Filip Turek múlt héten kelt írását még európai parlamenti képviselőként írta, azonban a hétvégén pártja, az Autósok (Motoriste) bekerült a cseh parlamentbe, így a párt vezetőjeként a nemzeti parlament képviselőjeként folytatja. Friss cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt években az európai vezetők olyan politikát építettek fel, amely szinte tankönyvi példája annak, hogyan lehet egy egész kontinens ipari alapjait szétverni.

A „zöld átállás” jelszava alatt Brüsszel leállíttatta az olcsón és tisztán működő európai acél-, üveg- és cementgyárakat, miközben Kína ugyanebből a technológiából dupla kapacitást épített fel, csak éppen sokkal szennyezőbb formában – hívja fel a figyelmet a képviselő. A végeredmény: Európa elvesztette a munkahelyeit, az önállóságát és a gyártási képességét, miközben Peking hatalmas gazdasági előnyre tett szert.

Ez nem klímapolitika, ez önkéntes leszerelés – írja a cseh pártvezető, aki szerint a kontinens, amely egykor a világ ipari központja volt, ma egy zöld skanzenná válik, ami erkölcsi felsőbbrendűséget hirdet, miközben nincs termelése, nincs ereje, és nincs jövőképe.

Kína túljárt a Nyugat eszén

Kína nemcsak olcsón gyártani tanult meg, hanem stratégiát is épített a Nyugat naivitására. Amikor Deng Xiaoping kínai vezető a hetvenes évek végén megnyitotta az országát, egyszerű üzletet ajánlott: „Mi bármit legyártunk, bármilyen áron – ha ti nem kérdeztek a környezetszennyezésről vagy az emberi jogokról” – foglalja össze a képviselő.

Mint írja, a Nyugat elfogadta Kína feltételeit, ma pedig már ott tartunk, hogy minden elektromos autó akkumulátora, minden szélkerék és napelem a kínai ellátási lánctól függ. Így vált az európai „zöld forradalom” az EU gazdaságát megsemmisítő fegyverré. Afrikában gyakran gyerekek bányásszák a lítiumot és a kobaltot, amelyet aztán Kína dolgoz fel, Európa pedig jó lelkiismerettel vásárolja a „tiszta” technológiát – miközben Pekinget jól gazdagodik az üzleten.

Turek szerint Brüsszel a globális dicséretet választotta a stratégiai józan ész helyett, ennek pedig a középosztály fizeti meg az árát. Magasabb energiaárak, megszűnő munkahelyek és importfüggő gazdaság a mérlege a felelőtlen politikának.

Az ipar elvérzik, miközben az uniós döntéshozók továbbra is ideológiai küldetésnek tekintik a klímapolitikát. Nem érzékelik a valóságot, a zöldpolitikához való viszonyuk pedig a vallásosságra hasonlít.

Amerikának is döntenie kell

Az Egyesült Államok most ugyanazon a útelágazásnál áll, ahol Európa már a rossz irányba fordult. A különbség az, hogy Washingtonban ismét olyan vezetés van, amely érti a tétet. Donald Trump amerikai elnök első napján visszavonta a Biden-féle klímapolitikát. Megszüntette azokat a rendeleteket, amelyek az amerikai energiát és gyártást gúzsba kötötték.

J.D. Vance amerikai alelnök is hamar világossá tette: ha Amerika kiszervezi az ellátási láncait és a munkásait feláldozza Peking oltárán, akkor a hanyatlás ugyanúgy elkerülhetetlenné válik, mint Európában. Ez a politikai fordulat az „America First” elv érvényesítése – nem izolacionizmus, hanem nemzeti túlélési stratégia.

A Patrióták Európáért csoportját erősítő Turek szerint tiszteletreméltó Kína fegyelme, munkabírása és a hosszú távú gondolkodásmódja, de az a Nyugat, amely önként függőségbe sodorja magát, nem érdemli meg az együttérzést, csak a következményeket.

Ha Amerika a „zöld” dogmát követi, ugyanarra a sorsra jut, mint Európa: ipartalan, függő, megalázott kontinenssé válik – figyelmeztetett cikkében Turek. Ha viszont az Egyesült Államok felismeri a hibát, és újra az ipari erőt, a szuverenitást és a munka becsületét helyezi előtérbe, akkor példát mutathat, mint a Nyugat utolsó erős bástyája.

A kiemelt kép illusztráció – munka egy német autógyárban (Fotó: MTI/Bús Csaba)