A kép illusztráció (Fotó: MTI/Rosta Tibor)

A késes ember. Így emlegették a falujában az elsőrendű vádlottat. Erőszakos, bármire képes embernek tartották. Rokkó végül igazolta is az emberek félelmeit.

Az első- és a másodrendű vádlott is életfogytiglant kapott

A bíróság a férfit életfogytig tartó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte, legkorábban 35 év múlva szabadulhat. Tettestársa szintén életfogytiglant kapott, neki legalább 25 évet kell fegyházban töltenie. A harmadik vádlottat, Rokkó élettársát 25 évre ítélték.

A banda az utóbbi évek legbrutálisabb gyilkosságát követte el. Rokkó Dövényen mindig egy hatalmas késsel járkált, kihívóan mutogatta, hogy tudják, vele nem lehet szórakozni. A végzetes napon a falu kocsmájában múlatta az időt élettársával és egy rokonával. Itt találkoztak Alberttel, későbbi áldozatukkal. Italoztak, beszélgettek, úgy tűnt, baráti a hangulat. Csakhogy Albert elkövetett egy hibát: mesélt arról, hogy milyen jó az élete, milyen jól megy neki. Rokkóékban pedig forrt az indulat.

Az áldozat élete egy mondaton múlott

Albert sorsa végül egyetlen szerencsétlen mondat miatt pecsételődött meg. Meg akarta hívni alkalmi barátait a szomszéd faluban, Jákfalván lakó unokaöccséhez, hogy ott folytassák a bulit. Rokkó azonban nehezményezte a kérdést, amit Albert Rokkó élettársához intézett: „Csaje, átviszel-e a kocsidon Jákfalvára?” Rokkó élettársa, Marietta hazament a kocsijáért, de nem azért, hogy elvigye Albertet. Két kést és egy kardot rejtett el a járműben.

Albert élettársa otthon közben aggódni kezdett. Tudta, hogy párja milyen emberekkel bulizik, ezért folyamatosan hívta, hogy menjen végre haza. A férfi azonban hajthatatlan volt, mulatni akart, és még mindig azt hitte, hogy barátok között van. Párja, Georgina végső elkeseredésében úgy döntött, hogy inkább csatlakozik hozzá, és igyekszik mérsékelni a hangulatot.

A végzetes éjszakán végül öten indultak útnak egy kis Opellel. Marietta vezetett, mellette ült Georgina, Albert élettársa. Maga Rokkó és a barátja, Pepes a hátsó ülésen maguk közé szorították Albertet. Épp csak kiértek a faluból, amikor Rokkó elővette az egyik bekészített kést, és nyakon szúrta vele Albertet, aztán előrenyújtotta a véres kést Georginának. Közölte vele, hogy mit tett a párjával, majd arra szólította fel, hogy nyalja le a vért. Georgina félelmében ezt meg is tette.

A társaság végül egy putnoki háznál állt meg, ahol Rokkó volt felesége és a gyerekei laktak. Hogy ezután mi történt, azt a harmadrendű vádlott, Marietta mesélte el egy helyszíni kihallgatáson.

Albert ekkor még élt, kirángatták az autóból a vérző, hörgő áldozatot, és a pince felé vonszolták. Mivel elég nehéz volt a tehetetlen test, szóltak Roccó volt feleségének, hogy segítsen, de a nő ellenkezett.

Ekkor Rokkó rám kiabált, hogy szúrjam le Georginát, de azt mondtam: nem. Ekkor Rokkó újra rám kiabált, hogy akkor megöl. Kénytelen voltam megszúrni. Minimálisan tettem, nem akartam elvenni az életét – mondta a harmadrendű vádlott a vallomásában.

Az áldozat élettársa, Georgina valóban nem sérült meg súlyosan, amikor a volt feleség megszúrta. De végig kellett néznie, hogy mit művelnek a párjával. Szúrták, vágták az áldozatot, ahol érték, majd végül Rokkó fogta a kardját, és lefejezte. De még ez sem volt elég. Többször lenyalta a kés éléről a vért, és hangoztatta, hogy ő szereti a vér ízét és szereti a börtönt is. Majd odanyújtotta a kést az áldozat élettársának is, hogy nyalja le ő is – közölte Horváth Mária Sarolta, a Miskolci Törvényszék bírája.

A holttestet visszavitték Dövénybe

Miután végeztek a mészárlással, egy szőnyegbe tekerték a holttestet és betuszkolták az autóba. A test nem is fért be a csomagtartóba, le kellett hajtani a hátsó üléseket. Ennek ellenére visszaült a kocsiba a három vádlott, és vitték áldozatuk élettársát is. A vérnyomok eltakarításával Rokkó a házban lakó volt feleségét bízta meg, de adott munkát a saját gyerekének is, kezébe adta a kardot, kiállította a sarokra, hogy figyelje, jön-e valaki, amíg ők elindulnak – folytatta a bíró az ügy ismertetését.

A gyilkosság után visszaautóztak Dövénybe, egy holttesttel és az áldozat rettegő élettársával. Aztán az egyik kanyarban belefutottak egy rendőrségi ellenőrzésbe. Félre is állították őket.

Mondták a rendőrök, hogy üljek vissza, mert tíz-tizenöt percig eltart az ellenőrzés. Azt válaszoltam, hogy nem, inkább elszívok egy cigit. Ekkor Rokkó kiszállt, úgy tett mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és elkezdett csókolgatni. Utána a rendőrök ideadták a csekket – húszezer forintra megbüntettek bennünket –, és mondták, hogy mehetünk – mondta Rokkó élettársa.

A rendőröknek nem tűnt fel az utastérbe lógó, szőnyegbe tekert holttest, csak a kopott gumikat és a nem bekapcsolt biztonsági övet szúrták ki. Ami a bíróság szerint azért furcsa, mert nem sokkal Rokkóék előtt ezek a rendőrök megállítottak egy furgont is, és ott sokkal körültekintőbben jártak el. A rendőrök Rokkóékat jól ismerték. Tudták, hogy erőszakos bűnözők, mégsem ébresztett bennük gyanút, hogy miért autóznak a semmi közepén hajnali 2-kor, egy nagy, összetekert szőnyeggel és egy rettegő nővel a hátsó ülésen.

Megfenyegették az áldozat élettársát

A társaság, miután megúszta az ellenőrzést, Rokkóék házához hajtott. A holttestet az emésztőgödörbe dobták, a rettegő élettárssal pedig közölték, hogy mostantól nekik fog dolgozni prostituáltként. Ha pedig beszél arról, ami történt, őt is megölik. Georginát még két napig tartották fogva. Amikor végre elengedték. A nő olyan sokkos állapotban volt, hogy még a családjának is alig merte elmondani, mi történt.

Az egyértelmű bizonyítékok ellenére a gyilkosok tagadtak, és saját magukat tartották az igazi áldozatnak. Mindhárman azt vallották, hogy a másik kettő kényszerítette. Csakhogy volt egy negyedrendű vádlott is, aki egészen mást mondott. Ő volt Rokkó egykori felesége, akinek putnoki házánál mészárolták le az áldozatot, és a gyilkosság után segített eltüntetni a nyomokat. Azt vallotta, hogy volt férje és társai láthatóan teljes egyetértésben cselekedtek. Az asszony négy év börtönt kapott.

Az ítélet ellen minden vádlott fellebbezett.