– Az orosz–ukrán háború alapvetően változtatta meg az eddig többnyire fő fegyvernemnek számító páncélos erők alkalmazását a hadszíntéren. Korábban mi volt ennek a haderőnemnek a funkciója, miképpen számoltak vele?
– Az ukrán háború előtt még a hidegháborús páncélos hadviselés elveit vitték tovább mind az oroszok, mind pedig a NATO részéről. A szovjet hadvezetés még az úgynevezett mélységi műveletek elvét vallotta. De a NATO is hasonló szinten gondolkodott: a légi-szárazföldi műveletek (ez az „összhaderőnemi hadviselés”, ami a légierő és a szárazföldi erők szoros együttműködését jelenti egy adott katonai cél elérése érdekében – a szerk.) elvén gondolkodtak. Ha pedig egy még korábbi időszakra térek vissza, ez gyakorlatilag Guderian villámháborús elvének a felidézését jelenti. Bár, ha nagyon pontos akarok lenni, a Blitzkrieg kiforrott formáját két szovjet tábornok, Tuhacsevszkij és Triandafillov elmélete időben részben megelőzte.
Footage of a Russian T-90M ‘Model 2024’ of the 6th Guards Tank Regiment of the 90th Guards Tank Division – Summer 2026 pic.twitter.com/CKP4NAnBiM
— Wilson (@WillKnowler) June 16, 2026
– Leegyszerűsítve: tankok nélkül nem létezett szárazföldi háború?
– Az előbb vázolt hadviselési. elvekben a páncélos eszközök nem önmagukban voltak fontosak, hanem a harctéri manőverezés eszközeiként. Egy sikeres páncélos manőver kulcsa pedig négy alapfeltétel teljesülése volt.
Szabó József nyugalmazott diplomata, külügyi szakértő (Fotó: hirado.hu)– Melyik volt ez a négy alapfeltétel?
– A legfontosabb volt ezek közül a meglepetés ereje. Ez általában a támadó felet erősítette. A második feltétel az erő koncentrációja volt. Az ellenség védelmének áttöréshez ugyanis megfelelő túlerőt kellett biztosítani. A harmadik alapfeltétel a páncélos erők manőverszabadsága; a negyedik pedig, hogy a logisztikát is biztosítani kellett.
– Milyen logisztikáról beszélhetünk?
– Egy ilyen páncélos támadás rendkívül nagy anyagfelhasználást igényelt üzemanyagban, lőszerben, javító készletekben, az emberek ellátásában – víz, élelmiszer és így tovább – hogy mindezek az eszközök és készletek megfelelő ütemben kövessék a támadást, másrészt pedig, hogy védve legyenek.
– Mennyiben változtatta meg ezeket a feltételeket a drónok harctéri megjelenése?
– Ez a tényező mind a négy, előbb említett feltételt korlátozta súlyosan egyszerre és egy időben. Így például a meglepetés ereje csökkent, hiszen telítve van a harcmező szenzorokkal, felderítő drónokkal. Az erők koncentrációja pedig lehetetlenné vált, mert az összevont páncélos erő gyorsan felderíthetővé válik, ami kiválthatta az ellenséges erők megelőző csapását. A korábbi hadviselésben maga a tömeg volt az erő. Ma viszont, ha akár egy zászlóajnyi páncélos erőt is összegyűjtenek, azt is biztosan észreveszik: felfedezhetővé válik ugyanis a drónok precíziós célmegjelölése alapján. Így megtudható, hol vannak az erőkoncentráció gyülekezési helyei, körletei. Hamar megtalálják a létrehozott harctéri raktárakat, sőt a javító bázisokat is és az egészségügyi központokat is – mindezt gyorsan fel tudják deríteni és meg tudják semmisíteni.
– Így viszont manőverezni sem igazán lehetséges…
– Döntő változás, hogy a manőverezési szabadság is veszélybe került. Míg a korábbi időszakban a mozgékonyság alapvető követelmény volt és egyfajta védelmet is jelentett a kevésbé pontos tüzérségi tűzzel szemben, addig most a harcmezőn maga a mozgás vált az egyik legveszélyesebb formává. Hiszen gyakorlatilag mindenre drónt indítanak akár az ukránok, akár az az oroszok, ha az úgynevezett – egyébként mind a két fél által létrehozott – „kill zónában” mozgást érzékelnek. Támadhatóvá vált a logisztika is, melynek követnie kell a támadó hullámokat, hiszen ha nincsen ellátás, akkor a támadás meg fog állni és ki fog fulladni. Ám ez is mozgást jelent! Ráadásul a logisztikai járművek páncélvédettsége gyakorlatilag nulla: ezek többnyire sima teherautók, üzemanyagszállító autók, konténerek, tábori konyhák. Az egészségügyi ellátás elemei is szinte teljes egészében védtelenek.
– A háború első szakaszában hosszú sorokban rozsdásodó, elhagyott orosz páncélosok roncsainak tömegét lehetett látni, még jóval a drónok tömeges megjelenése előtt. Mi történt velük?
– Az oroszok ekkor, a háború kezdeti időszakában még túl gyorsan mozogtak előre, és harcképes ukrán alakulatokat hagytak a saját hátukban; ám ahhoz nem volt elegendő erejük, hogy a lényegében bekerítésbe került ukrán erőket lefogják, megsemmisítsék. Azok szabadon manőverezhettek az oroszok hátában. Ekkor történt az, hogy a Javelin páncéltörő rakéták tömeges alkalmazása az orosz harckocsik és páncélozott harcjárművek tömeges kilövését eredményezte. Ebben az időszakban az ukránok rövid idő alatt annyi Javelin páncéltörő rakétát használtak el, amennyit 8-10 év alatt gyártanak le az előállító üzemek.
– Az amerikai gyártmányú, vállról indítható rakétáról beszélünk?
– Igen, ez egy könnyű eszköz, amely könnyű gépjárművekkel kényelmesen szállítható. Az ukránok még quadokkal is mozogtak az oroszok hátában és egész egyszerűen lesből levadászták a harcjárműveket. Tehát a háború első időszakát a Javelin páncéltörő rakéták rendkívül nagy arányú felhasználása jellemezte.
– Ma már nem nagyon hallunk ezekről a rakétákról. Mi ennek az oka?
– Egész egyszerűen elfogytak; a termelés pedig nem tudott, és szerintem még ma sem tud lépést tartani azzal a mennyiségtömeggel, amelyet az ukránok az első másfél évében fölhasználtak. Egy másik ok pedig, hogy ezen eszközök hatásos lőtávolságában célok nem jelennek meg, továbbá a szerepüket részben átvették a páncéltörő rakétáknál olcsóbb drónok.
Az orosz védelmi minisztérium 2024. november 20-án közreadott videófelvételéről készített képen orosz T-80BVM harckocsi lövi az ukrán állásokat egy nem megnevezett helyen (Fotó: MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium)– A rendkívül sűrű aknamezők is fémjelzik ezt a háborút. Ez is gátolta a páncélosok mozgását, vagy ez mindkét felet hátráltatta?
– Ne csak az aknamezőket említsük: komplex műszaki zárakat alakított ki mind a két fél. Ezeknek csak az egyik eleme az aknamező, melyet egyébként mind a két fél alkalmazza az orosz–ukrán háborúban. Erre a legszemléletesebb példa az ukránok 2023-as nagy nyári ellentámadása volt a Szurovikin-védelmi vonal ellen: így hívták az oroszok által kialakított, nagyon komoly műszakizár-rendszert. Az ukránok legjobban felszerelt, Leopard 2-esekkel és M2A2 Bradley-kkel megerősített elitegysége volt a 47. gépesített lövészdandár, amely viszont Robotine környékén egész egyszerűen fönnakadt a műszaki záron. Az oroszok rendkívül sűrű, ráadásul vegyes aknazárat hoztak itt létre, tehát harckocsi és gyalogság elleni aknákat egyaránt leraktak. Tucatjával lehetett látni az olyan felvételeket, hogy a harckocsiakna letépte a harckocsi vagy a páncélozott harcjármű lánctalpát; a harcjárműből menekülő katonák pedig, ahogy kiugrottak, rögtön gyalogsági aknára léptek és felrobbantak.
#Russian Army is showing off another one of the German made Leopard 2A4 main battle tanks of the #Ukrainian Army recently captured almost intact during the war in #Ukraine. pic.twitter.com/K9T8XUGfjR
— Babak Taghvaee – The Crisis Watch (@BabakTaghvaee1) November 25, 2024
– Ezek szerint a páncélosok elleni aknák is fontos szerephez jutottak a drónokra építő hadviselésben. Hogy hangolják össze a két eszközt?
– A páncélozott harcjárműveket először a harckocsik elleni aknák teszik mozgásképtelenné, a végső pusztítást pedig a drónok végzik el.
– Ezen tapasztalatok tükrében hogyan használják most fel ezt a haderőnemet az azóta is tartó háborúban?
– Nagy változás, hogy ugyan megmaradtak a páncélos eszközökkel végrehajtott támadások, ám ezek nem érik el a zászlóaljnyi erőt, annál sokkal kisebb méretűek. Ez év februárjában például az ukrán fél támadta meg az orosz Kelet hadseregcsoport jobb szárnyát, sikeresen – mégpedig páncélozott erőkkel. Ezt a támadást az tette lehetővé, hogy a térségben az ukránok drónfölényt hoztak létre, majd ennek védelme alatt egy-két harckocsit és két-három páncélozott harcjárművet, tehát egy bő szakasz erejű gyalogságot tudtak kijuttatni a harcérintkezés vonalába. Bár az összes harcjárművet elpusztították az oroszok, túl későn tették, mert az ukránok addigra már „deszantoltatni” tudták a katonáikat.
A háromágú szigonyt ábrázoló ukrán nemzeti címert rögzítik munkások a kijevi Szülőföld emlékmű pajzsán, előtérben az ukrán főváros harmadik világháborús múzeumának harckocsijai 2023. augusztus 6-án, az Ukrajna elleni orosz hadviselés idején. A hatalmas nőalakot formázó acélszobor kezében tartott 13 méter magas és 8 méter széles pajzsról augusztus 1-jén eltávolították a Szovjetunió szimbólumát, a sarlót és a kalapácsot. A 102 méteres, csaknem 500 tonna súlyú Szülőföld-szobor Európa legmagasabb emlékműve, amelyet 1981-ben avatott fel Leonyid Brezsnyev egykori szovjet pártfőtitkár (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)– Éppen a magas fokú sebezhetőség lehet az oka a harckocsik első látásra extrémnek tűnő, új „öltözetének”: a tetőre szerelt tyúkketrectől kezdve az úgynevezett teknős- vagy sündisznótankokig. Mennyiben hatékony ez a védekezés?
– Ezek ad hoc jellegű megoldások: vasbeton szálakat hegesztenek tüskeszerűen a páncéllemezre, vagy úgynevezett tyúkketrecek jelennek meg a tornyokon. Ez utóbbit már a harckocsigyártó üzemek is alkalmazzák, sőt az izraeli haderőben is láttuk: a Merkava harckocsin is megjelentek ezek a tyúkketrecek. Látható tehát, hogy átmeneti egyensúlyhiány alakult ki a páncélosokra épülő manőverező hadviselés és az ellene való védelem között – melyet most főként a drónok képviselnek. Ugyanakkor nemcsak a védekező, hanem a támadó fél is adaptálódik és fejlődik, így „alkalmazkodási hullámokat” látunk. Például az oroszok és az ukránok is nyilvánvalóan erősíteni fogják páncélosaik védelmében az elektronikai hadviselést.
Footage of a Russian T-72B3M of the 177th Separate Guards Marine Regiment with Extensive Modifications – May 2026 pic.twitter.com/5hHNZrZAs9
— Wilson (@WillKnowler) June 1, 2026
– Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Látható, ahogy az egyes harcjárművek vagy gépjárművek tetején már meg-megjelennek az elektronikus zavaróeszközök. Ezek viszont csak a rádiófrekvencián keresztül irányított drónok ellen hatékonyak, de nem alkalmasak az optikai szálas drónok megzavarására. A hagyományos rádiófrekvenciás drónoknál is történnek fejlesztések, ennek egyik eredménye az „ugrókódos rádiójelek” alkalmazása. Mindkét fél fejlesztései között szerepel az elfogó drónok alkalmazása is.
– S úgy tűnik, az önállóan működő harceszköz sem a jövő zenéje.
– A robotizált harcjárművek alkalmazása az egyik megoldás arra, hogy a drónok által veszélyeztetett szakaszokon az ember helyett a gép harcoljon. Láttunk már géppuskával felszerelt, szárazföldi harcra kifejlesztett, távirányítással működő drónokat is. Autonóm rendszereket fejleszthetnek ki, ami azért fontos megoldás, mert az kevesebb rádiókapcsolatot jelent – így a rádiófelderítés hatékonyságát is csökkenteni lehet.
– A legegyszerűbb viszont a „drónálló” harckocsi kifejlesztése lenne.
– A harcjárműveket illetően az egyik legfontosabb tényező a páncélvédettség erősítése – a másik két szempont, a mozgékonyság és a tűzerő mellett. Nagy valószínűséggel az orosz harckocsi gyártó üzemekben és tudományos központokban gőzerővel folyik a munka az új típusú páncélok kifejlesztésére. Kiegészítő páncélokat lehet fölszerelni, tehát lehet erősíteni a passzív és aktív védelmét is a harckocsiknak.
In the weeks leading up to that, Russia had moved T-64BV tanks from depots in the Russian Far East to the Ukrainian border.https://t.co/llLbKBDY2i
— Montrey (@Montrey82631182) June 12, 2026
– A drónokkal vagy éppen a rakétákkal szemben melyik védekezés éri meg a leginkább?
– A passzív védelem az olcsóbb, az aktív egy drágább megoldás. Így például a Magyarország által megvásárolt Leopard 2A7HU harckocsik és a magyar fejlesztésű Lynx harcjárművek is rendelkeznek aktív védelemmel.
– Mit jelent itt az aktív védelem?
– Azt, hogy a harcjármű bármilyen irányból, akár nagy sebességgel érkező légi eszközt képes érzékelni háromszázhatvan fokos szögben és gömbszerűen, tehát a térben is. Ilyen eszköz lehet például a harckocsira kilőtt páncéltörő rakéta, amelyet képes érzékelni és megsemmisíteni, mielőtt még a harckocsit elérné. Mindezekből az következik, hogy a védelem fejlesztésének is van még rengeteg útja.
– Mennyiben változtatta meg a drónok felbukkanása a harckocsik szerepét?
– A háború jelenlegi szakaszában már nem jellemző a harckocsik tömeges alkalmazása. A harckocsikat eredetileg a nagy páncélos áttörésekre és a harckocsicsaták megvívására alkalmazták, tehát harckocsi-harckocsi elleni küzdelemben. Ez ma már abszolút nincs így: a harckocsi nem a másik harckocsi ellen harcol, hanem a harcérintkezés vonalába előre törő gyalogságnak ad közvetlen tűztámogatást. Ez nagyon lényeges szerepmódosulás.
– Lesznek-e harckocsik ezután, az immár drónok által uralt harctereken?
– Abszolút nem értek egyet azokkal a nézetekkel, amelyek a harckocsit temetik. A feltételek, a környezet mesterséges megváltoztatása lehet az egyik kiút.
Ukrán harckocsizók az orosz front közelében, a kelet-ukrajnai Harkivi területen 2025. február 10-én (Fotó: MTI/EPA/Szergej Kozlov)– Mit jelent a környezet mesterséges megváltoztatása?
– Például új eszközöket találhatunk ki az álcázáshoz: láttam kínai fejlesztést, melyben olyan „mesterséges felhőket” alakítanak ki, amelyekben a drónok gyakorlatilag elvesznek, ráadásul ezen a felhőn keresztül a drónok nem látják a harckocsik csoportosítását, az erőösszpontosítást. Itt tehát mesterségesen megváltoztatták a tárgyi környezetet egy nagy kiterjedésű felhő létrehozásával. A jövő kérdése tehát valójában nem az, hogy lesznek-e harckocsik, mert szerintem lesznek, hanem az, hogy miként lehet újra elrejteni és megvédeni őket az érzékelőkkel és a drónokkal szemben. A harckocsi elrejtéshez már most megvannak az eszközök; a páncélvédettség vagy a védelem fejlődése sem tűnik lehetetlennek. Tehát nem látom kizártnak, hogy módosított körülmények között, de megint lehessen nagyobb tömegben használni a páncélos erőket.
– Ugyanettől az optimizmustól vezérelve, vagy sem, de tekintélyes mennyiségű harckocsit adományoztak Kijevnek a kelet-közép-európai térségből.
– Ukrajna hatalmas mennyiségben kapott harckocsikat, melyek száma lehet, hogy az ezer darabot is elérheti: legnagyobb számban a volt Varsói Szerződés államaitól kapott T–72-es harckocsikat, de az átadott eszközök között voltak modernizált T–55-ös harckocsik is. A nyugati államok által adományozott harckocsik a teljes mennyiség körülbelül 35 százalékát teheti ki; ezen belül nagyobb mennyiséget az elavult Leopard 1 A5 harckocsik jelentették.
– Többféle, a nyugat-európai országokban hadrendbe állított harckocsi is megjelent az ukrán erők oldalán: német Leopard 2-esek, amerikai M1A1 Abramsek, brit Challengerek is. Hogy vizsgáztak ezek a harceszközök?
– A Challenger típusú harckocsiból eleve kevés volt az angoloknak, ráadásul már korábban le is álltak a gyártásával. Sokat elmond, hogy éppen ekkor egy új harckocsitípust is elkezdtek kifejleszteni. Bár nem vallják be, de nyilvánvaló, számomra legalábbis, hogy azért kezdték meg a fejlesztést, mert a Challenger nem vált be azon a harcmezőn, amelyre gyakorlatilag a brit harckocsikat szánták. Túl nehéz volt ez az eszköz és a páncélzata sem tűnt megfelelőnek. Az amerikai Abrams esetében pedig látni kell, hogy az ukránok a harckocsi egyik exportváltozatát kapták meg.
Német harckocsi az Ukrajna elleni orosz háborúban zsákmányolt fegyverzetek kiállításán a moszkvai Poklonnaja-dombon 2024. április 28-án. A több mint harminc amerikai, brit, német, francia, török, svéd cseh, dél-afrikai, finn, ausztrál osztrák és ukrán harceszközt egy hónapig nézhetik meg az érdeklődők (Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij)– Miben tér el az „eredeti” Abramstől ez a változat?
– Ez a típus nem rendelkezik azzal a páncélvédettséggel, amit egyébként az amerikai hadsereg használ ezekben a harckocsikban, amelyekben úgynevezett szendvics páncélzat van; ennek az egyik alkotóeleme a szegényített urán, mégpedig azért, mert az rendkívül kemény anyag. Az ukránok viszont nem ezt a harckocsit kapták meg. Ezeket az amerikai harckocsikat egyébként az oroszok eléggé megtizedelték a már említett 2023-as, nagy, nyári ukrán offenzívában. Ezután az ausztráloktól kaptak, talán egy-másfél éve, egy zászlóaljnyi, tehát 31 újabb Abrams harckocsit. Ezek most is rendszerben is vannak.
German tanks are once again driving on Czech roads – this time as part of a „military exercise.”
Prague held a city test drive of a brand new batch of Leopard tanks, which it received as compensation from Berlin for the T-72M1s sent to Ukraine. pic.twitter.com/nhLBZOpNwj
— Victor vicktop55 commentary (@vick55top) June 16, 2026
– Hogy látja a német Leopard 2 harckocsik szerepét ebben a háborúban?
– Számomra megdöbbentő volt, hogy akkor, amikor a Szumi-Szudzsa-Kurszk irányban az ukrán erők betörtek a Kurszki oblaszty területére, a támadó egységekben Leopard harckocsik jelentek meg. A II. világháború legnagyobb harckocsicsatája a szovjetek és a németek között a kurszki tankcsata volt. Akkor Tigris és Párduc harckocsik voltak jelen német oldalról a csatamezőn. Most pedig, 2024-ben megint német nagymacskák – csak most Leopardnak nevezett harckocsik – harcoltak ugyanitt, és szintén az oroszok ellen.
Kiemelt kép: Ukrán harckocsizók álcázzák az állásukat az orosz front közelében, a kelet-ukrajnai Harkivi területen 2025. február 10-én (Fotó: Szergej Kozlov/MTI/MTVA