×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Sereghajtóból újra éllovas – Matolcsy György írása

 

A Magyar Nemzeti Bank közgazdasági könyvsorozatának újabb kötete jelenik meg a héten. Összefoglalja a 2010 és 2019 közötti tíz év magyar gazdasági eredményeit, és részletesen bemutatja a sikerhez vezető utat.

Az elmúlt évtized gazdaságtörténeti értékelése – különösen a rendszerváltoztatás utáni harminc év tükrében – elfér egyetlen mondatban: Magyarország a régió sereghajtójából újra az éllovasok közé emelkedett. A Trianon utáni száz év gazdaságtörténeti tükrét tekintve is rövid, de velős értékelés adódik: az 1920 utáni száz év gazdasági teljesítménye az utolsó évtizedben, 2010 és 2019 között volt a legsikeresebb.

Nézzük először a tényeket, majd a mögöttük működő összefüggéseket, és végül vessünk egy pillantást a 2020-as évekre.

A gazdasági fejlettség elfogadott mérőszáma – egy főre eső, vásárlóerőn számított bruttó hazai termék szerint – a magyar GDP 2019-re – 2010-hez képest, vagyis tíz év alatt – 8,2 százalékponttal került közelebb az EU-27 átlagos fejlettségi szintjéhez.

Messze megelőztük Görögországot, visszaelőztük Lengyelországot és Szlovákiát. 2019-re elértük az EU 27 átlagának 74,2 százalékát, ami 2010-ben még csak 66 százalék volt.

Ehhez képest a görög zuhanás a legszembetűnőbb: az elmúlt tíz évben 84,9 százalékról 66 százalékra zuhantak vissza az EU 27 átlagához képest. Miközben Magyarország 66 százalékról emelkedett 74,2 százalékra, a görögök a tíz év előtti magyar szintre estek vissza. Portugália is esett, az EU 27-ek átlagának 82,9 százalékáról 78,5 százalékra. Ha visszaállunk a korábbi magyar trendvonalra, két év alatt beérhetjük a portugál fejlettségi szintet. Ciprus zuhanását is érdemes rögzítenünk: tíz év alatt az EU 27 átlagának 101,6 százalékáról 90,2 százalékra estek vissza.

Olaszország az EU 27-ek átlagának 105,9 százalékáról 99,1 százalékra lépett vissza, ami azt jelenti, hogy az euró bevezetése utáni második évtizedben is lényegében stagnáltak, és relatív fejlettségben távolodtak a többiektől.

Voltak azonban, akik még a magyar felzárkózásnál is többet értek el az elmúlt évtizedben. A lengyelek 63,3 százalékról 73,2 százalékra jöttek fel, az észtek 66,2 százalékról 83,8 százalékra, a románok pedig 51,6 százalékról 69,4 százalékra növelték az EU 27-ek átlagához mért arányukat, vagyis ennyit közeledtek a közös európai szinthez.

Magyarország teljesítménye ugyanakkor a mögöttünk lévő évtizedben valóban kiemelkedik az EU összes gazdasága közül, mert a gazdasági felzárkózás mögött minőségi fordulatok állnak.

A foglalkoztatási ráta az EU 27 tagországában legrosszabb helyezést jelentő 55 százalékról 70 százalék felé emelkedett 2010 és 2019 között. Ez már az uniós átlag középmezőnye és már az uniós átlag feletti szint. Az EU tagállamai közül a legjobb munkaerőpiaci teljesítményt a magyar gazdaág érte el 2010 és 2019 között.

Az államadósság-ráta 15 százalékkal csökkent tíz év alatt, ami a három legjobb uniós teljesítmény között van. A GDP-arányos államháztartási hiány 2011 után végig 3 százalék alatt volt, ezzel Magyarország – a költségvetését tekintve – kitört az uniós tagállamok között lévő legrosszabb helyezésből, amit korábban a folyamatos túlzott deficit eljárás is jelzett. A folyó fizetési mérleg 2010 és 2019 között a 0+ tartományban volt, ezzel kiléptünk a korábbi hosszú ikerdeficites (jelentős költségvetési hiány és méretes negatív fizetési mérleg) szakaszból.

A lakosság által felvett svájci frank hitelek forintra váltásával, a 3 százalék alatti költségvetési hiánnyal, a csökkenő államadóssággal és a 0+ körüli fizetési mérleggel

kitörtünk a világgazdaság 10 legsebezhetőbb országát tartalmazó csoportból, ahol 2010-ben voltunk.

Az MNB új kötete arról szól, hogyan sikerült mindez. Néhány lényeges pont:

  • Egy hármas történelmi egybeesés áll a kivételes évtized sikerei mögött: a magyar politika, az emberek és a külföldi tényezők céljai egybeestek. A politika rendbe kívánta hozni az országot, az emberek munkát akartak és a külföldi geopolitikai célokhoz nem illeszkedett egy újabb „görög eset”.
  • Egy kettős gazdaságpolitikai képlet működött: minden gazdasági siker mögött az „egyensúly és növekedés” döntései álltak. Az elmúlt száz évben egy egész évtizedre egyedül most érvényesült ez a siker-képlet, korábban hol az egyensúly érdekében áldozták fel a növekedést, hol fordítva.
  • Helyes volt a gazdaságpolitikai lépéssorrend. Először az egyensúlyt állította helyre a gazdaságpolitika, majd a növekedést, a kettőből együtt pedig a felzárkózás lépett elő.
  • Jó volt a gazdaságpolitikai lépések időzítése, mert az évtized gazdasági eredményeit meghatározó legfontosabb 50 döntés több mint négyötödét már a tíz esztendő első három évében meghoztuk, elindítottuk és végrehajtottuk.
  • A gazdaságpolitika két meghatározó állami intézménye – kormány és jegybank – 2013 tavaszától stratégiai szövetségben működtek. Így tudták együtt használni a költségvetés és a monetáris politika eszközeit a növekedési, majd felzárkózási fordulat érdekében.
  • A jegybank és a pénzügyi rendszer – kiemelten a bankrendszer – szövetségre léptek egymással a hitelezési fordulat végrehajtása érdekében. 2013 közepétől ez a szövetség hitel- és pénzbőséget teremtett az üzleti szektor szereplői számára.
  • A gazdaságpolitika egyaránt jól használta a külső és a belső pénzügyi forrásokat először a költségvetés rendbetételére, majd a növekedés erősítésére. Az EU források, mintegy 11 ezer milliárd forint 2014 és 2020 között és a jegybanki források mintegy 12 ezer milliárd forint 2013 és 2019 között, együtt biztosították a növekedés pénzügyi forrásait.

Hogy mi történt volna ebben az évtizedben, ha ezek a lépések – valamint a kötetben ismertetett több száz más lépés – nem történnek meg?

A válasz igen egyszerű. Magyarország egy második Görögország lett volna. A görög gazdaság a 2010 és 2019 közötti évtizedben az EU 27-ek átlagos fejlettségének közel 85 százalékáról a korábbi magyar szintre, 66 százalékra zuhant vissza. Magyarország ezzel a korábbi román szintre, 51 százalékra eshetett volna vissza a 2010-es politikai és gazdasági fordulat nélkül. Tény, hogy az uniós átlaghoz képesti 10-20 százalékos pozitív és negatív fordulatok egyaránt lehetségesek egy évtized alatt Európában.

Most a jó oldalon voltunk, de hogyan maradhatunk itt?

Mindent, ami eddig bevált, érdemes megőrizni, de ez még kevés lenne. Mindent, amit eddig nem léptünk meg, de szükséges, meg kell lépnünk. Egy hosszútávon fenntartható módon működő, versenyképességi fordulatokat végrehajtó gazdaság ismételheti meg a 2020-as években a korábbi évtized sikerét.

Hallgassunk az ősi kínai bölcsességre, kerüljük el, hogy tíz év múlva azt mondják rólunk: „A fülek is gúzsba voltak kötve, nem hallgattak a jó szóra, tanácsra.

A címlapfotó illusztráció.