Kiss Benedek: Mindent csak kézzel írok

 

Mióta az eszemet tudom, költőnek érzem magam – mondta el az MTI-nek Kiss Benedek költő, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, aki a nemzeti ünnep alkalmából Kossuth-díjat vehetett át csütörtökön a Parlamentben.

Kiss Benedek kimagasló költői, valamint a bolgár irodalom avatott tolmácsolójaként létrehozott műfordítói életműve és a népköltészet világát idéző népszerű gyermekirodalmi alkotásai elismeréseként kapta az állami kitüntetést.

Kiss Benedek költő átveszi a Kossuth-díjat Áder János köztársasági elnöktől. Az államfő mellett Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke (MTI-fotó: Koszticsák Szilárd)

Kiss Benedek költő átveszi a Kossuth-díjat Áder János köztársasági elnöktől. Az államfő mellett Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke
(MTI-fotó: Koszticsák Szilárd)

„Mióta eszemet tudom, költőnek érzem magam. Az, hogy készültem is költőnek, csak annyit jelent, hogy iskoláim révén egyre többet tudtam meg a költészet titkosabb dolgaiból is” – mondta el Kiss Benedek.

Hozzáfűzte: külön élő szülei különböző módon fogadták a költészet iránti korán jelentkező elkötelezettségét. Édesanyja teljes szívből támogatta, mivel fia törekvésében a saját „elrontott, elfuserált énekesi pályáját látta megvalósulni”.

„Édesapám viszont, aki kimondottan rusztikus és reál gondolkodású volt, kétségbeesett. Mindenféleképpen valami mérnöki pályát szánt volna nekem. Én ezzel kezdetektől fogva szembeszegültem” – mesélte Kiss Benedek, aki egyetemi évei alatt a Kilencek költőcsoportosulás egyik tagjaként szerzett ismertséget.

Megjegyezte: szülőfaluja, Akasztó közössége is már nagyon korán költőként tekintett rá, ez nagy önbizalmat adott neki. Kalocsára, gimnáziumba kerülve egyre jobban megismerkedett a költészet mindenféle formai meghatározottságával, a versek mikéntjével, elsős gimnazistaként minden szavalóversenyt és irodalmi pályázatot megnyert, így a teljes iskolai közösség költőpalántaként fogadta el.

Kiss Benedek 2014-ben jelentette meg legutóbbi verseskötetét Lombjukat a fák elejtik címmel. Elmondta, hogy bár betegeskedése, legutóbb egy súlyos válltörés akadályozza az alkotásban, még négy kötetre való ötletét szeretné megvalósítani, így – akár a szénaboglyát – szeretené „betetejezni” életművét.

„Teljes konzervatív vagyok az írás mikéntjét illetően, a legnagyobb technikai eszköz az írógép volt, amihez annak idején közöm volt. Mindent csak kézzel írok” – mondta el. Kitért arra is: évtizedek alatt kialakult életmódja fordított, ugyanis csak éjszaka tud írni. Ebből következik, hogy későn fekszik, és későn is kel.

„Ha nehezen is, ezt feleségem most már elfogadja és tolerálja” – tette hozzá Kiss Benedek, aki úgy fogalmazott, bár az igazi művész nem „kitüntetésekért és plecsnikért”, hanem valami belső kényszerből alkot, vagyis elsősorban magával szeret békében élni, ha a munkáját a társadalom is elismeri, az ráadás a jóra, ezért ő maga is nagyon örül a Kossuth-díjnak.