A közleményben ismertették: 110 éve fogadták el a Magyar Királyságban és a velünk perszonálunióban lévő Horvát Királyságban az iszlám vallás törvényes elismerését. „Horvátországban erről Andrej Plenkovic miniszterelnök úr megemlékezett és köszönetet mondott az ország muszlim közösségének és muftijának, jelezve, hogy az ország muszlimjai teljesen integrálódtak!” – emlékeztetettek. Egyúttal felhívást intéztek Magyar Péter miniszterelnök felé is.
„Számíthatunk-e hasonlókra az új kormánytól?”
A Magyar Iszlám Közösség, hazánk muszlim vallású lakosai hű állampolgárai szeretett hazánknak, Magyarországnak, annak ellenére, hogy sajnálatos módon az iszlamofóbia még mindig erős idehaza – írták.
„Híd vagyunk az iszlám világ és Magyarország között”
– húzta alá közleményében a Magyar Iszlám Közösség, amely nem először intézett felhívást az új kormány felé. Két nappal az április 12-én tartott 2026-os országgyűlési választások után Facebookon közzétett nyilatkozatban egyrészről gratuláltak a Magyar Péter vezette Tisza Párt választási győzelméhez, másrészről együttműködéséről biztosította az új kormányt.
A közleményükben kiemelték, hogy a 2010-es évek második felétől megerősödött az iszlamofóbia, s közösségük reméli, hogy ezt az új kormány hasonlóan zéró toleranciával fogja illetni, mint az antiszemitizmust.
Osztrák város lenne ma Sopron, ha nem lett volna az iszlám
Az 1541 és 1699 közötti – a köznyelvben 150 évesnek nevezett – török hódoltság korszaka ambivalens – hősies, ugyanakkor mégis traumatikus – időszakként maradt meg a magyarság emlékezetében. Eger várának védői vagy Budavár visszafoglalói nemzeti ikonokként maradtak meg, közben középkori épített örökségünk – a székesfehérvári bazilika a királyi sírokkal együtt vagy a kora újkori Buda vára – jelentős részben megsemmisült. A török kivonulása után a térség etnikai közösségei a korábbinál nagyobb létszámban jelentek meg a Magyar Királyság területén, ugyanakkor a mohácsi busójáráshoz fogható hagyományokkal bővült a magyar kultúra.
Egyszerre szakadtunk el középkori gyökereinktől, de fedeztük fel ismét, hogy mit is jelent a magyarság.
Sokan épp ezért – bár az is joggal vethető fel, hogy valahol tévesen – a hódoltságra vezetik vissza a történelmi Magyarország szétesését, az 1921-es nyugat-magyarországi felkelés – amely a trianoni békediktátum hatályba lépését követően vette kezdetét – azonban mindezt némileg árnyalja. Az 1921-es felkelés hatására Sopronban népszavazást kellett kiírni, amely végül – kiérdemelve ezzel a leghűségesebb város nevet – a Magyarországhoz való tartozást választotta. Az 1921-es felkelésben kulcsszerepet játszó Rongyos Gárda sokak számára ismert, azonban
kevesen vannak tisztában azzal, milyen szerepet is töltöttek be a különítményben a Magyarországhoz hűséges bosnyák muszlimok.
Az I. világháború végén több bosnyák származású muszlim katona is a szétesőfélben lévő Magyarország területén maradt, akik a Boszniába való visszatérés helyett a harcot választották Magyarország oldalán. Durics Hilmi Huszein – aki 1927-ben magyar állampolgárságot szerzett, 1931-ben pedig budai főmuftinak választották – vezetésével közel száz muszlim önkéntes csatlakozott a Rongyos Gárdához, akik jelentős szerepet játszottak az 1921-es nyugat-magyarországi felkelés sikerében – a felkelés első napján, 1921. augusztus 28-án Ágfalva mellett egy Ahmet nevű önkéntes is életét vesztette –, veteránjaik pedig többen is köztiszteletnek örvendtek a Horthy-rendszerben, nem volt ez másképp Hadzsi Muszics Hasszán esetében sem, aki a két világháború közötti korszakban rendszeresen képviseltette magát irredenta rendezvényeken.
Bosnyák katonák csoportképe, középen a tábori imám Durics Hilmi (Forrás: Magyar Krónika)Az I. világháború után, valamint a Horthy-rendszer fennállásának teljes ideje alatt a hazai muszlim közösség nagyfokú elköteleződést mutatott a határrevízió ügye iránt, számukra az iszlám követése egybeforrt a történelmi Magyarország helyreállításának követelésével. Ez az elköteleződés Durics Hilmi Huszein 1931. augusztus 20-i – immár főmuftiként elmondott – beszédében is tetten érhető, aki az államalapítás ünnepén így fogalmazott:
„Magyarország létérdeke, hogy a készülő nagy harcban magához ölelje az iszlámot, mert ha mindazok, akik hisznek az Istenben, összefognak, akkor Szent István birodalma nem múló jelenség lesz a történelemben, hanem újra ki fog terjedni a Kárpátok és az Adria között.”
Ahhoz, hogy Durics Hilmi Huszein kijelentéseit, valamint a történelmi – 1916-os elismerés 110. évfordulójának – napján megérthessük a Magyar Iszlám Közösség felhívásainak tartalmát, érdemes azokat egy tágabb történelmi kontextusba is helyezni.
A török kivonulása és a trianoni békediktátum közötti, több mint két évszázad során a magyarság és az iszlám kapcsolata jelentős konszolidáción ment keresztül, ennek pedig több, helyenként egymással is összefüggő oka volt:
- a magyar emigránsok számára menedékhellyé vált az Oszmán Birodalom, különösen a Rákóczi-féle szabadságharc és az 1848–1849-es szabadságharc leverése után;
- az Osztrák–Magyar Monarchia kései időszakában felfogott magyar geopolitikai érdekek is megágyaztak a (most nevezzük így) magyar–muszlim rokonszenv kialakulásának;
- a turanizmus térnyerése hatására a magyarságot sikerült elhelyezni a türk világ koordinátarendszerében.
Az I. világháború kitörése előtti időszakban, valamint a háborús évek során az Osztrák–Magyar Monarchia több kulturális gesztust is gyakorolt az Oszmán Birodalom és a türk–muszlim világ felé, a jelenlegi múzeum körút például felvette a Mehmed körút nevet, a mai Kopaszi-gát területén pedig Isztambul másolatát építették fel, a lágymányosi Déli kikötőben felépített Kis-Konstantinápolynak nevezett városnegyed azonban rövid időn belül tönkrement.
A lágymányosi Kis-Konstantinápoly térképe (Forrás: Falanszter Blog)A turanizmusnak nevezett szellemi-politikai irányzat (hazai vetületét tekintve leegyszerűsítve azt jelenti, hogy kulturális és/vagy nyelvi értelemben rokoni kapcsolat áll fenn a magyarság és a tágabb értelemben vett türk világ között) szintén ebben az időszakban kapott nagyobb ismertséget és szerzett népszerűséget is, elsősorban a hazai őstörténeti és orientalista kutatások kibontakozása és összefonódása hatására, ezen a téren emlegethetjük Germanus Gyula és a zsidó származású magyar kutató, Vámbéry Ármin nevét – aki nagyfokú érdeklődést mutatott az iszlám felé –, a vallásról pedig az első, átfogó tanulmányt pedig Goldziher Ignác közölte.
Ezek a gesztusok – hasonlókat az Oszmán Birodalom is gyakorolt a magyarság felé, emlékezhetünk itt az első keresztény vallású oszmán pasa, a magyar származású gróf Széchenyi Ödön kinevezésére – pedig nyomot hagytak a hazai muszlim közösség emlékezetében, Durics Hilmi Huszein ugyancsak 1931-es beszédében például kijelentette: „Allah szabadságot és nem börtönt rendelt a magyar nemzetnek.”
„Mi, szláv anyanyelvű, de magyar érzésű muzulmánok is tagjai vagyunk az egykori ősi turán–iráni közös népcsaládnak, ezer évig ősi földünk Szent István koronájának dísze, ékessége volt, mi magyar hazánkat az utolsó leheletünkig szeretjük, s ha kell, mint azt a világháborúban is megmutattuk, életünkkel és vérünkkel is meg fogjuk védeni”
– hangsúlyozta 1931-es beszédében Durics Hilmi Huszein.
Magyarországot 2015-ben érte el az arab tavasz nyomán kialakult migrációs válság, a harmadik Orbán-kormány ebben az időszakban építette meg a kerítést a déli határon és foganatosította Európa egyik legszigorúbb migrációs szabályozását. Az illegális és tömeges bevándorlás jelentős – Nyugat-Európában kártékony – befolyást gyakorolt Európa kulturális és demográfiai, valamint közbiztonsági állapotaira, hazánk ugyanakkor az Orbán-kormányok éveiben a türk világgal egy nagyobb fokú kapcsolatot igyekezett fenntartani.
A mindenkori magyar kormánynak ezért létérdeke, hogy kulturális örökségünk elfelejtett fejezeteinek felelevenítése mellett ezeket a pragmatikus-gazdasági kapcsolatokat fenntartsa, mivel enélkül az illegális migráció elleni fellépés sem képzelhető el hatékony módon.
Megkezdődött a mekkai zarándoklat, a haddzs
Ezen a héten kezdődött a haddzs, a mekkai nagyzarándoklat Szaúd-Arábiában, amelyen valamennyi muszlimnak – akinek egészsége vagy és/vagy anyagi helyzete lehetővé teszi – legalább egyszer az életében teljesítenie kell. A királyságba – amely a részvételhez szükséges engedélyeket is adja ki – a közel-keleti konfliktusok, többek között az iráni háború ellenére több mint 1,5 millió hívő érkezett.
A szertartások sora az úgynevezett taváffal kezdődik: a zarándokok hétszer megkerülik a mekkai nagymecset középpontjában található Kába-követ. A Kába-kő megkerülését követően a zarándokok a mintegy 8 kilométerre található Mina-völgy felé vonulnak, ahol az éjszakát egy hatalmas sátorvárosban töltik majd.
A második napon az Arafat-hegyre vonulnak közel 20 kilométerre Mekkától, ahol napnyugtáig maradnak, ami a zarándoklat csúcspontjának számít.
A hagyomány szerint a kocka alakú Kába-szentélyt Ábrahám és a Bibliából ismert Hágártól született fia, Iszmáil építette újra – a vallás szerint egy angyal vezette az Iszmáillal várandós Hágárt a mai Mekka területére, majd egy forrásnál, a mekkai Kába-szentély szentély (Meszdzsid el-Haram) közelében található Zamzam-kút (jelentése megközelítőleg: „Megállj!”) közelében utasította letelepedésre –, az iszlám tanítása szerint ugyanis az első szentélyt az első ember, a prófétaként tisztelt Ádám építette.
A muszlimok szerte a világon a Kába-kő irányába fordulva imádkoznak, a Koránban Isten ugyanis Mekkát rendelte el a vallás végső imairányának (kibla), felváltva ezzel Jeruzsálemet.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép: Hívők imádkoznak a Kába-szentély körül a szaúd-arábiai Mekkában (Fotó: Facebook)