Évekkel előbb kezdődött Mátészalka villamosítása, mint Budapesté

 

Mátészalka Szabolcs-Szatmár-Bereg megye második legnépesebb települése. A térkép északkeleti részén, a román és ukrán határ közelében helyezkedik el. 1969. augusztus 1-én Mátészalkát hivatalosan is elismerték városnak, Trianon után azonban előbb mégis megyeszékhely lett, mint város. Mátészalka központi szerepet kapott, ötezer fővel nőtt a lakossága és elindult a polgáriasodás.

Magyarország villamosítása Párizzsal egy időben, New Yorktól mindössze két évvel lemaradva, de Budapestet öt évvel megelőzve Mátészalkán kezdődött. A Schwartz testvérpár, Mór és Jakab még a párizsi világkiállításra is kijutott, ahol megismerték az új kor csodáit, közöttük egy svéd dinamót, amelyet meg is vásároltak gyártelepük korszerűsítéséhez. A dinamó nagy mennyiségű áramot termelt a gyártelepen, amelynek akkora volt a kapacitása, hogy az áramot végigvezették a mátészalkai utcákon,

megteremtve ezzel a közvilágítást.

Az éjszakai világosság Bíró Lajos mátészalkai szobrászművészt is megihlette, bronzból készült alkotása, a mécsest tartó fiú minden évben egyszer életre kel. A különleges misztériumjátékban az egész város részt vesz. Minden alkalommal keresnek egy, a szoborhoz hasonlító kisfiút, aki elindul egy égő mécsessel a kezében, háta mögött pedig az egész város felvonul – hangzott el az M1 Itthon vagy! című műsorában.

Légi felvétel a mátészalkai víztoronyról (Fotó: MTIManek Antal, 1974)

Légi felvétel a mátészalkai víztoronyról (Fotó: MTIManek Antal, 1974)

A bronz fiút 1988-ban, a rendszerváltás előtt avatták fel. Bíró Lajos szobrászművész és finn-magyar felesége a szobor elkészülte után gondolkodott el azon, hogy mi lenne, ha nekik Mátészalka jelentené az otthont. Bíró Lajosnak több mesterművet is köszönhet Mátészalka. Az egyik a Hétvezér díszkút, amelyet 1996-ban a millecentenáriumra készített, valamint Szent István lovas szobra, amelyet a 2000-es évben alkotott.

A szatmári település takarásban volt a Habsburg szemek elől

A XX. század elején emelt vármegyeháza szecessziós stílusban épült, csakúgy, mint Mátészalka másik jellegzetes épülete, az egyszerre két névre hallgató Vay kúria, más néven Rácz Kastély. Vay Mihály gróf ebben az úri lakban bújtatta az 1849 őszén levert szabadságharc után a katonákat, ugyanis a szatmári település takarásban volt a Habsburg szemek elől.

Az egyik ilyen bujdosó Vadász Miklós néven jelentkezett be, de a helyiek pillanatok alatt ráismertek, hiszen a „VM” monogram Vörösmarty Mihályt takarta, aki sógorával, Bajza Józseffel együtt érkezett. Vörösmarty és Bajza mintegy két hetet töltött ebben a kastélyban.

A Rácz kastély elnevezés az első világháború utáni időszakhoz köthető. Az Amerikából hazaérkező Rácz György megvásárolta az épületet és egy hatalmas almáskertet hozott létre. 1945 után állami tangazdaság néven államosították a kastélyt, Rácz Györgyöt pedig a saját épületében portásként alkalmazták.

Mátészalka a múlt században egy országosan ismert költő-műfordítónak is a szülővárosa volt. Képes Gézáról, a mátészalkai kovácsmester fiáról általános iskolát is elneveztek.

Képes Géza költő, műfordító (Fotó: MTI, 1956)

Képes Géza költő, műfordító (Fotó: MTI, 1956)

Az iskola gyakorlatilag találkozás a magyar kultúrával.

A szekrényeken, ajtókon és falakon is találkozhatunk a magyar filmkultúrával, a színházi élettel, de a gasztronómia, a sport, az irodalom, a történelem és a képzőművészet is megjelenik.

Amikor Mátészalka határában a kétharmad Balaton területű Ecsedi-lápot lecsapolták, nem maradt más, csak nyírségi homok. Ezt a száraz és soványka talajt a kultúrnövény sem bírja, így nem marad meg benne sem a zöldség, sem pedig a gyümölcs. A lovaknak viszont ez a terep megfelelő, így jött létre a Főnix Park, ahol a gyerekek lovaglás közben négylábú barátokat is szereznek.

A lovaglás, mint kommunikációs gyakorlat

Ungvári Zsigmond Mátészalkán háziorvos, a karámban azonban tréner. Szerinte a lovaglás egyfajta kommunikációs gyakorlat, ahol kiderül, hogyan tudjuk magunkat megértetni a lovakkal. Ugyanakkor gondoskodásra is tanít, hiszen ezek az állatok nem igazán képesek ellátni magukat, így a lovasban egyfajta kötelességtudat is kialakul.

Ha a ló nem is, de a vontatmánya, a szekér, a kocsi, a hintó szinte teljesen eltűnt a paraszti portákról, de a Szatmári Múzeum megőrizte ezeket. A Mátészalkán lévő múzeum

Magyarország legnagyobb szekér, kocsi, hintó és szán gyűjteménye.

A több mint száz darabot számláló készlet gazdagon illusztrálja a Szatmár-Bereg megyei parasztszekereket, illetve a Magyarországon fellelhető valamennyi kocsi típust és azok fajtái.

A gyűjteményben a szekerek mellett a tájakhoz köthető kocsik is megtalálhatók, például a kőrösi és a dorozsmai. De a hintók között is látható olyan egyedi darab, mint a Honthy hintó. A legenda szerint Honthy Hanna rajongói ebből fogták ki a lovakat, hogy az ünneplő tömeg a pesti utcákon hazáig húzhassa a primadonna kocsiját.

Mátészalka nem tartozik egyetlen borvidékhez sem, de ez nem azt jelenti, hogy a helyi boros gazdáknak és borkedvelőknek nincs is saját bora. A legnépszerűbb bor a szalkai vérfrankos és a Gacsaj Pesta. A legenda szerint Gacsaj Pesta gyakran csábította a mátészalkai asszonyokat és lányokat. A hölgyek pedig szívesen csábultak, állítólag még a bíró felesége is. Ezért a falu első embere megölette a férfit.

Tony Curtis is járt Mátészalkán

Különleges épület az 1857-ben épült Kossuth utcai zsinagóga, ahol még a híres színész, Tony Curtis is járt. Az első világháború következtében egy szegény szabó család is meghalt Mátészalkán, és csak egyetlen fiúk maradt életben, Schwartz Emanuel. A férfi úgy döntött, kivándorol Amerikába, ahol később megnősült, és a házasságból született egy fiú, aki aztán Tony Curtis néven vált híressé.

Mátészalkának nincs első világháborús emlékműve, ugyanis a helyiek úgy gondolták, hogy a hőseikre másként emlékeznek. Iskolát építettek elhunyt katonáik tiszteletére. A Hősök Emlékiskolája nevű épületet 1936. szeptember 13-án avatták fel.

Mátészalka település részlete (Fotó: MTI/H. Szabó Sándor)

Mátészalka település részlete (Fotó: MTI/H. Szabó Sándor)

Mátészalkán körülbelül 17 ezren élhetnek napjainkban, a megyében Nyíregyháza mellett

egyedül itt található színházépület.

Évadonként mintegy hatvan gyermek, ifjúsági és felnőtt előadást láthat a közönség. A kulturális központ és színház nem véletlenül kapta Szentpétery Zsigmond nevét. Ő volt ugyanis az a színész, aki alapító tagja volt a Nemzeti Színháznak és 1848. március 15-én a híres Bánk bánban Tiborc szerepét játszotta.

A néptánc is fontos a város életében

A színház előcsarnokában egy színháztörténeti fal mutatja be a városhoz kötődő színészek, művészek portréját. A színháztól alig száz méterre a táncházban a 41 éves Szatmár Táncegyüttes tartja próbáit. Mint minden falunak, így Mátészalkának is megvan a saját tánca, mint a szatmári tánc, vagy a szatmári csárdás. Mátészalkán generációról generációra öröklődik a néptánc, a Szatmár Táncegyüttesben is már a harmadik, sőt a negyedik generáció táncol.