A Segíts magadon, és Isten is megsegít című előadásában – melyről az Index számolt be – Hernádi Zsolt rámutatott, hogy bár a politikai szándék megvan, a számok egészen más képet mutatnak.
Emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió földgázfelhasználásának mindössze 5 százaléka származik saját termelésből, míg a kőolaj esetében ez az arány alig éri el a 3 százalékot.
Mint fogalmazott, ez adottság, amely önmagában nem változtatható meg, a valódi kérdés az, milyen válaszokat ad erre Európa (a témában a legfrissebb fejleménynek az a brüsszeli döntés számít – ahogy arról a hirado.hu is beszámolt –, mellyel az Európai Unió országai hétfőn végső jóváhagyást adtak a 2027 végéig szóló orosz gázimporttilalomra. Így jogilag is kötelezővé vált az a vállalásuk, hogy megszakítják kapcsolataikat korábbi legnagyobb beszállítójukkal).
Hernádi szerint a dekarbonizációs törekvések alapgondolata önmagában nem volt hibás: a cél a fosszilis energiahordozók használatának csökkentése és az importfüggőség mérséklése volt. A problémát azonban nem a célkitűzésben, hanem az alkalmazott eszközökben látja. Bár a fosszilis energiafelhasználás csökkent, az importfüggőség 2019 és 2024 között gyakorlatilag nem változott.
Ennek oka szerinte egyértelmű: az orosz energiahordozóktól való függőséget politikai döntéssel amerikai függőség váltotta fel. „Mondjuk ki, ez történt az utóbbi időszakban” – fogalmazott. Mára kétszer annyi cseppfolyósított földgáz (LNG) érkezik az Egyesült Államokból, mint 2022-ben, ami jelentős beruházásokat indított el Amerikában, miközben Európa egyre nagyobb felvevőpiaccá vált. Az unió éves földgázigénye – ezen belül az LNG iránti kereslet – gyors ütemben növekszik, az Egyesült Államok pedig az EU legnagyobb exportpiacává vált. Hernádi szerint
az orosz földgáz kieső mennyiségének mintegy 45 százalékát az Egyesült Államok pótolta.
A függőség tehát nem szűnt meg, csupán irányt váltott – tette hozzá.
Ezzel szemben Hernádi Kínát hozta példaként, amely szerinte éppen az ellenkező stratégiát követi: folyamatosan építi energiatartalékait, felvásárolja a globális tárolókapacitásokat, és tudatosan csökkenti importkitettségét. Bár a szénalapú termelést leszámítva valóban fejleszt, számára a dekarbonizáció nem önálló cél, hanem melléktermék.
„Nem zöldek akartak lenni, hanem szuverének”
– fogalmazott, hozzátéve: a kibocsátáscsökkentés ennek következménye lett.
Az Európai Unióval kapcsolatban Hernádi úgy véli, nem valódi átállás zajlott, hanem egyszerű függőségváltás.
Nem épültek ki megfelelő energiatartalékok, nem jöttek létre valódi alternatívák, miközben az energiapolitikai döntések egyre inkább beszűkítették a mozgásteret.
Ennek következményeként Európa gyors ütemben veszít versenyképességéből, és stratégiai értelemben egyre kiszolgáltatottabbá válik. Hernádi Zsolt szerint az energiaszuverenitás nem tiltásokkal, hanem ösztönzőkkel érhető el.
Végezetül szót ejtett a Molról is, amelyről úgy véli, mára világossá vált, hogy nemcsak Magyarországon, hanem a teljes régióban is meghatározó szereplővé vált ezen a területen. A vállalat olyan pozíciót épített ki, amely nem politikai jelszavakra, hanem infrastruktúrára, beruházásokra és ellátásbiztonságra épül. Ez a modell – hangsúlyozta – nem akadálya az energiaszuverenitásnak, hanem annak gazdasági alapját teremti meg.
Kiemelt kép: Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója beszédet mond az Energiaszuverenitás 2026 elnevezésű konferencián a Mol Campusban 2026. január 26-án (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)