Októberben rendkívül értékes, a 18. századból származó aranyérmék, fegyverek és egyéb leletek kerültek elő a kiszáradt érdi Duna-part egy részén. A felszínre került gazdag anyag kapcsán kialakult közvita ismét rávilágított arra, hogy Magyarország földjének mélye a térség történelmi múltjának számos feltárásra váró ereklyéjét őrzi még.
Kérdés, miként viszonyul mindehhez az átlag polgár és vajon a honi régész társadalom milyen szinten képes megbirkózni azzal a mesés leletanyaggal, ami gyakorlatilag az őskortól a közelmúltunkig tárgyi bizonyítékként szolgál a régió történelmének a mind pontosabb megismeréséhez.
Jó hír, hogy az utóbbi időben folyó nagy beruházások, például az autópálya építések nyomvonalán rendre újabbnál újabb lelőhelyeket tárhatnak fel a szakemberek. A törvény azt írja elő, hogy minden beruházásnak – ami esetlegesen régészeti lelőhelyeket érint – lehetőleg el kell kerülnie a leletek megbolygatását.
Szeged, 2018. október 24.Szarmata kori edény a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti látványtárában 2018. október 24-én. Az új kiállítás október 27-étől látogatható.MTI/Rosta Tibor
Viszont sok esetben a gyakorlatban ez nem oldható meg, ezért a régészeti lelőhelyet a munkák megkezdése előtt kell feltárni. Az sem kedvez a régészeti feltárásoknak, hogy az örökségvédelem törvényi előírásai nagyon sűrűn megváltoztak. A szakma igényelné egy átfogó, mindenre kiterjedő törvény megalkotását, amivel tisztázni lehetne a most is meglévő jogszabályok gyakori ellentmondásait.
Mindennek tetejébe nem csak a hivatalos régész társadalom keresi a maradványokat, hanem nagyon sok az önjelölt „régész” is, vagyis a kincsvadászok, akiknek zöme illegális módszerekkel kutat fémdetektorokkal, sokszor jóvátehetetlenül megbolygatva egy-egy feltárási pontot.
„Önkéntes régészek” már ősidő óta léteznek, a sírrablás üzlete már az ősi Egyiptomban is dívott. A késő római időszakban feljegyzések vannak arról, hogy a hunok és a bizánciak között politikai konfliktus származott abból, hogy hun sírokat fosztottak ki, vagy dúltak fel a kelet-római birodalom területéről érkező kincsvadászok.
Mátyástól Rómer Flórisig
Magyarországon az első, aki bizonyítottan gyűjtője volt a régmúlt ereklyéinek nem más, mint Mátyás királyunk, aki – miután a reneszánsz szellemisége ráirányította a figyelmet az antik múlt csodáira – maga is szenvedélyes gyűjtőjévé lett a korábbi éra remekeinek. Komoly régiséggyűjteménye volt, amelyben a források szerint őskori kerámiatárgyak is szerepeltek.
A tudományos igényű leletgyűjtés, az igazi fordulat a nemzeti romantika időszakától, a 18. és a 19. század fordulójától kezdődik. Már az 1840-es években magyarországi régészeti leletekkel foglalkozó írások jelennek meg, 1859-ben pedig elindul az első magyar régészeti folyóirat, az Archeológiai Közlemények. A szervezett magyar régészet megteremtése Rómer Flóris nevéhez fűződik. Alapító tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak.
Ő az immáron 150 éve rendszeresen megjelenő Archeológiai Értesítő folyóirat szülőatyja. Mint elkötelezett kutató, bejárta az országot, valamint Európa nagy részét. Az egyike volt a műemlékvédelem első kezdeményezőinek Magyarországon. Munkásságának köszönhetően alakult ki egy múzeumi hálózat az országban, aminek a „zászlóshajója” mindig a Nemzeti Múzeum volt.
A szilléri rézkincs a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészeti látványtárában (Fotó: MTI/Rosta Tibor)
Hol tart ma a magyar régészet?
A Kárpát-medence nagyon gazdag leletanyaggal bír. Az őskőkortól jelen voltak a térségben a mamutokra és rénszarvasokra vadászó közösségek. A neolitikumban pedig az itteni talaj kiválóan megfelelt a Közel-Keletről behozott gabonafajoknak, amihez hozzájárult, hogy az első domesztikált állatfajokat ideális körülmények között itt lehetett tartani.
Bebizonyosodott például hogy itt működött egy másodlagos domesztikációs központ, ahol az Anatóliából származó marha típust az itteni őstulkokkal keresztezték, miáltal ellenállóbb és használhatóbb fajták jöttek létre, mondta a hirado.hu-nak Szabó Gábor, az ELTE Régészettudományi Intézetének docense.
Mesések a földrajzi adottságaink
A Kárpát-medencében nem csak a termőtalaj minősége kiváló. Ásványi kincsekben is gazdag a térség: a réz, és az arany jelenléte is vonzotta ide az emberi közösségeket. Svájchoz képest például a Kárpát-medencében nagyságrendekkel több lelőhellyel kell számolni. Jellemzően: itt nagyobb volt a népsűrűség, mint Nyugat-Európa egyes részein.
Persze, régészeti szempontból nem tudunk versenyre kelni a magas civilizációkkal, a korán kialakult államokkal, Egyiptommal, Mezopotámiával, de itt is látványos és összetett anyagi kultúrával rendelkező közösségek alakulnak ki. Megemlíthető, hogy a mükénéi kultúrával egy időben nálunk is egzotikus gazdagságú főnökségek alakulnak ki, csakhogy nálunk hiányzott egy Homérosz, egy Iliász, az írásbeliségnek az a szintje, amely mindezt megörökíthette volna. De térségünkben is megvannak azok a halomsírok, fegyverek és erődítmények, amelyek az Iliászban is le vannak írva.
A régmúlt kutatásának az újkőkorszakot feltáró része jelenleg is Európa élvonalában jegyzi a magyar régészetet. Nem véletlenül. Az első „pionír közösségek” ezt a kultúrát, innét viszik tovább Közép- és Nyugat-Európa más területeire. A Kr.e. 6000 évvel ezelőtti időszakból már rendkívül látványos településeik maradtak ránk.
Középkori edények (Fotó: MTI/Rosta Tibor)
A neolitikumot vizsgáló amerikai és nyugat-európai szakemberek előszeretettel ebbe a térségbe jönnek, kérnek ásatási engedélyt, hogy az adott korszakról átfogóbb képet nyerjenek. Még a bronzkor ilyen gazdag, aminek egyik európai centruma vagyunk.
A felvidéki rézérc és az erdélyi arany nyersanyag lelőhelyek felértékelték az akkori korok embere előtt ezt a régiót. Az Alföldön a jó gabona és az állattartás ideális feltételei miatt telepedtek meg a bronzkori klánok. A magyar területről származó bronzkori arany és bronz kincsek párját ritkítóak – húzta alá a szakember.
A római korban nem annyira térség gazdagsága, hanem inkább inkább stratégiai fontossága miatt hozta létre a császárság a Pannónia Provinciát. A népvándorlás korában viszont már steppei kapcsolatú birodalmak – pl. hunok és avarok – vagy germán királyságok központjai jöttek létre a területen. A középkori magyar régészeti anyag szerényebb, mint a nyugat- és dél-európai országok egykorú, háborúktól kevésbé elpusztított emlékei, de a modern régészet eszközeivel ma már csatákat, várostromokat, kereskedelmi útvonalakat lehet ebben a periódusban is felismerni – mondta a docens. Látványos példája ennek, hogy a az elmúlt években a régészet segítségével teljesen új képet kaptunk a tatárjárás kori pusztítások mértékéről és módjáról.
Hi-tech és a modern régészet
A régi, gyakran a véletlen vezérelte kutatásokhoz képest ma már egészen új eszközök állnak rendelkezésre. Ha egy lelőhelyet a régész fel akar tárni, geológiai módszerekkel felméri a terepet, repülővel vagy akár drónnal fölé repülve is megvizsgálja a környéket, kirajzolódik-e valami értékelhető.
Ma már – légi lézer szkenneléssel – akár két centiméteres elváltozások is kielemezhetőek, tökéletes terepmodellt lehet készíteni. Azt ezt követő geofizikai vizsgálatokon már látszanak a házak, a falak, az árkok helyei. Egy ásónyom nélkül feltérképezhető a föld mélyében lévő település. A régész így eldönti, hol érdemes ásnia, ahol a legértékesebb leleteket rejti a talaj – fejtette ki Szabó Gábor.
(Fotó: MTI/Komka Péter)
Van még mit feltárni, lesznek meglepetések
Interdiszciplináris tudománnyá vált a régészet. Fizikusokkal, vegyészekkel, antropológusokkal dolgoznak együtt. Ma már egy hajdani kerámiaedény töredékéből is kimutatható, hogy gabonát tároltak-e benne, vagy tejet, vagy mást, például alkoholos italt vagy ételféléket tároltak, illetve készítettek benne.
Így egy kerámia töredékből is valóságos mesék bontakoznak ki. A napról-napra felbukkanó szenzációs leletek dacára gyökeres fordulat nem várható a magyar régészettudományban, amely fokozatosan, és igazolt tételekkel tárja elénk a múltat. De az elmúlt tíz évben a magyar régészetben bekövetkezett információs robbanás hatására sok mindent másként, cizelláltabban, valóság hűbben látunk.
Így például egy bükki erődített település falába belelövöldözött több száz szkíta nyílhegy nyomán megelevenedik egy szkíta ostrom, ami ugyan nem hoz áttörés a korszak általános képében, de szemléletesebben láttatja. Ezerszer színesebb világ bontakozik ki, hisz még mindig számolatlanul hevernek kincsek a talpunk alatt.
