A közel-keleti válság és a Hormuzi-szoros blokádja ismét rámutatott arra, hogy a világgazdaság mekkora mértékben függ néhány kritikus földrajzi ponttól. „Amikor Irán túszul ejti a Hormuzi-szorost, minden ország fizeti az árát: a benzinkutaknál, az élelmiszerboltokban és a gyógyszertárakban. Ez gazdasági terrorizmus minden fogyasztó, minden család ellen” – jelentette ki Szultan al-Dzsabír, az Egyesült Arab Emírségek legnagyobb olajvállalatának vezetője.

Habár a Hormuzi-szoros lezárása leghamarabb az üzemanyagárak emelkedésén érezhető, a jelentősége valójában messze túlmutat a kőolaj és a cseppfolyósított földgáz ellátásán.

A világkereskedelem egyik legszűkebb keresztmetszeteként működő térség olyan termékek és nyersanyagok áramlását biztosítja, amelyek kiesése rövid időn belül begyűrűzik a mindennapi életbe. Az így kialakuló áremelkedési hullámot a szakértők egyre gyakrabban nevezik „Hormuz-inflációnak”, utalva arra, hogy egyetlen geopolitikai feszültség miként képes egyszerre több szektorban is inflációs nyomást generálni – írja az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány.

Az elemzés szerint a Hormuzi-szoros blokádja miatt a leglátványosabb hatások az energiaszektorban jelentkeznek. A szoros beszűkülése vagy lezárása gyakorlatilag elvágja a Perzsa-öböl olaj- és gázexportját a globális piacoktól. Ennek következtében az LNG-kínálat közel egyötöde, a kőolaj esetében pedig mintegy harmada esett ki ideiglenesen a piacról.

Az energiaárak növekedése közvetett módon szinte minden gazdasági területet érint. A szállítási költségek emelkedése például azonnal megjelenik az élelmiszerek áraiban, ami különösen érzékenyen érinti a háztartásokat.

A napi 15–20 millió hordónyi kiesés példátlan mértékű zavarokat okozott, amit tovább súlyosbítottak az energia-infrastruktúra elleni célzott támadások. Finomítók, gázfeldolgozók és exportterminálok sérültek vagy álltak le, ami nemcsak a szállítást, hanem a termelést is korlátozta.

Az árak ennek megfelelően gyorsan reagáltak: a Brent nyersolaj ára meredeken emelkedett, miközben a földgáz európai referenciaára is jelentős növekedést mutatott. Bár a stratégiai készletek felszabadítása átmeneti enyhülést hozott, ez inkább csak időt nyert a piacok számára.

Szintén a Hormuzi-szoroson keresztül áramlik a világ műtrágyakínálatának közel harmada. 2024-ben 16 millió tonna szállítmány indult innen, de a Pezsa-öböl térsége nemcsak kész műtrágyával, hanem a gyártáshoz elengedhetetlen alapanyagokkal – ammóniával, kénnel és karbamiddal – is sakkban tartja a piacot.

A szállítás akadozása és az energiaárak emelkedése a műtrágya árát is együttesen növeli, ami közvetlen hatással van a mezőgazdaságra. A gazdák ilyenkor gyakran kevesebb műtrágyát használnak, vagy drágábban jutnak hozzá, ami alacsonyabb terméshozamokhoz vezet. Ennek következményei a boltok polcain jelennek meg, drágul a gabona, a hús, a tej és a feldolgozott élelmiszerek. Ez a láncreakció jól mutatja, hogy az energiaválság és az élelmiszer-infláció szorosan összefonódik.

A gyógyszeripart, az építőipart és a technológiai szektort is eléri a válság

Az Oeconomus elemzése szerint a héliumnak szintén fontos szerepe van a térségben. Ez a ritka nemesgáz kulcsfontosságú a félvezetőgyártásban, különösen a chipek hűtésében és tiszta gyártási környezetének fenntartásában.

A globális kínálat jelentős része Katarhoz köthető, és a termelés szorosan kapcsolódik a földgázfeldolgozáshoz. A szállítási zavarok miatt a hélium ára megugrott, ami a technológiai iparban is fennakadásokat okozhat.

A hatások hasonlóak lehetnek a pandémia alatti chiphiányhoz: dráguló elektronikai eszközök, hosszabb várakozási idők, akadozó gyártás.

Az ipari termelés másik érzékeny pontja az alumínium. A Perzsa-öböl térsége jelentős szereplő a globális kínálatban, és az ellátási zavarok gyorsan megjelennek az autóiparban, az építőiparban vagy akár a csomagolóiparban. Mivel az alumínium számos termék alapanyaga, a drágulása széles körben növeli a gyártási költségeket, amelyeket végső soron a fogyasztók fizetnek meg.

Kép forrása: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány

A gyógyszerellátás területén szintén aggasztó a helyzet. A térség fontos logisztikai csomópontként működik, amelyen keresztül a világ különböző részeiről (Kína, India) érkező gyógyszerek és alapanyagok jelentős része Európába jut el.

A Perzsa-öböl 23 milliárd dollár értékű gyógyszerpiaca 80 százalékos importfüggőségben él. India ebből a szempontból stratégiai partner, hiszen a világ generikus gyógyszerkínálatának 60 százalékát állítja elő, melynek döntő hányada a Hormuzi-szoros vízi útjain és a térség cargo-repülőterein keresztül éri el a világpiacot.

A konfliktus miatt viszont a tengeri forgalom 90 százalékkal, a légi szállítás pedig közel 80 százalékkal zuhant vissza, ami a teljes globális gyógyszerellátási láncot megzavarta.

A legnagyobb kockázatot a hűtést igénylő készítmények jelentik. Az ilyen gyógyszerek, például vakcinák, inzulinok, rákgyógyításhoz használt szerek esetében az idő és a szállítási körülmények kritikusak, így az alternatív útvonalak kialakítása komoly kihívást jelent.

Összességében a Hormuzi-szoros válsága jól példázza, hogy egyetlen geopolitikai konfliktus nemcsak az energiaárakat emeli meg, hanem hatással van az élelmiszerekre, az ipari termelésre, a technológiai szektorra és az egészségügyre is. A „Hormuz-infláció” így egy olyan komplex, több szektort átfogó gazdasági sokk, amelynek következményeit végső soron minden fogyasztó a saját pénztárcáján érez meg.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: Shutterstock)