Nem vagyunk igazán elkötelezett munkavállalók

 

Egyes felmérések szerint globális átlagban csupán a munkavállalók 15 százaléka elkötelezett munkahelye iránt, Nyugat-Európára pedig ez főként jellemző. A maradék 85 százalék nemcsak semleges, de akár negatív érzelmekkel fordul munkahelye irányába.

Ha egy országban meg lehetne duplázni az elkötelezett lelkes, motivált munkavállalók arányát, az megduplázhatná a termelékenységet, ami megmutatkozna a GDP növekedésében – erre a következtetésre jutott egy 2017-es nemzetközi felmérés, amely másfél száz országban vizsgálta meg a munkavállalók munkahelyükkel kapcsolatos véleményét.

A felmérés szerint globális átlagban a munkavállalók csupán 15 százaléka elkötelezett munkahelye iránt – hangzott el a Kossuth Rádió A nap kérdése című műsorában.

Egyesek nemcsak semleges, hanem negatív érzéseket táplálnak munkahelyük iránt, ami a felmérésből is kiderült – mondta a műsorban Csath Magdolna közgazdász, és hozzátette: Nyugat-Európában nem elkötelezettek a munkavállalók.

Fotó: Shutterstock

A kép illusztráció (Fotó: Shutterstock)

A visegrádi négyek közül Magyarországon a legalacsonyabb szintű a munkahellyel való megelégedettség és a legmagasabb az, hogy aktívan elégedetlen valaki a munkahelyével. Ugyanakkor hozzátette: a V4-es adatok kicsivel, de jobbak, mint a nyugat-európai adatok.

A környezeti tényező sokat nyom a latban

Két dolgot kell észrevenni: az egyik, hogy a munkahelyi elégedettség két dologtól függhet. Az egyik, hogy milyen a munkahely minősége, biztonsága és milyen a légkör. A másik a lelki környezet, hogy miként bánik a munkavállalóval a főnök, milyen a vezetői mentalitás és mennyire partner a munkavállaló – fejtette ki a közgazdász. Hozzátette: a másik jelentős dolog az anyagi része, vagyis hogy mennyire van megfizetve a munkavállaló.

Biztonság és biztos fizetés

Az 50-60-70-es években a világszintű adatok azt mutatták, hogy erős volt a vállalatok iránti lojalitás a munkavállalók részéről – mondta Trautmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense a műsorban. A vállalatok biztonságot adtak – ahogy ez Magyarországon is történt a Kádár-korszak időszakában –, biztos bért kaptak a munkavállalók, azonban ezért meg is kellett dolgozniuk, hiszen nemcsak lehetőségük, de kötelességük is volt a munka – mondta.

Hozzátette: a hetvenes években ez azonban megváltozott, főként az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Úgynevezett pszichológiai szerződést kötöttek a munkavállalók és munkáltatók. Ilyenkor azzal az elvvel működnek a szerződések, hogy addig tartják csak meg a munkaerőt, míg jobbat nem találnak – fejtette ki az egyetemi docens.

A munkavállalók is hasonlóan gondolkodtak – fűzte hozzá. Ez a korszak a 2008-as gazdasági válsággal bezárólag leállt. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy azok a cégek tudnak hosszú távon fennmaradni, amelyek teret adnak a dolgozók önmegvalósításához, a karrierelképzelésekhez és a fejlődésükhöz – mondta Trautmann László.

Kevéssé ért a munkavállalókhoz a munkáltató

A humánerőforrás-menedzsment nem túl erős a magyar cégeknél, le vagyunk maradva e tekintetben a nyugat-európaiakhoz képest – hangsúlyozta az egyetemi docens. A magyar vállalkozók jelentős része úgy érzi, hogy ért az emberekhez, ez azonban nincs így, hiszen ez külön tudomány. Mint mondta, ezt lassan kezdik elfogadni a munkáltatók, és ezért kezd erősödni a humánerőforrás-menedzsment jelentősége.

Csath Magdolna a fentiekhez még hozzátette: jellemző volt, hogy amikor a külföldi cégek Magyarországra kezdték telepíteni a vállalkozásaikat, előfordult, hogy a cégek a humánerőforrás-menedzsere nem beszélt magyarul. Ez a legjobb példa arra, hogy akkoriban csak egyfajta technikai dolognak tekintette a cég vezetése a munkavállalókkal való kapcsolatot és feladatot.