A 21. század második évtizedében hazánkban soha nem látott mértékben bővült a foglalkoztatás. A 2010-es mélypontról folyamatosan csúcsokat döntve javult a munkaerőpiacunk szinte minden területe. 2024-ben éves átlagban már 4,699 millióan dolgoztak hazánkban, 2,2 millió nő és 2,5 millió férfi, s 220 ezer munkanélküli volt csupán.
Sosem dolgoztak még ennyien Magyarországon.
A 20–64 évesek foglalkoztatási rátája 81,1 százalékra emelkedett, a munkanélküliségi ráta pedig 4,3 százalék, ami már teljes foglalkoztatási szintnek tekintendő. Míg 2010-ben a tagállamok között sereghajtók voltunk, addig tavaly már Németország szintjére, a 7. helyre léptünk előre. 2010–2024 közti javulásunk Málta után a második legjelentősebb.
Készítette: Szalai PiroskaMi, magyarok különösen érzékenyek vagyunk arra, hogy van-e olyan munkánk, egzisztenciánk, amiből méltóképpen fenn tudjuk tartani a családunkat, s ezt a megélhetést jelentő munkát stabilnak érezhetjük-e, vagy fenyeget-e annak veszélye, hogy elveszítjük. Tudjuk, ha munka van, minden van. Életünkből legtöbb időt a hivatásunkra történő felkészüléssel majd ennek gyakorlásával töltünk. Egy jó szakma, foglalkozás nem kényszer vagy robot.
Szent Benedek, Európa fő védőszentje már a 6. század elején a Regulájában a munka méltóságáról értekezett. Ezer évvel utána Luther és Kálvin is a hivatásgyakorlás fogalmát minden emberi munkára kiterjesztve használta. Csupán a 19. században született marxista ideológia alapul az osztályharcra, a tőkés és a munkás közti ellentétre. Rabigába kényszerítő osztályharcos szemlélettel nem erősítjük, hanem gyengítjük a munkaerőpiacot, a gazdaságot. Sőt a nyugdíj és társadalombiztosítási rendszerünk is akkor fenntartható, ha sok foglalkoztatott dolgozik, és nőnek a keresetek.
Kis történelem – hibás gazdaságpolitikai intézkedések
Magyarországon a kommunisták az 1940-es évek végi hatalomra jutásukat követően kötelezővé tették mindenkinek a munkavállalást. Szigorúan büntették, közveszélyes munkakerülésnek hívták azt, akinek nem volt hivatalos munkahelye. Ezért nálunk a nők is már az ötvenes évektől munkába álltak. Ez a büntetőjogi tényállás egészen 1989-ig a hatályos jog része volt.
Ennek következtében 1960-ban a 15–64 éves korosztály 67,5 százaléka dolgozott, köztük a korcsoportbeli nőknek is már a harmada. Az arányok 1980-as évekig növekedtek úgy, hogy a fiatalok egyre tovább jártak iskolába, s később kezdtek dolgozni, a nőknek pedig 55 éves korukig, a nyugdíjkorhatár eléréséig szinte teljes lett a foglalkoztatásuk.
Készítette: Szalai PiroskaHazánkban a rendszerváltás idején 4,5 millióan dolgoztak, majd
1989–1992 között a munkahelyek harmada, egyes számítások szerint másfél millió munkahely megszűnt, s újak alig alakultak.
Ez egyrészt több mint félmillió munkanélküli megjelenésével járt, valamint megsokszorozódott a nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjasok és a rokkantnyugdíjasok, illetve az egyéb inaktív státuszúak száma, másrészt a pályakezdők számára szinte lehetetlenné vált, hogy a végzettségük megszerzése után munkába tudjanak állni. Ilyen mértékű foglalkoztatás csökkenés más rendszerváltó országban nem volt. Ettől az időszaktól több mint két évtizeden át a magyar lakosság számára a legrémisztőbb fenyegetéssé, a legkevésbé kezelhető kockázattá a munkahely elvesztése vált. A fiatalok körében pedig elterjedt az az attitűd, hogy „nem akarok felnőni, önálló életet kezdeni, mert nem tudom, hogy miből fogok megélni”.
Magyarországon a legalacsonyabb foglalkoztatotti létszámot 1997-ben mérték, akkor kevesebb, mint 3,6 millióan dolgoztak. Ezt követően az első Orbán-kormány idején közel 300 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, s ez a 3,9 milliós létszám stagnált éveken át.
2002 után számos reálgazdasági mutatóban stagnálás vagy romlás következett be, ezzel sajnos Európa azon kevés országa közé tartoztunk, amelyek a 2008-ig tartó atlanti térségbeli konjunktúrát nem tudták kihasználni. A foglalkoztatási ráta nálunk már 2006-tól csökkenő pályára állt, míg az uniós tagországok legnagyobb részéé, a 2004-ben csatlakozottak közül rajtunk kívül mindegyiké, ekkor még javuló tendenciát mutatott, a 2004–2008 közti években előztek meg bennünket a közép-európai államok. 2007-től a férfiak foglalkoztatási rátája az EU-ban a legalacsonyabb volt hazánkban, a nőknél pedig csupán a mediterrán országokét előzte meg.
Kimondhatjuk, hogy
a 2008-as világgazdasági válság hazánkban a férfiak foglalkoztatására negatívabb hatással volt, mint a nőkére, s ebben az időszakban sok családban a nő lett a családfenntartó.
Hogyan lehet, hogy a 2008-as válság a magyar munkaerőpiacon már 2006-tól éreztette hatását? A számok azt mutatják, hogy a magyar munkaerőpiacra leginkább romboló hatással nem a világgazdasági válság volt, hanem az akkori hibás gazdaság- és társadalompolitikai intézkedések. A következmény tragikus volt: 2010-re, a kormányváltás évére szinte minden területen sereghajtókká váltunk a régiós versenyben és az uniós országok közt is.
Ebben az időszakban a reálkeresetek csökkenésével a magyar családok életszínvonala katasztrofálisan visszaesett. Tovább súlyosbította a megélhetési válságot a magas munkanélküliség, valamint a családtámogatások megvonása, a támogatott lakáshitelek megszüntetése és helyette a devizahitelezés bevezetése.
Fordulat 2010 után, úton a munkaalapú társadalom felé
A 2010-ben hivatalba lépő Fidesz–KDNP-kormány legfontosabb célkitűzése volt egymillió fővel növelni a foglalkoztatást. Ezt egyrészt a munkanélküliség, másrészt a 20–64 éves inaktívak számának csökkentésével érte el. Úgy nőtt közel egymillióval a foglalkoztatottak száma hazánkban, hogy közben a 20–64 éves népesség száma több mint félmillióval csökkent. Nézzük meg a részleteket!
Készítette: Szalai PiroskaAdózás: példátlan mértékű elvonáscsökkentés
Az új kormány első adóévében jelentősen átalakította, egykulcsossá tette az adórendszert. Míg korábban már az átlagkeresetűek is a magasabb, 36 százalékos szja-kulccsal adóztak, 2011-től megszüntette ezt a kulcsot, s az alacsonyabb, 16 százalékos kulccsal kellett adózni minden kereset után. 2009-ig Belgium után nálunk volt a második legnagyobb munkát terhelő elvonás az OECD országai között. 2009-ben a munkáltató minden 100 forintjából 53,1 forintot elvont az állam, s csak 46,9 forintot kaphatott meg egy egyedülálló átlagkeresetű foglalkoztatott, ezzel szemben viszont 2024-re az elvonás már csupán 41,1 forint volt, s a munkavállalóé marad 58,9 forint. Korábban, ha mondjuk 100 forinttal emelni kívánta a foglalkoztató a bért, akkor abból 71,5 forintot elvont az állam, s alig több, mint a negyede jutott csupán az emelésből a munkavállalónak. Mára az emelés is ugyanúgy adózik, mint a kereset többi része. Ez volt az egyik oka annak, hogy nagyon jelentős volt a fekete vagy szürke foglalkoztatás, az adóelkerülés „nemzeti sporttá” vált akkor.
Az egykulcsos adórendszer bevezetése jelentősen fehérítette a munkaerőpiacot. Emellett 2011-től a kormány bevezette a családi adókedvezményt, amit már az egy gyermeket nevelők is igénybe vehettek, ezzel még jelentősebben nőtt a gyermeket nevelők nettó keresete.
2017-től a munkavállaló által fizetendő adó csökkentése mellett a munkáltatót terhelő szociális hozzájárulást is jelentősen mérsékeltük a korábbi 28 százalékról 2023-tól már csupán 13 százalék lett.
Elmondható, hogy a munkát terhelő elvonások nálunk csökkentek a legnagyobb mértékben az OECD-tagállamok között.
Ilyen mértékű elvonáscsökkentés soha korábban nem volt hazánkban.
Sőt a csökkenés folytatódik! A kormány Európa legnagyobb adócsökkentési programját valósítja meg: a családi adókedvezményt két lépésben jövő év januárig megduplázzuk, s kiterjesztjük a jelenleg 4 vagy többgyermekes anyák egész életen át tartó adómentességét idén októbertől a 3 gyermekesekre, majd jövő januártól a 40 év alatti kétgyermekesekre is, illetve 2029-ig minden kétgyermekesre. Bővül a 30 év alatti anyák adómentessége is, már nemcsak a 2023 után született gyermekek után jár, hanem júliustól mindenkinek.
2029-re a 2,2 millió foglalkoztatott nő közül 1,2 millióan élhetnek az anyák vagy a 25 év alatti fiatalok adómentességével, s a 4,7 millió foglalkoztatott (nők és férfiak együtt) fele jogosult lesz vagy a családi adókedvezményre vagy valamelyik adómentességre.
Ezzel várhatóan az OECD-országok, tehát a fejlett világ egyik legkedvezőbb adórendszerét hozzuk létre, kimondható, hogy nálunk megéri dolgozni, az állam nem a munkát adóztatja.
Kisgyermekes anyák – egy jogi gát megszüntetésének a hatásai
Anyák napja után pár nappal fordítsunk egy kis figyelmet a kisgyermekes anyák munkaerőpiaci helyzetére is! Sokan még jól emlékeznek arra: 2010-ben nagyon jellemző volt, hogy azért halasztotta el sok család a gyermekvállalást, mert nagy volt a kockázata annak, hogy a gyed és a gyes után már nem lesz meg a munkahelyük, a család elveszíti a jövedelmének, a megélhetésének egy jó részét, ha gyermeket vállal. S ebben az időben a gyermekes családok nagy részének volt devizahitele is, hiszen 2002-ben megszűnt a támogatott lakáshitel, s a devizahiteleket vezették be helyette, ami azonban 2010-re már hatalmas terhet okozott a családoknak.
Készítette: Szalai Piroska2010-ben nálunk volt a legalacsonyabb azoknak a nőknek foglalkoztatási rátája, akiknek a legfiatalabb gyermeke még nem érte el a 6 éves kort. 2024-re már sokkal jobbak lettünk, mint az uniós átlag, a 11. helyen álltunk a tagállamok között a 75,4 százalékos rátánkkal. Azoknak az anyáknak pedig 80 százalék feletti volt a foglalkoztatási rátája, akiknek 6 év feletti volt a legkisebb gyermeke.
A kisgyermekes anyák foglalkoztatását jelentősen javította a 2013 anyák napja környékén bejelentett és a 2014 januártól életbe lépő gyed extra, mely megengedte az anyáknak, hogy a gyed mellett legálisan munkát is vállalhattak akár rész akár teljes munkaidőben. Ez az intézkedés csupán egy jogi gátat szüntetett meg, nem jelentett terhet a költségvetésre, mégis a meghirdetése után 9 hónappal nőni kezdett a születések száma, s az Eurostat adatai szerint 2014-ben 3757-tel több gyermek született nálunk, mint 2013-ban.
A rendszerváltás óta mért legnagyobb éves születésszám növekedésünk egyértelműen a gyed extrának köszönhető.
Tény, hogy a termékenység prociklikus, a hírek hatására elindul a változás – a jó hírek hatására több, a rossz hatására pedig kevesebb gyermek születik. A tudatos gyermekvállalók akkor hoznak pozitív döntést a gyermekvállalásról, ha a jelenben megfelelő a biztonságérzetük (az anyagi biztonságérzet is) és bíznak a jövőben (2-3 éves távlatban). Ezt a biztonságérzetet javította nagyon jelentősen a gyed extra azzal, hogy az anyák a gyermekvállalás mellet a munkájukat is meg tudták tartani.
Inaktívak bevonása a munka világába – közfoglalkoztatás
2010-ben a 20–64 éves korcsoportban a 3,7 millió foglalkoztatott és a 460 ezer munkanélküli mellett 2 millió fő, a korcsoport teljes népességének harmada volt inaktív. A diákokon kívül a többiek nagy része valamilyen segélyre vagy egyéb szociális ellátásra volt jogosult. S mellettük a szociális ellátórendszernek a 65 év felettiek számára is biztosítani kellett a nyugdíjat. Ez minden szakértő szerint fenntarthatatlan volt, főképp úgy, hogy pár éven belül az 1950-es évek elején született Ratkó gyerekek nagy létszámú generációi épp a nyugdíjkorhatár előtt álltak.
A kormány segély helyett munka elvét szem előtt tartva számos programot indított azoknak a munkáltatóknak, akik valamilyen módon bevonják a munka világába ezeket az embereket. A legismertebb program a közfoglalkoztatás volt. A közfoglalkoztatás rendszerét 2010 előtt is működtették a baloldali kormányok is, de az nem volt hatékony. A programok résztvevői addig dolgoztak, amíg a program tartott, s nem léptek át az elsődleges munkaerőpiacra. A rendszert megújította az Orbán-kormány, s a 2010-ben éves átlagban 75 ezer főnek munkát adó programot kiszélesítette. A legtöbben 2016-ban vettek részt a közfoglalkoztatásban, éves átlagban 221 ezren, 2024-re a számuk 60 ezerre mérséklődött, ami alacsonyabb már, mint 2010-ben volt. Látható, hogy e programokban résztvevők komoly arányban tudtak beintegrálódni az elsődleges munkaerőpiacra, s
nem igaz az az ellenzéki vád, miszerint a foglalkoztatásbővülés a közfoglalkoztatás kiszélesítése miatt történt.
A közmunkaprogramok célja részben az volt, hogy jövedelemhez juttassa azokon a településeken is az embereket, ahol nem volt munkalehetőség. Részben arra is szolgált, hogy akik akár évekig, évtizedekig munka nélkül voltak, visszaszokjanak a munka világába. A másodlagos munkaerőpiac azonban jóval alacsonyabb fizetéssel kecsegtetett, mint a versenyszféra, ráadásul az elsődleges munkaerőpiacra az átlépést támogatásokkal is segítette a kormány.
A foglalkoztatási mutatók javulása korcsoportok szerint
Minden korcsoport foglalkoztatása jelentősen javult az elmúlt másfél évtizedben.
2010-ben a 15–24 évesek (18,3%) és az 55–64 évesek (33,6%) foglalkoztatási rátája az utolsó előtti helyen állt az unió tagállamai között, de a 25–54 éves (72,5%) legaktívabb korúakénál is csupán négy országban volt rosszabb érték. 2024-re a 25–54 évesek tekintetében Magyarország Szlovénia, Málta és Németország mögött a 4. helyre tudott előre lépni (88,3%), de az 55–64 évesek is jóval az unió átlaga felett, a 10. helyen állnak már (70,4%). A fiatalok rátája ugyan hatalmasat javult (27,3%), de még ők az unió átlaga alatt teljesítenek, a 17. helyen állnak. Náluk még van bőven potenciális tartalék, hiszen Ausztria és Németország is 50 százalék feletti rátával bír, s úgy érzem, igazán hasonló hozzájuk a magyar iskolarendszer, nem indokolt ez a különbség. Valószínű, hogy náluk a duális képzésben résztvevők és a nappali tagozatos hallgatói jogviszony mellett munkát is végzők máshogyan szerepelnek a statisztikákban.
Képzettség: hamis ellenzéki vádak
Míg 2010-ben minden képzettségi szint foglalkoztatási rátája rosszabb volt, mint az uniós átlag, addig 2024-re mindhárom szint jobb lett.
Készítette: Szalai Piroska2010-ben a diplomások (77,5%) és a legfeljebb alapfokú végzettségűek (36,1%) foglalkoztatása is az utolsó előtti volt az unióban, a középfokúak (61,8%) esetében pedig mindössze 3 országnak volt rosszabb rátája nálunk, azaz a 24. helyen álltunk.
2024-re a felsőfokú végzettségűek rátája az Európai Unióban a legjobb Magyarországon (91%), a középfokúaké (80,5%) Málta, Hollandia, Csehország, Németország és Svédország után a 6. legjobb, s a legfeljebb alapfokúaké (59,9%) is a 10. helyre lépett előre.
S mindez úgy, hogy a 20–64 éves népesség képzettségi szintje közben jelentősen növekedett. Míg 2010-ben a legfeljebb alapfokú végzettségűek a népesség 18 százalékát adták, addig mára harmadával kevesebbet, csupán 12 százalékot, ami az uniós átlagnál (19%) jóval kisebb. Ez idő alatt a diplomások aránya a korcsoportban 19 százalékról 29 százalékra emelkedett.
Sokszor hallani az ellenzéktől, hogy nálunk sokan kényszerülnek a képzettségi szintjük alatti munkát végezni. Ez sem igaz, az Eurostat statisztikája szerint hazánkban nagyon alacsony a túlképzettek aránya a munkaerőpiacon. Azokat a diplomásokat tekinti az unió túlképzettnek, akik olyan munkakörben dolgoznak, ahol nem előírás a felsőfokú végzettség. Nálunk a diplomás foglalkoztatottaknak mindössze 14,5 százaléka dolgozik nem diplomás munkakörben, ami a 6. legkisebb arány, Németország, Franciaország és Ausztria is sokkal rosszabb mutatókkal rendelkezik.
Készítette: Szalai PiroskaMinőségi munkahelyek: benne a top 5-ben
A mai napig alaptalanul támadnak bennünket azzal, hogy azért tudott növekedni a foglalkoztatás, mert összeszerelőüzemekben, vagyis alacsony hozzáadott értékű munkahelyeken dolgozunk. Az alacsony hozzáadott érték az elsődleges munkaerőpiacra már nem igaz, 2010 előtt volt jellemző, de azok a gyárak már 2010-re bezártak, elköltöztek tőlünk olyan országokba, ahol jóval olcsóbb a munkaerő.
Készítette: Szalai PiroskaA 2010 utáni új munkahelyek komoly része a high-tech szférában, azaz a csúcstechnológiai iparban és a tudásintenzív szolgáltatások területén jött létre. Kijelenthetjük, hogy már nem vagyunk az összeszerelő üzemek országa, ahogy ez 2010 előtt jellemző volt ránk.
2024-ben az összes foglalkoztatott 6,7 százaléka dolgozott a high-tech szektorban, ami a negyedik legnagyobb arány az unióban.
2019 óta minden évben bent vagyunk az első ötben Írországgal, Finnországgal, Észtországgal és Svédországgal vetélkedve. Mindezt úgy, hogy nálunk
a női foglalkoztatottakon belül a hightech szférában dolgozók aránya Írország után a második legnagyobb
az unióban, magasabb, mint az előbb említett északi országokban.
Készítette: Szalai PiroskaHazánkban úgy nőtt a foglalkoztatás, hogy teljes munkaidős munkakörök jöttek létre nagy számban. Ezt mutatja az is, hogy a 4. legalacsonyabb nálunk a részmunkaidősök aránya. Ebből következik, hogy az átlagos heti ledolgozott órák száma jóval magasabb, mint az uniós átlag. Tavaly nálunk 39,5 órát dolgozott hetente egy foglalkoztatott átlagosan, az unióban pedig csupán 37 órát. Ezt azonban nem kell negatívan értelmezni, inkább azt mutatja, hogy a népességben kevesebb az alulfoglalkoztatott nálunk, mint az unió legtöbb tagállamában.
A rugalmas foglalkoztatás Covid óta legelterjedtebb formája egész Európában a home office, azaz ha a munkavállaló rendszeresen vagy alkalmanként otthonról is dolgozhat. Nálunk ennek aránya csak a járvány időszakában haladta meg a 10 százalékot, a maximuma 2021-ben 13,5 százalék volt, majd 2024-re ismét lecsökkent 9 százalékra, ami a 4. legalacsonyabb arány a tagállamok között.
Célok 2030-ig: a 85 százalékos ráta és az ukrán hatás
Ahogy bemutattuk, a munkaerőpiaci mutatóink a 2020-as járvánnyal induló polikrízises időszak alatt sem romlottak, sőt folyamatosan nőtt a foglalkoztatás az utóbbi években is. Ezt a folyamatot a kormány a következő években is fenn kívánja tartani. A kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra érjük el a 20–64 éves korcsoportban a 85 százalékos foglalkoztatást. A korcsoport jelenlegi létszáma mellett ez további 70 ezer honfitársunk megjelenését jelentené a munkaerőpiacon. Tavaly ezt a szintet csak Izland érte el, de látható, hogy belátható távolságra van a cél. Ezt a tervet azonban csak akkor érhetjük el, ha mihamarabb véget ér a szomszédunkban dúló háború, megtörténik a békekötés, s Ukrajna nem válik gyorsított csatlakozással az unió tagjává. Ukrajna csatlakozásának egyik feltétele, hogy legyen működő piacgazdasága. Ha a brüsszeli tervek szerint most uniós taggá válna Ukrajna, akkor a magyar munkaerőpiacra olyan mennyiségű olcsó ukrán munkaerő zúdulna rá, ami jelentősen letörné a dinamikusan növekvő magyar béreket, s csökkentené a magyar honfitársaink foglalkoztatását is, azaz megtörne a már másfél évtizede tartó fejlődésünk, megállna a felzárkózásunk az unió nyugati országaihoz.
A munkaerőpiaci statisztikák a lakosság foglalkoztatását mutatják, nem tartalmazzák a külföldiek magyarországi munkavállalását. Ha ők nagy számban, s nem ellenőrizhető, nem szabályozható keretek között megjelennének a magyar munkaerőpicon, akkor az végzetes és vissza nem fordítható lenne számunkra.
A cikk szerzője Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa.
Kapcsolódó tartalom
A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor)