logo

Műsorújság

×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Hernádi Zsolt: Olajszankció esetén nagy lenne a baj, teljesen leülne a közép-európai gazdaság

| Szerző: hirado.hu
Amennyiben a jelenleg csővezetéken szállított kőolajmennyiséget tengeren kellene beszerezni, akkor naponta 100 ezer tonna árunak kell megérkeznie a horvátországi Omisaljba. Ezt megvenni, ideszállítani, kirakodni, elképesztő feladat. Jelenleg kéthetente érkezik egy tanker, embargó esetén heti kettő kell. Ehhez a mostani tankerflotta nem elegendő, mintegy 30-50 új hajóra lenne szükség – mondta Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója, aki a Telexnek adott interjúban hazánk ellátásbiztonságáról, a kormány által bevezetett üzemanyag-ársapkáról, az Oroszország ellen meghozott szankciókról és a Mol jövőképéről beszélt.
Autós tankol a Mol gyáli töltőállomásán 2020. január 1-jén. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Hernádi Zsolt az interjúban kitért a kormány által bevezetett üzemanyag-ársapkára, amely 480 forintos ár mellett július elsejéig gyakorlatilag úgy rögzítette a fogyasztói árakat, hogy közben az európai árak az egekbe szöktek. Kijelentette: „ha a részvényeseknek csak rövid távú érdekeik lennének, akkor kiabálnunk kellett volna, de hosszú távon, és ha az egészet nézzük, akkor a kormányt igazából nem érheti kritika. Feltéve persze, ha az ársapka csak átmeneti marad, azt a célt szolgálva, hogy csillapítsa az árak sokkszerű emelkedését.

Hozzátette: nem szakmai, hanem inkább elvi alapon állva gondolták azt, hogy nem helyes egy olyan intézkedést támadni, ami sok millió magyarnak ad rendkívüli segítséget. De az ár csak az egyik fele a dolognak. Ennél súlyosabb kérdés, hogy az országba elég olaj érkezik.

Európa markánsan dízelhiányos

Dízel nélkül viszont nincs európai gazdaság, nincs közlekedés, nincs szállítmányozás. Ha pedig átmenetileg hiány lépne fel, akkor előfordulhat, hogy az európai országok újragondolnák az egyik alapelvüket, az áruk szabad mozgását, és gyakorlatilag lezárnák a határaikat. Mert a „nincs” nagyobb úr, mint a „drága”.

Hernádi Zsolt elmondta: a Mol évente átlagosan 1,4 milliárd dollárnyi beruházást valósít meg, és az ellátási felelősség nagyon fontos. Ahol van finomítónk, ahol piacvezetők vagyunk, ott ránk rótt kötelező szabályozás nélkül, magunktól is vállaljuk az ellátási felelősséget, mindaddig, amíg a csoport egészének nem okozunk visszafordíthatatlan károkat. Hozzátette: „az árszabályozás megjelenése után is csak akkor sikítottunk, amikor március közepére extrémen megnőtt kereslet. Ekkor jeleztük is, hogy nincs ennyi molekulánk, nincs ekkora logisztikai kapacitásunk. Baj van.” A Mol-vezér szerint a piac meglódult márciusban, az import nem követte ezt a száguldást, a versenytársak pedig csak a szerződéses kötelezettségeik minimumát teljesítették. Páran még azt sem, hanem leálltak. A teljes többletet a Molnak kellett lefednie. Márciusban ezért volt néhány benzinkútnál ideiglenes üzemanyaghiány.

Kapcsolódó tartalom

Az üzemanyag-ársapka Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentése alapján július elsejéig biztosan marad. Ennek kapcsán Hernádi Zsolt úgy fogalmazott: „a mi beruházásaink masszívan hozzájárulnak a GDP-hez. Ha elveszik a pénzünket, nem tudunk beruházni, fejleszteni. Közép-európai cégként máshol is van felelősségünk, egyetlen ország sem viheti el a forrásainkat.

Az üzemanyag-ellátás beszerzési oldaláról, valamint az orosz olajról való leválási folyamatról Hernádi Zsolt úgy fogalmazott: „az energiabiztonság összetett kérdés, és az egy dolog, hogy mit gondol az ember értékalapon a háborúról, és mi szolgálja több tízmillió közép-európai mindennapi érdekét. A kelet-európai finomítók a Molhoz hasonló problémákkal küzdenek. Valakinek ki kell mondani: nem lehet figyelmen kívül hagyni az ellátásbiztonságot. De ha a nyersolajat nézem, akkor is súlyos a helyzet. Főleg a tengerpart nélküli országokban” – mondta.

Hernádi Zsolt szerint „nem véletlen, hogy olyan szankciókról hallani, amik csak nekünk, vagyis itt Kelet-Közép-Európában fáj, de nekünk nagyon. A Mol-csoport finomítóinak zavartalan működéséhez stabil minőségű és mennyiségű kőolajellátás szükséges. Ha átfogó orosz kőolajembargó lenne, akkor újra kellene szervezni a kereskedelmi, logisztikai és technológiai folyamatokat. Még ebben az esetben is tudnánk működni, csak jóval kisebb mennyiséget tudnánk legyártani, ami állandó gázolajhiányhoz vezetne. A megfelelő helyettesítő árukat be kell szerezni, azokat el kell szállítani a finomítóba. Az alternatív kőolajok bedolgozása esetén technológiai okokból a dunai finomító 20 százalékkal, a pozsonyi 30 százalékkal kevesebb terméket tudna előállítani. Óriási számok ezek”.

Hozzátette: amennyiben a jelenleg csővezetéken szállított kőolajmennyiséget tengeren kellene beszerezni, akkor naponta 100 ezer tonna árunak kell megérkeznie a horvátországi Omisaljba. Ezt megvenni, ideszállítani, kirakodni, elképesztő feladat. Jelenleg kéthetente érkezik egy tanker, embargó esetén heti kettő kell, ehhez a mostani tankerflotta nem elegendő, mintegy 30–50 új hajóra lenne szükség, amihez évek kellenek.

A Mol nyolc év alatt 170 millió dollárt költött arra, hogy 30 százalék körül tudja finomítani a tenger felől érkező alternatív olajat. A 100 százalékhoz 3-4 újabb év és mintegy 550 millió dolláros beruházás kell. Ráadásul ezek úgynevezett redundáns beruházások, soha meg nem térülnek.

Kapcsolódó tartalom

Már a 2009-es orosz–ukrán konfliktus után végiggondolták az ellátási láncokat. Akkor nem arra gondolták, hogy orosz kőolajat nem lehet majd venni, hanem arra, hogy mi van, ha a konfliktus miatt az ukrán szállítási útvonal (Barátság kőolajvezeték) nem használható, mert leállítják a vezetéket. Nyilvánvaló volt, hogy Százhalombatta (Dunai Finomító) mellett Pozsonyt (Slovnaft finomító) is el kell látni, de ott egy szűk keresztmetszettel találkoztak. Történtek fejlesztések, mára egyedül Horvátországban van egy 80 kilométeres szakasz, amit még fejleszteni kell. Az elmúlt ötven év legjelentősebb energiadiverzifikálási folyamatán vannak túl.

Hernádi Zsolt szerint „ezek drága beruházások. Csak a mi esetünkben közel 550 millió dollárról beszélünk, amelyek nem térülnek meg, sőt, a fenntarthatósági projektjeink elől vonnának el forrásokat. Ha ez az út, ám legyen, de akkor közösségi (EU-s) támogatás feltétlenül szükséges lesz, ugyanis ha ezek a társaságok szabad forrásaikat a klímapolitikai, fenntarthatósági megfelelősséghez szükséges beruházások helyett erre kell, hogy fordítsák, akkor behozhatatlan lemaradásban és versenyhátrányban lesznek azon versenytársaikkal szemben, akiknek ilyen felesleges duplikációkra a fosszilis üzemanyaggyártásban és logisztikában nem kell költeniük”.

Szankció esetén nagyon nagy lenne a baj, teljesen leülne a közép-európai gazdaság. Mi az átfogó embargót csak út tudjuk elképzelni, ha átmeneti időszakot kapna több, tengertől elzárt ország, így mi is. Ennek legrövidebb ideje három év. Enélkül már rövid távon termékhiánnyal, gazdasági károkkal és nagyobb inflációval kell számolni. Ebben az esetben a szankció terheit aránytalanul Magyarország, Szlovákia, Csehország és Szerbia fizetné meg

– mondta.

A Mol elnök-vezérigazgatója azt sem rejtette véka alá, hogy az utóbbi időben az orosz állam sem tétlenkedett, hiszen nem akart a nyugat-európai piactól függeni. Megduplázta a tengeri kikötői kapacitásait, voltak nagy belső, logisztikai átalakítások. Kína nyújtotta a pénzügyi segítséget, Oroszország a hitelt olajban fizethette. Épült kínai vezeték, lett Török Áramlat, Kék Áramlat, Északi Áramlat. De senki nem készült arra, hogy február 24-én Oroszország megtámadja Ukrajnát, és most két ország háborúzik, de közben fillérre el is számolnak egymással a tranzitdíjaknál. Napi elszámolás van a két háborúzó fél között. Az oroszok még engedték emelni is a tranzitdíjat. A vezetéknek több kompresszorállomása van Ukrajnában, ebből kettő az oroszok kezén volt, a többi az ukránok kontrollja alatt, de mindenki nagyon vigyázott rájuk. A Barátság vezeték vonalát pedig eddig elkerülték a harcok.

A magas gázárak miatt pedig három hónap (november, december, január) alatt a Gazprom többletprofitja a szokásos többszöröse volt.

Kapcsolódó tartalom

Hernádi Zsolt úgy fogalmazott, hogy a „háború befejezésének érdekében kellenek a szankciók. Fájjanak és legyen elrettentő erejük, hogy jobb belátásra lehessen bírni Oroszországot. De ehhez kétszer kell mérni, hogy csak egyszer kelljen vágni. Mert a jelenlegi embargós gondolkodás nem igazán fáj az oroszoknak”.

Kiemelte: „gázban és olajban is történtek lépések. Sok kapacitást hoztunk létre. Szlovák–magyar, horvát–magyar, osztrák–magyar összekötések készültek, stratégiai tározók, finomítói fejlesztések, mi tényleg tettünk a diverzifikációért, harcoltunk az energiafüggetlenségért. Most is meg kell vívni ezt a harcot, csak már más szinteken, hogy úgy legyen vége a háborúnak, hogy ne pár ország fizesse meg a költségeket. És közben egy új világ épül fel, amelyben majd újra kell definiálni az olaj- és gázipar szerepét és újra kell definiálni mindenkinek a helyét. De legyünk reálisak: lehet, hogy más filmet fogunk nézni, de a szereplők ugyanazok lesznek.”

Ajánljuk még