Meghatározó szerepet játszanak a templomok a magyar városok és falvak életében

 

A kereszténység elterjedésével nem csak új hit, hanem új épületek is születtek, amelyek azóta is meghatározzák és alakítják Magyarország falvait és városait. Az egyházi építészet hazánkban a keresztény hitre tért honfoglaló felmenőink érkezésével kezdődött, akik templomok építésébe kezdtek a Kárpát-medencében. A világ legnagyszerűbb épületei közül számtalan az új hitnek köszönheti létét.

A 11. századtól a 13. századig hódító román stílus egyik legszebb magyarországi példája az ócsai református templom. Mintegy 800 éven keresztül a templom épületének egésze szinte semmit sem változott. A freskók is építés korabeliek maradtak. Később a legkorszerűbb technikával restaurálták, ügyelve arra, hogy megmaradjon az épület eredeti színösszetétele.

A román stílus a külföldről hazánkba települt szerzetesrendekkel érkezett Magyarországra. Ócsán a tudós premontrei rend telepedett le, tagjai magabiztos építészeti elképzeléseik mellé külföldi mesterembereket is hoztak. Az ócsai templom a román bazilika minden stílusjegyét magán hordozó épület: háromhajós és három szentélye van. A két tornya miatt erődtemplom is volt, amely

a falu lakosságának védelmét szolgálta.

A vastag falak, a kis ablakok sajátos hangulatot teremtenek és várszerűvé teszik a román stílusú templomokat. Isten házai emellett fontos vallási, és politikai funkciót töltöttek be, így egyszerre kellett tartósnak, és szépnek lenniük. Ez az oka, hogy sok településen a templom a legidősebb épület, Ócsán sincs ez másként.

A hangsúly a szépségre került

Nemcsak a premontreiek kezdtek lázas építkezésbe, de a bencések, a ciszterciek, a pálosok is. Nagyratörő terveiket segítette, hogy idővel a templomok a terjeszkedő városok lakóit védeni hivatott falakon belülre kerültek, nem volt szükség többé robusztus falakra, vastag oszlopokra: a hangsúly a szépségre került, amellyel megszületett a gótika – hangzott el az M1 Itthon vagy! című műsorában.

A Magdolna-torony valamikor kétszintes kápolna volt, de ennek mára csak az alsó tere maradt fenn a török háborúk után. A kápolna mennyezetét átszakították, és azon keresztül töltötték fel földdel a 18. század elején, hogy a várfalakat erősítsék. Amikor a II. világháború pusztítása után már lehetett régészeti ásatásokat folytatni, nagy meglepetést okozott, mikor kiderült, hogy a kápolna alsó része is megmaradt.

A Mátyás-templom a budai Várban (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)

A rekonstruált, és messze földön is híres Mátyás-templom pedig a magyar gótika csúcsa. A stílus összes jellegzetessége megtalálható a templomon. Az egyik ilyen a csúcsív, amely technikai újításnak is számított, mert így nem a falakra terhelődnek a boltozatok, hanem a pillérekre. Ez ad lehetőséget a nagyméretű és színes ablakok létrehozására is.

A gótikus templomok legtöbbször a település központjában épültek,

vagy éppen ott, ahol a praktikus szempontokat egyszerűen elsodorta valamely különös esemény, melyet Isten megnyilatkozásának tartottak. Így épült Gödöllő határában, Máriabesnyőn kápolna a 18. században. A hely kétszeresen is bizonyította, hogy méltó egy szép épületre.


Gödöllő urának, Grassalkovich Antalnak a hitvese itt gyógyult fel súlyos betegségéből, majd nem sokkal később egy kocsiút alkalmával a grófnőt szállító megvadult lovak is éppen itt szelídültek meg. A gazdag és mélyen vallásos gróf különleges épületet emelve fejezte ki háláját. A kápolna a híres lorettói családi kápolnák prototípusa volt, amely gyorsan odavonzotta a zarándokokat.

Teljes épületkomplexum

Ma már egész épületkomplexumot láthatunk a föld fölött pompás bazilikával, a föld alatt pedig boltíves, díszes altemplom várja a meghittebb hangulatra vágyókat. Innen nyílik a Grassalkovich család kriptája, amely a mai napig őrzi az egykori mecénások földi maradványait.

A máriabesnyői kegytemplom (Fotó: MTI/Földi Imre)

A templom mögött kolostor található. A papok és a rendek szerzetesei életüket kötött rend szerint a templom mellett, a kolostorban élték: ez volt tanulmányaik helyszíne, itt étkeztek, és itt tértek nyugovóra. Az egyik legaszketikusabb kolostor a ciszterci rendhez tartozott. Az 1182-ben alapított zirci apátság falai a régi időkről is mesélnek. A világtól elvágott szerzetesek gyakran kénytelenek voltak önellátásra berendezkedni. Konyhakertet tartottak fent, gyógyítottak, tanítottak, tudóskodtak, vagy éppen sört főztek.

Számos új mozgalom

A reformáció, melyet Luther Márton indított el 1517-ben, és amellyel útjára indított egy világrengető, a római katolikus egyházat bíráló folyamatot. A tanok követői a lutheránusok, más szóval evangélikusok az addig uralkodó, és általuk hivalkodónak tartott egyházi építészettel is szembefordultak. Példa erre a fővárosi Deák téri templom, melyet a 19. század ünnepelt építésze, többek között a Nemzeti Múzeum megálmodója, Pollack Mihály tervezett.

A Deák téri templom (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Az új, „megreformált” keresztény vallás nem volt ínyére a római katolikus hitet favorizáló Habsburg-uralkodóknak, ezért az evangélikusok és a reformátusok templomaikat sokáig csak a városfalon kívülre építhették. II. József rendeletének értelmében így

a Deák téri templom sem tornyot, sem harangot nem kaphatott.

A Kárpát-medence keleti területein már a honfoglalás idején jelen volt a görögkatolikus irányzat is. Templomaik kívülről általában nem sokban különböztek a római katolikusok szent épületeitől. A lényeg az épületbe lépve mutatja meg magát. Az ikonosztázion az egyik legjelentősebb része a templomnak, és ez választja el a templom csarnokát is a szentélytől, ahova csak az avatottak léphetnek be. A legszentebb ajtó pedig a középső, amelyen kizárólag a pap közlekedhet.

Ellenreformáció

A protestantizmusra a római katolikus egyház az ellenreformációval válaszolt. Az ellenreformáció zsoldosai pedig a Jézus Társasága rend szerzetesei lettek, azaz a jezsuiták. A barokk Magyarországon az ő vezetésükkel épült a budapesti Batthyány téri Szent Anna-templom is. A templombelső gazdagon díszített: szobrok, festett oszlopok, arany díszek és freskók is megtalálhatók.

A nagy historizáló művészeti stílusok – a klasszicizmus, a szecesszió vagy éppen a neobarokk – az 1920-as évekre kifulladtak, és egyre több lett a funkcionális épület. Ezzel párhuzamosan egy sor új építőanyag is megjelent, mint például a beton vagy az acél. A kor mesterei kísérletezésbe fogtak, így új, izgalmas, sokszor meghökkentő,

korábban nem látott alkotások születtek.

A budapesti városmajori Jézus Szíve templom is gyökeresen más, mint elődei. A kétezer éves templom megőrizte a hagyományos háromhajós szerkezet, a díszes ablakokat, a templomtornyot, az oltárképet, de újra is gondolta őket. Az oltárkép alumínium lapokra készült, a templomtorony pedig külön épületrészt alkot. Az építész száműzte a boltozatos tetőt és a hagyományos cicomákat.

A városmajori Jézus Szíve plébániatemplom (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

A Kádár-rendszer több hasonló újragondolt szerkezettel „ajándékozta meg” a híveket, egyikük Dunaújvárosban látható. A Kádár-rendszer nem volt éppen egyházbarát. A templom építésekor ezért nem a hívek igénye vagy a vallásos érzület kifejezése volt a legfőbb szempont, hanem hogy az épület tükrözze Dunaújváros vas- és acélipari jellegét. A templom nem más, mint egy csúcsára állított és lenyesett kocka, melyet horganyzott acél rácsszerkezet tart.

A dunaújvárosi templom filozófiájával megy szembe a siófoki evangélikus épület. A tervező, Makovecz Imre visszanyúlt a gyökerekhez, és a természetből merített ihletet: természetes anyagokkal dolgozott, és hajlított lágy formákkal. Nem hivalkodó, hanem olyan épület volt a cél, mely igazodik a hely szelleméhez. Ahogy a természetben is alig találunk szögletes formákat, úgy Makovecz is kerülte őket, a tetőszerkezet például kívülről szárnyakat formáz, mely a csúcsíves kapuval a Szentlelket szimbolizáló galambot jeleníti meg.