetünk büszkék arra, hogy Szokolya két híres festőt adott a világnak, az egyik Viski János naturalista, a másik pedig Mányoki Ádám barokk festő” – mondta Tóth Zsanett, a Szalajka közösségi és szolgáltató tér intézményvezetője. Hozzátette, „mindkét festő tizennégy éves koráig maradt Szokolyán. Mányoki Ádám később bejárta Európát. Viski János itt végezte az iskoláit, majd Budapesten tanult tovább. Viski nagyon szerette megfesteni a természetet, kedvenc képei lovakat ábrázoltak” – emelte ki az intézményvezető.
Hogy Viski János miként kötődött szülőföldjéhez, jól mutatja, hogy 1982-ben Kuruclesen című olajfestményét Szokolyának adományozta. Halála után művészeti hagyatékának jelentős része a település gondozásába került.
az apró, ám annál több érdekességet rejtő szobában, Mányoki Ádám alkotásait megidéző életnagyságú reprintekből és Viski János személyes tárgyaiból és festményeinek válogatásából állítottak össze kiállítást a helybéliek.
A vasércbányászat története
A Börzsöny értékes vasérclelőhely, hosszú évszázadok óta birtokolja és nagyvonalúan adja is természeti kincseit. Tizenhat és fél millió éves történetével geológiai értelemben a fiatal természeti értékek közé soroljuk. Múltjáról a Királyréti Kirándulóközpont állandó kiállítása mesél, ahol bővebb rálátást nyerhetünk a hegység és ember szövevényes kapcsolatára.
A királyréti kisvasút (Fotó: MTI/Manek Attila)
Ott József elmondta, körülbelül 2,5 millió éven keresztül tartó vulkáni aktivitás során alakult ki a Börzsöny. Hozzátette, sokkal melegebb klímája volt akkor a Földnek, tehát egy sekély meleg vizű tengerben kezdődött meg a vulkáni aktivitás, és ebből a meleg tengerből szigetként emelkedett ki a Börzsöny. A vulkáni tevékenység után meleg vizes oldatok járták át a felszín alatti kőzetrepedéseket és ezek oldották ki a vasércet, ami Királyrét történetében jelentős, ugyanis több száz éven keresztül ezt bányászták.
A helyi vasércbányászat első tárgyi emlékei a késő Árpád-korból származnak, amikor is bucakemencékben olvasztotta a vasat a korszak embere, akárcsak a kelták vagy éppen a rómaiak hajdanán. A változást a kora középkor hozta el, amikor a kemencék mérete megnövekedett. A török uralmat követően Királyrét az Esterházy-család tulajdonába került Szokolyával és a környező erdőbirtokokkal együtt. A változás a vaskohászatban is új fejezetet nyitott. A család az
Ugyan az ipartörténeti múlt építménye ma már nem látható, de a Királyréti Kirándulóközpont kiállításának makettjei megidézik az egykori vasércmű tizenöt évig tartó működését.
Átállás a faúsztatásra
Pontosan nem lehet tudni, hogy miért, de a nagy olvasztó az 1790-es évek végén bezárt, és a helyiek akkor álltak át a faúsztatásra – mondta Ott József. Kiemelte, „az 1800-as évektől kezdve egészen 1866-ig, amikor is az Esterházy-hitbizomány csődbe ment, és a Dunától innen eső területeket el kellett adni, faúsztatással foglalkoztak a helyiek, egészen magasan a hegyekből Kismarosig úsztatták a tűzifa méretű fát. Hozzátette, máshol az országban nem ismert ilyen tűzifaúsztató-rendszernek a nyoma”.
Napjaikban a bányavájatokat az állatvilág uralja
Az egykori bányászmúlt legszembetűnőbb emlékei a régi bányavágatok, amelyekben hosszuktól függően, néhány lépés is megtehető. Érdemes is felkeresni ezeket a mesterséges geológiai lékeket, ugyanis csak első pillantásra tűnnek elhagyatottnak.
A megmaradt bányavágatokat az állatvilág hódította meg, különböző állatok telelnek itt – mondta Potyó Imre természetfotós. Kiemelte, a bányavájatokban leggyakrabban denevérek laknak, Magyarországon 28 denevérfaj él, a Börzsönyben leginkább a kis patkós denevérrel találkozhatunk. A természetfotós arra kéri az embereket, hogy kirándulásaik alatt igyekezzenek minél óvatosabbak lenni, és minél kevesebb zajt csapni, hogy ne zavarják a hibernáló denevéreket.
A szenvedélyes természetfotós a régió megszállottja, azon dolgozik, hogy a Börzsöny élővilágának olyan oldalát is bemutassa, amely elsőre talán fel sem tűnik az erre járónak.
Hogy a természeti értékek hosszú távon fenn maradhassanak, 1978-ban a régió természetvédelmi terület lett, Börzsönyi Tájvédelmi Körzet néven. Majd húsz évvel később megalakult a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság is, amelynek munkatársai azóta is a vidék elkötelezett őrzői.
