A kormányfő a koszorúzás előtt felidézte, 68 éve végezték ki Nagy Imrét, Maléter Pált és többeket a Kozma utcai gyűjtőfogházban, illetve 37 éve volt Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése.

„Erre a napra, ezekre a napokra emlékezünk most itt, az Új köztemető 301-es parcellájában, ide temették el az áldozatokat” – mondta Magyar Péter.

A gyűjtőfogházban „elföldelt” mártírokat 1961 februárjában exhumálták és vitték a 301-es parcellába,

„jeltelen sírokba, fejjel lefelé, kátránypapírba csomagolva, összedrótozott lábakkal és kezekkel temették el, nem a saját nevükön, hanem fedőneveken”

– emlékezett a kormányfő.

Először Maléter Pál ezredes, később vezérőrnagy, kivégzett honvédelmi miniszter sírjánál helyezték el az emlékezés virágait. Utána a 18. születésnapja után néhány nappal kivégzett Mansfeld Péter, a forradalom leverése után koncepciós perben halálra ítélt és kivégzett orvostanhallgató Tóth Ilona, majd az 1958-ban ugyancsak koholt vádakkal elítélt és kivégzett klasszika-filológia tanár, történelemtanár Brusznyai Árpád sírjánál emlékeztek. Végül Nagy Imre mártírhalált halt miniszterelnök sírján helyeztek el koszorút és virágokat az emlékező kormánytagok.

Június 16. az ötvenhatos vértanúk emléknapja, amikor az 1956-os miniszterelnök Nagy Imréről és mártírtársairól, a forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás áldozatairól emlékezik meg az ország.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc után törvénysértő perben halálra ítélt Nagy Imrét, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót 1958. június 16-án végezték ki. A mártírokat az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józseffel, Nagy Imre titkárságvezetőjével és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézával, a Nagy Imre-kormány államminiszterével együtt 1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában; az újratemetés, a koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt.

1989. június 16-án, a nemzeti gyász és megemlékezés napján a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót. A gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember búcsúzott a mártíroktól, a szónokok – Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla és Orbán Viktor – Nagy Imre harcostársai és a koncepciós perek túlélőinek nevében is beszéltek. Az ünnepélyes újratemetést a 301-es parcellában tartották, a családtagok, a harcostársak és a barátok koszorúinak elhelyezése után felolvasták a kivégzettek névsorát. A síroknál a családok által felkért szónokok mondtak búcsúbeszédet, végül a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak és megáldották a 301-es parcellát.

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án – azon a napon, amikor Kádár János, az állampárt első embere meghalt – a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket posztumusz, bűncselekmény hiányában felmentette.

Kiemelt kép forrása: Magyar Péter miniszterelnök Facebook-oldala