A Népstadion tovább él a Puskás arénában

 

Az új Puskás Ferenc Aréna a korábbi Népstadion helyén épült, részben hasznosítva annak elemeit. A Népstadion 1953. augusztus 20-án nyílt meg, a magyar sport legnagyobb létesítménye, egy korszak „sportnagyhatalmi” jelképe volt.

Már 1896-ban megszületett egy nagy budapesti stadion elképzelése, amikor felvetődött, hogy az első újkori olimpia a magyar fővárosban lehetne. A kezdeti vonakodás után a görögök mégis megrendezték Athénban az olimpiát, a stadion építése azonban továbbra is napirenden maradt. A magyar sport nemzetközi sikereinek hatása az igényt csak fokozta, 1911-ben Magyarország megkapta az 1920-as olimpia rendezési jogát, de az első világháború meghiúsította a terveket.

Az első elképzelések a Vérmezőre álmodták a stadiont, de a XI. kerületi Nádor-kert és a Kerepesi út környéke is szóba jött, ahonnan a Magyar Lovaregylet elköltözött. A gazdasági helyzet azonban nem tette lehetővé egy nagy sportberuházás elkezdését. A téma később nagy nyilvánosságot kapott, 1924-ben törvényt hoztak egy új stadion építésére, a sportadót is bevezették, de a befolyt összeget nem arénaépítésre költötték. Ebben az évben Hajós Alfréd olimpiai bajnok úszó a stadion terveivel szellemi olimpiai ezüstérmet nyert – ám az sem valósult meg. A harmincas évek elején az óbudai Aranyhegy oldalában, a Városligetben, a Margit-szigeten vagy a Népszigeten, Lágymányoson vagy Pasaréten gondolták elhelyezni az arénát, a háború ismét megakadályozta a megvalósítást.

Az országgyűlés 1945-ben megszavazta a stadion költségeit, belekerült a hároméves tervbe is. Az Építéstudományi Intézetet (ÉTI) bízták meg az elhelyezés kérdésének vizsgálatával. Két évvel később egy osztrák–magyar válogatott meccsen leszakadt az Üllői úti pálya tribünje, 250 ember zuhant le, csak a véletlenen múlt, hogy senki sem halt meg. A szerencsétlenség felgyorsította az előkészítő munkálatokat, 1948-ban az ÉTI tervezői, Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc elkészítették az első vázlatterveket, 70 ezer fő befogadóképességű stadiont képzeltek el a Kerepesi, Dózsa György és Thököly út közti területre.

Százezer fősre tervezték

Az építményt 90 százalékban előre gyártott elemekből tervezték, építésze Dávid Károly, statikusa Gilyén Jenő volt. A stadiont a későbbiekben százezer főre akarták bővíteni. A lelátókat 18 óriási pilon tartotta, északi és déli oldalára egy-egy maratoni kapu, a nyugati oldalra a díszpáholy, a keletire az öltözőépület és a játékoskijáró került.

Az építkezés – végleges tervek nélkül – 1948. július 13-án kezdődött el a Stadionépítő Vállalat kivitelezésében. Az első kapavágást a régi lóversenypálya 27 hektáros telkén Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke tette meg. A főváros lakossága lelkesen azonosult az üggyel, rengetegen vettek részt önként a munkában.

A helyszínen hét üzemben gyártották előre az elemeket, köztük a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. Megmozgattak 664 ezer köbméter földet, 84 nagy építőgép, daruk, mozdonyok, exkavátorok, szállítószalagok, úthengerek és betonkeverők dolgoztak az építkezésen: 45 ezer köbméter betont, 2500 tonna betonvasat dolgoztak be, 24 ezer tribünelemet és közel 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el. A világításhoz és az eredményjelző berendezésekhez 18 ezer izzóra volt szükség, 150 ezer folyóméter vezetéket építettek be. A költségek akkori áron 160 millió forintot tettek ki. A stadiont a szocreál építőművészet jegyében munka közben is majdnem áttervezték, de ez pénz- és időhiány miatt végül elmaradt.

A Szabad Európa Rádió jelentette: megrepedtek a gerendák, emiatt nem tudják időre befejezni a létesítményt. Ekkor négy minisztert tettek felelőssé az augusztus 20-i befejezésért, Farkas Mihály honvédelmi miniszter ezer katonát rendelt ki az építkezésre. A korszak presztízsberuházása határidőre elkészült, hivatalosan 78 ezres lelátókkal. A tervezett százezres tribün sosem valósult meg.

Sportbemutató a Népstadion ünnepélyes nyitóünnepségén, az alkotmány ünnepén 1953. augusztus 20-án (Fotó: MTI/Bartal Ferenc)

Sportolók ezrei a megnyitón

A Népstadion megnyitására nagy ünnepélyt rendeztek díszfelvonulással, zászlós parádéval. Jelen volt Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is, akit a sajtóteraszon helyeztek el, mivel „a nép nagy vezére”, Rákosi Mátyás nem volt hajlandó egy imperialista ország polgárával megosztani a díszpáholyt.

Fellépett 12 ezer tornász, majd 2100 sportoló vonult körbe a futópályán, ezután az OTSB elnöke, Hegyi Gyula tartott nyitóbeszédet. A magyar zászlót a Himnusz hangjai mellett Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető vonta fel. Ekkor tízezer galambot eresztettek szabadon, majd a Norvégia–Magyarország atlétikai viadal második versenynapját rendezték meg, a magyar együttes 140,5-71,5-re győzött. Ezután a Budapesti Honvéd–Szpartak Moszkva labdarúgó-mérkőzésen a magyar csapat 3-2-re nyert. A tornabemutató záró képe egy vörös csillagból kiemelkedő gúla volt, amelynek tetején a Szabadság-szobor nőalakja magasodott ki. Ezután még egy 400 fős népi táncegyüttes lépett fel, majd a program a Magyar A–Magyar B női válogatott mérkőzésével zárult, a végeredmény 7-3 volt.

A Népstadion első igazgatója a szintén olimpiai bajnok kalapácsvető, Németh Imre lett. Az aréna 1959-ben négy vasbeton oszlopra szerelt villanyvilágítást kapott és 83 ezer főre bővítették a lelátókat. A stadion számos nagy sportesemény színhelye volt, elég csak az 1954-es főiskolai világbajnokságot, az 1954-es, 7-1-es magyar győzelemmel végződött magyar-angol labdarúgó-mérkőzést és Kovács Józsefnek a szovjet Kuc felett 5000 méteren aratott győzelmét említeni. A legtöbben, 104 ezren az osztrák-magyar mérkőzést nézték meg 1955-ben. Később megszüntették az állóhelyeket, ez csökkentette a befogadóképességet.

A stadionban számos kulturális rendezvényt, megakoncertet is tartottak. Az 1990-es években az építmény felújítása során megerősítették a felső lelátó szerkezetét, lefedték a sajtópáholyt. A létesítményt 2002-ben Puskás Ferencről, az Aranycsapat világhírű csatáráról nevezték el.

A magyar válogatott 99 győzelmet aratott a Népstadionban

Pénteken a Magyarország–Uruguay barátságos mérkőzéssel avatják fel a Puskás arénát: a Népstadion 61 éven át nemcsak a válogatott, hanem az egész magyar labdarúgás otthona volt, ugyanis több mint 1200 futballmeccset rendeztek benne.

A létesítményt többek között a korszak két meghatározó klubja, a Budapesti Honvéd és a Szpartak Moszkva összecsapásával avatták fel 1953. augusztus 20-án: a kispestiek 3-2-re múlták felül a szovjet riválist. Az első válogatott találkozóra éppen úgy november 15-én került sor, mint ezúttal: az Aranycsapat 80 ezer néző előtt 2-2-es döntetlent játszott a svédekkel tíz nappal a legendás, 6-3-as angliai diadala előtt. A nemzeti együttes ezt követően egyetlen esztendőt leszámítva minden évben legalább egy találkozót a Népstadionban, vagy 2002-es átnevezése után a Puskás Ferenc Stadionban játszott, a kivételt 1974 jelentette. A magyarok 193 fellépésük alkalmával 99 győzelemmel, 46 döntetlennel és 48 vereséggel zártak a legendás helyszínen, a gólkülönbség pedig 388-226 lett magyar szempontból.

Mátrai Sándor, Albert Flórián és Novák Dezső közvetett szabadrúgáshoz készülődik a Vásárvárosok Kupájáért rendezett tornán az FTC–Manchester United labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban 1965. június 6-án. A mérkőzés végeredménye 1-0. A Manchester játékosai közül balról a negyedik Law Dennis, az ötödik Bobby Charlton. Aki rámozdul a labdára – a kapus előtt – George Best (Fotó: MTI/Pálfai Gábor)

Az első siker már a második összecsapáson összejött, méghozzá az Évszázad mérkőzésének visszavágóján, melyen Puskásék 7-1-re verték Anglia csapatát 1954. május 23-án. A veretlenség 13 találkozón át tartott a Népstadionban, ahol közben 1955-ben az Európa-kupa selejtezőjében az osztrákok felett aratott 6-1-s diadal alkalmával megszületett a máig érvényes nézőcsúcs a maga 104 ezres közönségével. Aztán 1956-ban az Európa-kupa selejtezőjében a csehek 4-2-es sikerükkel szakították meg a jó sorozatot a Népstadionban.

A leghosszabb győzelmi sorozat 16 meccsen és közel hat éven át tartott, ezt 1970 májusában a svédek 2-1-es diadala zárta le. A rekordot jelentő veretlenségi széria is ehhez a korszakhoz köthető, csak az hét meccsel korábban, 1962 októberében kezdődött.

A leghosszabb nyeretlenségi sorozat kilenc találkozóra nyúlt 1997 áprilisa és 2001 márciusa között, amely időszak alatt két vereség mellett hétszer döntetlent játszott a magyar csapat. Az egymás után elszenvedett hat vereség volt a negatív rekord az akkor már Puskás Ferenc Stadionnak hívott létesítményben, de 2007 augusztusában egy bravúros, 3-1-es győzelemmel zárta le a magyar válogatott a rossz sorozatot az akkor világbajnok olaszok ellen.

Bajnokok a Népstadion gyepén

Ezen kívül még egy alkalommal, 2004-ben játszott az aktuális világbajnok a Puskás Ferenc Stadionban, akkor a brazilok 4-1-re győztek. Európa-bajnokként három csapat ötször lépett pályára a legendás helyszínen: a magyarok 1977-ben és 1978-ban legyőzték a csehszlovákokat, 1983-ban döntetlent játszottak az NSZK együttesével, a görögöket 2008-ban szintén legyőzték, de előzőleg 2007-ben kikaptak tőlük.

A nemzeti tizenegy utolsó meccsét 2014. június 7-én játszotta a régi stadionban, akkor 3-0-ra legyőzte Kazahsztánt 10 445 néző előtt.

A Népstadion a válogatott találkozókon túl otthont adott többek között a kettős rangadóknak, Magyar Kupa- és Szuperkupa-döntőknek, vagy például részese volt a Ferencváros menetelésének a Vásárvárosok Kupájában, melynek végén a zöld-fehérek elhódították a trófeát 1965-ben. Az elődöntő harmadik összecsapásán az FTC 70 ezer néző előtt 2-1-es győzelmével vívta ki a fináléba kerülést a Manchester United ellen. A Vörös ördögök 2002-ben a BL-selejtezőben is alulmaradtak, akkor a Zalaegerszeggel szemben, de 2009-ben a Puskás Ferenc Stadionban játszotta csoportmeccseit a BL-ben a Debrecen, majd 2010-ben az Európa-ligában, 2004-ben pedig az UEFA-kupában a Ferencváros is.

Az akkor 61 éves létesítményben 2014. július 24-én játszották az utolsó futballmérkőzést: a Ferencváros 2-1-re kikapott a horvát HNK Rijekától az El-selejtezőben. Abban az évben augusztusban átadták a zöld-fehérek új stadionját, a Groupama Arénát, amely a válogatott első számú otthona volt mostanáig.