Az ősi puszta vadvilágát mutatja be a Hortobágyi Vadaspark

 

A Hortobágyi Nemzeti Park természeti adottságaira alapozott Hortobágyi Vadaspark kiválóan alkalmas az ősi puszta vadvilágának bemutatására. Lakói között láthatók az ember megjelenése előtt ezen a tájon élő, de a civilizáció térhódítása miatt a területről kiszorított állatfajok, mint például a farkas, sakál, vadló, illetve a védett területeken ma is élő vadállatok, mint a vadmacska, róka, rétisas, vaddisznó.

Bendegúznak, Pocaknak és Rozinak nevezték el a Hortobágyi Vadaspark vaddisznóit. Sokan nem gondolnák, de a disznók kifejezetten okos állatok, teljesen normális, hogy felismerik a nevüket és a gondozóikat is – mondta Király Dávid, a Hortobágyi Vadaspark létesítményvezetője az M1 Kék bolygó című műsorában. Hozzátette, nemcsak egy személyt, hanem többet is meg tudnak különböztetni egymástól.


Több mint 130 hektáros a terület

Király Dávid öt éve dolgozik a vadasparkban, és heti 5-6 munkanapján igyekszik minden állatot meglátogatni. Elmondta, a természet és az állatok iránti szeretete már gyermekkorában megmutatkozott, és ez felnőttkorában sem változott: állatok gondozásával és mentésével foglalkozik. A vadaspark létesítményvezetőjeként ugyanakkor jóval több dolga van. A park ma a külső legelőkkel együtt 130 hektáros terület, ahol

negyven faj csaknem kétszáz egyede él.

Hortobágy korábban sokkal változatosabb élőhely volt, mint most. Ezt bár befolyásolták az egykori folyószabályozások és a különböző mezőgazdasági beavatkozások, a terület továbbra is optimális maradt a vadaspark állatainak számára, hiszen a legtöbb élőhelytípus itt megtalálható – ismertette Király Dávid.

Megjegyezte, jelen van a száraz, szikes gyep, de a mélyebben fekvő pontok is, amelyek már vízállásos területek. És vannak fával kissé sűrűbben vagy ritkábban borított területek is. A területre jellemző összes fajt természetes környezetében tudják bemutatni.

A fakó keselyű ritka, de a vadasparkban fellelhető

Körülbelül száz éve nem költ hazánkban az egykor a Kárpát-medence egész területén elterjedt fakó keselyű, a Hortobágyi Vadasparkban azonban találkozhatunk ezzel a madárfajjal is. Király Dávid elmondta, ezek a madarak alapvetően dögevők, elpusztult állatok tetemével táplálkoznak.

Przewalski-lovak (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

Régebben rengeteg vadállat élt a területen, így mindig volt elhullás, és rendszeresen volt táplálékuk is a fakó keselyűknek, és ahogy fejlődött a gazdaság és az állattartás, az emberek az elhullott egyedeket kint hagyták, és ezek a madarak takarították el. Napjainkban ez már másként működik, most már a fehérjefeldolgozó elszállítja az elhullott állatok tetemeit, a keselyűk táplálékának mennyisége lényegesen lecsökkent.

A vadasparkban jelenleg kilenc fakó keselyű él,

amelyek egy természetvédelmi alapítványon keresztül kerültek be Spanyolországból. Egy részük állatkerti szaporodott példány, másik részük pedig sérült vagy mérgezett madárként került be a védelmi programba, és később a Hortobágyra – mondta Király Dávid.

Sok a megmentett egyed

Gyakran kerül a vadasparkba vörös vércse, karvaly és fehér gólya is. A legyengültség mellett gyakran áramütés, ritkábban mérgezés miatt szorulnak segítségre. Évente 70–80 egyed kerül a parkba, és a nagy részét sikerül is megmenteni. Király Dávid megjegyezte, emlősök ritkább esetben kerülnek a vadasparkba, viszont sokkal jobb a megmentési arányuk, hiszen könnyebb őket felnevelni.

A vadaspark szafarikat is szervez. A speciális terepjárón ülve testközelből figyelhetők meg a 120 hektáros legelő hatalmas fűevői. Jelenleg tizenegy vadló és huszonhét rekonstruált őstulok él a hortobágyi pusztán. Ezek az állatok egyáltalán nem szelídek, és nem engedik az emberi érintést, ezért szigorúan tilos megközelíteni őket.

Őstulkok és a Przewalski-ló

Az itt élő bikák többségének súlya megközelíti az egy tonnát. Bár külsőleg és viselkedésben is hasonlítanak, ezek az állatok nem sima őstulkok, a ma élő szarvasmarhákból lettek visszakeresztezve. Az őstulkok ugyanis több mint 400 éve kipusztultak. Király Dávid elmondta, ennek egyik legfőbb oka az emberi civilizáció térhódítása volt, levadászták ezeket az állatokat.

Az egykori őstulok akár 180 centiméteres marmagasságához 3 méternél is nagyobb testhossz is társulhatott. A rekonstruált őstulok kiválóan bírja a szélsőséges körülményeket, nemcsak jól hasznosítja a legelőt, hanem taposásával, legelésével kiválóan karban is tartja.

A Przewalski-ló a hortobágyi puszta másik veszélyeztetett faja.

Ez az állat a természetből ugyan kihalt, de a célzott állatkerti szaporítási programnak köszönhetően sikerült megmenteni. Ma nemcsak eredeti élőhelyén, Belső-Mongóliában, de a világ több helyén is él.

Przewalski-ló és a rekonstruált őstulok békésen megférnek egymás mellett, és élő bizonyítékok arra, hogy sosem késő cselekedni a fajok megmentése érdekében.