Minél alacsonyabb az államadósság, annál kisebb az ország sebezhetősége

 

A lélektani 70 százalék alá esett az ország államadóssága. Az euróövezethez tartozó tagországokban hivatalosan nem lehet több 60 százaléknál, ennek ellenére az uniós átlag 86 százalék. Furcsa ellentmondás, hogy azok az országok a fegyelmezettebbek, amelyek még nem vezették be az eurót, s ahol ez a 60 százalék nem feltétlenül követelmény. A 2010-es kormányváltás előtt hazánkban 83 százalék volt az államadósság mértéke, az első polgári kormány idején 52 százalék. Most újra ehhez a szinthez közelít az ország.

Különösebben nem kell bizonygatni azt, ha egy ország katasztrofálisan eladósodott helyzetbe kerül, mint például Görögország – fogalmazott Bogár László közgazdász a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. Mint mondta, ez rendkívüli sebezhetőséget jelent, mert bármi történik a világgazdaságban, annak jelei még rosszabb helyzetbe hozhatják a már így is gyenge országot.

Az adósságokért kamatokat kell fizetni,

és ennek következtében egy nagyon eladósodott ország költségvetési kiadásainak jelentős tétele az a kamat, ami egy egyoldalú transzfer, és csak kifelé megy – fűzte hozzá. Emlékeztetett, Magyarország is volt már eladósodott helyzetben 2010 környékén. Az akkori költségvetési kiadásoknak körülbelül 5–6 százalékát csak a kamatkiadások tették ki, ez több millió eurót jelentett.

Kiemelte, minél alacsonyabb egy államadósság, annál alacsonyabb az a viszonzatlan transzfer, amely kifelé irányul. Szerinte egy ország vezetésének mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy csökkentse a sebezhetőséget, illetve, hogy csökkentse a tőle kivont erőforrásokat is.

Egy százalék alatt az irányadó kamatláb

Bogár László arról is beszélt, hogy míg az irányadó kamatláb 2013-ban hét százalék felett volt Magyarországon, addig ez napjainkra már az egy százalékot sem éri el. Hangsúlyozta, ez azt jelenti, hogy például egy 100 milliárd eurós GDP-vel számolva körülbelül hat milliárd eurót takarít meg az ország minden évben.

Elmondta, a 2002–2010 közötti időszakot nemcsak az államadósság nehezítette meg, hanem még a plusz megszorítások is súlyosbítottak a helyzeten. Az irányváltás 2013-ban következett be, amikor Matolcsy György lett a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki

szakított a korábbi évek gazdasági politikájával.

A magyar kormány az elmúlt évtizedben egy olyan stratégiát választott, hogy a külföldi szereplőktől együttműködést kért, hogy ők is hozzájáruljanak az ország egyensúlyának megteremtéséhez. Hozzátette, a különböző területeken, mint például a bankadó, a különadó, vagy a bankok tulajdoni része olyan változtatások mentek végbe, amely a hazai tulajdon arányát jelentős mértékben növelni tudta.

Szerinte, amikor Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy területi követelései vannak, egy olyan igény fogalmazódott meg, melynek értelmében képtelenség, hogy a legalapvetőbb nagyrendszerek 90 százaléka külföldi tulajdonban legyen. Orbán Viktor akkor azt mondta, hogy ezt a radikális irányt meg kell változtatni, és akkor vetődött fel az 50–50 százalék gondolata. Megjegyezte, akkor senki sem hitte el, hogy ez megvalósulhat, főleg nem nyolc év alatt.

Növekedés és egyensúly

Bogár László kijelentette, összességében elmondható, hogy a növekedés és az egyensúly már nem megy egymással szembe, hanem kiegészíti egymást a kettő. Az új stratégiához természetesen párosultak konfliktusok is, de a fő cél az volt, hogy a külföldi bankok és intézetek felismerjék és hozzájáruljanak ahhoz, hogy Magyarországnak stabil lábakon kell állnia.

2010 óta a folyamatok pozitív irányba haladnak,

amit úgy sikerült elérni, hogy a globális hatalomgazdaság szereplőivel való kapcsolatok jelentős mértékben átrendeződtek Magyarország javára – közölte. A magyar kormány új alkukat kötött, és azok a stratégiai szerződések, amelyeket a legnagyobb multinacionális cégekkel írt alá, már a nevükben is fémjelzik, hogy egy új egyezségrendszer jött létre.


A teljes beszélgetést itt hallgathatja meg

A címlapfotó illusztráció.