Fontos, hogy egy falikárpit ne csupán dekoráció legyen a falon, hanem gondolatokat is közvetítsen – hangsúlyozta az MTI-nek Péreli Zsuzsa képzőművész, gobelinművész, aki csütörtökön a Parlamentben vehette át a Kossuth-díjat.
Péreli Zsuzsa az indoklás szerint a magyar textilművészetben kimagasló alkotóművészi pályája, téma- és formavilágában egyaránt különleges, egyedi technikával alkotott gobelinjei elismeréseként kapta meg a kitüntetést.
Mint elmondta, a Kossuth-díj számára nagyon nagy öröm és azt sejteti, hogy odafigyeltek arra, amit az elmúlt negyven évben a pályámon csináltam. Péreli Zsuzsa felidézte, hogy eredetileg festőművésznek készült, ám amikor a falikárpit technikáját megismerte, akkor kiderült számára, hogy a festményeket meg is lehet szőni.
„Ez egy fantasztikus technika, és talán azért szeretem nagyon, mert valódi anyagokból készül” – hangsúlyozta a képzőművész hozzátéve: ebben a műfajban nem lehet a dolgokat felületesen csinálni.
Péreli Zsuzsa képzőművész, gobelinművész (b) átveszi a Kossuth-díjat Áder János köztársasági elnöktől (j3) a Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseinek ünnepélyes átadásán, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a Parlament kupolacsarnokában 2018. március 15-én. Az államfő mellett Orbán Viktor miniszterelnök (j2) és Kövér László, az Országgyűlés elnöke.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Mint megjegyezte, pályája indulásakor a szövött falikárpit egyáltalán nem volt divatban, és nagyon hosszú időbe telt, amíg a műfajt elismerték. Pedig nagyon is helye van a képzőművészetben: egykor olyan művészek terveztek falikárpitokat, mint Raffaello, de a 20. században már maga a festőművész is szőtt, ilyen volt például Ferenczy Noémi – emlékeztetett.
Péreli Zsuzsa hangsúlyozta, hogy minden művét maga szövi, ami még ma sem gyakori ezen a pályán. Ebbe a műfajba attól szerettem bele, hogy ez egy emberi anyag, melegebb, mint egy festmény és mivel az alkotó nagyon hosszú időt tölt el a művel – volt olyan kárpit, amelyet egy éven át szőttem –, személyesen is benne lesz a képben – közölte.
A művész elmondása szerint a falikárpit technikája ma is szinte ugyanaz, mint a 15. században. „Ugyanakkor rendkívül fontos számomra, hogy mai dolgokat fejezzek ki vele. Ne egy dekoráció legyen a kép a falon, hanem gondolatokat közvetítsen, méghozzá olyanokat, amelyek nemcsak nekem, hanem másnak is fontosak” – fogalmazott.
Legutóbbi kiállítása február végén zárt a szentendrei Ferenczy Múzeumban, igen magas látogatottsággal. „Ebből is úgy érzem, hogy a klasszikus technika és a mai mondanivaló nagyon is az emberek szívébe tud találni, a látogatók vágynak az emberi mondanivalóra” – értékelt. Mint elárulta, művészként mostanában különösen foglalkoztatja a táj, hogy a tájjal fejezzen ki emberi dolgokat: míg régen szinte csak figurális képeket szőtt, egy ideje nagyrészt spirituális tájakat alkot – mondta el Péreli Zsuzsa.
