Az orosz–ukrán háború kirobbanása óta az Európai Unió legtöbb tagállamában a gazdaságpolitikát még akkor is alávetették a hadi céloknak, ha azok nem estek egybe az országok gazdasági érdekeivel – mondta a hirado.hu-nak Kutasi Gábor. Példaként a beszállítói láncok megszakítását vagy az orosz piacra értékesítést szankcionáló közösségi politikát említette.
Kijelentette: „a gazdasági hatékonyságot csökkenti, ha a geopolitikában pólusok alakulnak ki.”
A helyzet most még a 70-es évekbeli olajválságnál is rosszabb, mert a válság nem globális, csak Európát érinti. A jelenlegi helyzetből a szakértő szerint csak intenzív technológiai fejlesztéssel lehet kitörni, ez azonban egy hosszú, évtizedes utat jelent. Az EU-nak például nincs olyan átfogó, innovatív energetikai rendszere, amely rögvest termelésbe fogható. Jelenleg egymás mellett párhuzamosan működnek a megújuló és a fosszilis alapú energetikai rendszerek, de a keletkezett energia biztonságos, hosszú távú tárolása sincs még megoldva. Mint fogalmazott: „Tovább kell fejleszteni a megújuló energiarendszerek infrastruktúráját, mert azok még nem tudják kiváltani a gáz- és atomerőműveket.” Kutasi Gábor szerint nagyjából egy évtized múlva érnek be a jelenlegi fejlesztési folyamatok.
A szankciók hatása kapcsán elmondta, hogy
az Európai Unióban nagyjából négyszer drágább az ipari energia, mint amennyit a világpiac ázsiai és amerikai szereplői fizetnek.
Ez pedig a vén kontinens vállalatai számára jelenleg leküzdhetetlen versenyhátrány. Kutasi Gábor szerint ebből még nem következik az, hogy gazdasági értelemben Ázsia lenne az Európában 2022 óta dúló háború győztese. Ez csak akkor következne be, ha az európai termelőkapacitás után a felvevőpiac is áttelepülne Ázsiába. A szóban forgó keleti országok, vagyis Kína, Dél-Korea és India exporttöbbletre építik a gazdaságukat. Ha egységes belső piacként tudnának működni, akkor nyertesek lehetnének. Amíg nem, addig csak a gyártókapacitást nyerik meg – mondta Kutasi Gábor.
Kína előre menekül. Az Európai Unió akkor kerülne vele szemben igazi bajba, ha elveszti az innovációs versenyt
– emelte ki a kutatóintézet vezetője. Márpedig erre minden esély megvan, hiszen a felmérések értelmében Kína 2019 óta határozottan többet költ a kutatásra és fejlesztésre. „A folyamat megindult, amit az is gyorsít, hogy az európai magas vállalati költségek miatt a fejlesztési szolgáltatások is egyre inkább Ázsiában jelennek meg” – mondta.
A Mario Draghi volt olasz miniszterelnök által készített az európai versenyképességről szóló jelentés problémafeltáró részét Kutasi Gábor kendőzetlennek nevezte. „Az EU válságát adó összes problémát feltárta. Kimondta, hogy a szankciók károsak, az EU-s rendelkezések túlszabályozzák a vállalati működési rendet, hogy meg kéne valósítani a tőkepiaci uniót, hogy jelenleg elaprózódik a közösségi piac, csökken a szakképzett munkavállalók tömege, a kutatás-fejlesztés pedig nem használja ki a közösség egységes piacát” – mondta. Hozzátette azonban, hogy
a Draghi-jelentésben az európai gazdaság számára adott megoldási javaslatok csak akkor lesznek hatásosak, ha mind egyszerre, csomagban valósulnak meg.
Erre viszont kevés esélyt lát. Példaként a tagállamok közös hitelfelvételének gondolatát hozta. A jelentésben szereplő közös kockázatmentesítés, vagyis a vámokkal védett belső piac gondolatát azonban már veszélyesnek tartja Kutasi Gábor, mert szerinte ez a próbálkozás már a latin-amerikai országok esetében sem jött be. Az egykori KGST tagállamai esetében is hasonló helyzet állt elő: azzal, hogy nem kereskedtek a Nyugattal, csak azt érték el, hogy végképp lemaradtak. Amit tehát a Draghi-jelentés javasol, az Kutasi Gábor szerint „közgazdaságilag racionális, politikailag azonban nem”. Viszont jónak tartja, hogy a magyar kormány több lábra álló gazdaságpolitikát kíván megvalósítani. Mint fogalmazott: „rá kell ülni azokra a felfelé ívelő piaci ciklusokra, amelyek a magyar növekedést is támogatják.”
A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: Shuterstock)