A kormány nemcsak a rezsi-, de az üzemanyagárak tekintetében is reagált a világpiaci folyamatokra. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti Kormányinfón jelentette be, hogy 480 forintban maximálják az üzemanyagárakat. Ennél olcsóbban lehet, drágábban viszont nem szabad árusítani.
Sokan azonban ezt a kormányintézkedést is kritizálták. Hortay Olivér ezekre a hangokra reagálva összegyűjtötte főbb ellenérveit és véleményét az üzemanyagár-plafont kritizáló állításokról.
1. Minek beavatkozni, ha az csak párezer forint megtakarítást jelent tankolásonként?
- Az érvet kifejezetten cinikusnak tartom azok után, hogy – azonos lapokban – a bejelentés előtti hetekben napi rendszerességgel jelentek meg cikkek arról, hogy mekkora problémát okoz a háztartásoknak a magas benzinár.
- Ezenfelül családok tömegeinek tényleg nagy segítség az a havi párezer forint, amit így megspórolhatnak, így szerintem nem érdemes alábecsülni.
- Az ársapka ráadásul a vállalatok termelési költségeit is leszorítja, ami más termékek árában is megjelenik majd és csökkenti az inflációs nyomást (ami miatt a kritikus médiumok szintén sokat aggódnak).
2. Az intézkedés élénkíti a keresletet és mérsékli a kínálatot, így a piaci alapú árcsökkenés ellen hat.
- Az árak csökkenését várni a piactól a jelenlegi helyzetben naivitás. Semmilyen jel nem utal arra, hogy a növekedésért elsősorban felelős nyersolajárak csökkennének az elkövetkezendő időszakban.
- A beavatkozás átmeneti, a kereslet rugalmatlan és a kínálat szűkítését a hatóságok szigorúan szankcionálni fogják. Az intézkedés hatására tehát nem várható a kereslet és a kínálat markáns átrendeződése.
3. Az ársapka helyett inkább adót kellett volna csökkenteni.
- Az üzemanyagok jövedéki adójának csökkentését az európai szabályok nem teszik lehetővé, így legfeljebb az ÁFA kulcs módosítása jöhetett volna szóba alternatívaként.
- Az adócsökkentéssel az intézkedés a közösségtől vonta volna el a közösségnek szánt összeget, az ársapkával viszont a beavatkozást a kereskedők finanszírozzák.
- Ez azért jobb megoldás, mert a jelenlegi válsághelyzetben nagy szükség van közösségi forrásokra a gazdaság helyreállításához, a kereskedőknek pedig – a korábbi és a beavatkozás utáni – nyereségük kellő fedezetet biztosít ahhoz, hogy átvészeljék a következő hónapokat.
- Ráadásul korlátozottan garantálható, hogy az ÁFA csökkentés ténylegesen érvényesüljön a végfogyasztói árakban.
4. Az intézkedés nem elég célzott: a gazdagokat támogatja.
- Az üzemanyagcélú költségek aránya a szegények kiadásaiban jóval magasabb, mint a gazdagokéban: a legalsó jövedelmi tized átlagosan a havi kiadásainak körülbelül 17 százalékát, a legmagasabb tized pedig 13 százalékát költi üzemanyagokra. Az intézkedés tehát a szegényeknek nagyobb segítséget nyújt, mint a gazdagoknak.
- Ráadásul nagyon nehéz célzott rendszert felállítani, mert a fogyasztást sok tényező befolyásolja (háztartásméret, lakó- és munkahely stb.), amikre mind kontrollálni kellene, nem is beszélve a vállalatokról. Tartok tőle, hogy egy célzott támogatási program szükségképpen igazságtalan lenne.
5. Az intézkedés káros a környezetre.
- Mivel az üzemanyagok iránti kereslet rövidtávon rugalmatlan az árakra, a beavatkozás nem okoz majd jelentős változást a fogyasztásban, így környezetvédelmi hatása marginális.
- Környezetvédelmi szempontból az intézkedésnek legfeljebb szimbolikus jelentősége van. Szerintem azonban a kézzelfogható társadalmi előnyök fontosabbak a szimbolikus gesztusoknál.
Érdekes lehet számodra:
A címlapfotón: A Mol Nagykőrösi úti üzemanyagtöltő-állomása Gyálon 2021. november 15-én. A kormány ettől a naptól 480 forintban maximálta a benzin és a gázolaj literenkénti árát három hónapra, a döntést ezt követően vizsgálják felül (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)