Április 12-én immár tizedik alkalommal járulhatnak az urnák elé a választók Magyarországon azt követően, hogy 1989-ben, a kommunista rezsim összeomlása megteremtette a parlamentáris demokrácia létfeltételeit Magyarországon. (A választás kereteit a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon dolgozták ki, majd az 1989. évi XXIV. törvény fektette le a jogi alapokat.)
Történelmi pillanat volt tehát az 1990-es, első szabad választások kiírása:
43 év óta először írt ki választásokat
egy parlamentáris, versengő pártrendszer keretei között Szűrös Mátyás. Az ideiglenes köztársasági elnök a rendszerváltás utáni első országgyűlési választásokat 1990. március 25-ére és április 8-ára tűzte ki.
Parlament, pártok nélkül
Az 1990-es voksolás előtt legutoljára 1947-ben tartottak többpártrendszerű berendezkedésben választásokat Magyarországon. Ez a választás szovjet megszállókra támaszkodva, egyre diktatórikusabb eszközökkel a hatalom kizárólagos megszerzésére törekvő Magyar Kommunista Párt által irányított csalássorozat tett nevezetessé, és amely a kékcédulás választások néven vonult be a történelembe.
Az egypártrendszerű diktatúrában tartott országgyűlési választások csupán a rendszer önigazolását szolgáló politikai demonstrációk voltak. Az 1985 előtti nyolc választás során a választókerületeknek csak töredékében lehetett ténylegesen több jelölt közül választani.
A választásokon nem pártok indultak,
hanem az eredetileg ezekből szervezett, és az idők során kétszer is átnevezett egyetlen egységfront, amely a Hazafias Népfront nevet viselte 1954-től a rezsim összeomlásáig.
Már a rendszerváltás szelét éreztette az 1985-ös „parlamenti” választás, ami annyiban volt sajátos, hogy akkor kötelező többes jelölés volt, ezért az egyéni választókerületek jelentős részében második fordulóra is szükség lett. A küszöbön álló változásokat jelezte, hogy elindult jelöltként ifjabb Rajk László, a demokratikus ellenzék tagjaként, a budapesti V. kerületben. Az 1985. áprilisi jelölőgyűléseken aktívan kampányolt, és beszédeket mondott a „Tisztiházban”, illetve az Iparterv székházában.
Bár Rajk bejutását és több hasonló kísérletet a hatalom törvénytelen eszközökkel meghiúsított, a ciklus során felélesztették (az amúgy a szocializmus alatt mindvégig fennálló) visszahívás intézményét, és az így elmozdított képviselők helyére kiírt időközi választásokon már sorra ellenzéki jelöltek jutottak be a Kádár-korszak utolsó parlamentjébe. Így lett képviselő többek között Roszík Gábor (MDF), Debreczeni József (MDF) vagy Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) is.
Ez volt a tét
Emberöltőnyi időszak telt el az 1990-es, első szabad választás óta. Az újabb és újabb voksolások, a politikai közbeszédet meghatározó kérdések, melyek az éppen aktuális viszonyokat, helyzeteket tükrözik vissza, könnyen feledtetik a korábbi körülményeit.
Vegyük sorra: mi volt a hívószava, a tétje a szuverenitását 1990-ben visszanyerő Magyarországnak az első kilenc voksoláson?
1. 1990: Mi lesz itt?
1990. március 25-én rendezték meg Magyarországon az első szabad, többpárti országgyűlési választást, annak is az első fordulóját.
Összesen 34 párt és 1623 jelölt (ebből 199 független) szállt ringbe a több mint 7 millió 798 ezer választásra jogosult szavazatáért. Az első forduló során 4 millió 900 ezren járultak az urnákhoz, a részvételi arány 65,10 százalékos volt.
„Mi lesz itt?” – igyekezett hangulatot kelteni a nyugati támogatókban már akkor bővelkedő SZDSZ egyik plakátja a „nemzeti erők” 1990-es választási győzelme után. Jellemző, hogy a semmiféle külső támogatásban nem részesülő Magyar Demokrata Fórum (MDF) aktivistái szegényes körülmények között előállított, kezdetleges, A4-es lapokra nyomott „plakátokon” tudták az annál erősebb, frappáns választ megfogalmazni:
„Mi leszünk itt!”
Az MDF hívószava a széles tömegeket meggyőző „Nyugodt erő” volt, és sokakat megfogott, a szovjet csapatok távozását (és egyben az egész kommunista rendszer lebontását) jelző „Továrisi, konyec!” (Elvtársak, vége!) feliratú plakát is.
Egyértelmű volt a különbség a keresztény-konzervatív értékeket felmutató MDF és a nemzetközi liberalizmus konyhanyelvén kommunikáló SZDSZ retorikája között.
Az 1990-es választások
egyik legfontosabb kérdése a nemzeti identitás volt.
2. 1994: Hogyan tovább?
Az 1994-es magyarországi országgyűlési választás volt a második szabad voksolás. A választást 1994. május 8-án tartották, a második fordulóra május 29-én került sor.
Bár a „megbízhatóság” és a „szakértelem” jelszavával házaló kommunista utódpárt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) földindulásszerű győzelmet aratott, a választás előzménye mégsem a felbátorodó „Kádár népe”, a sok százezer levitézlett párttag és leszármazottjaik triumfálása, hanem a rendszerváltó „kamikaze” kormány szétesése és az ellene folytatott, folyamatos kül- és belföldi sajtóhadjárat volt.
Csurka István, az MDF alelnökének „lázadása” és Antall József halála után széthullott az MDF-frakció, és a rendszerváltó párt nem tudott világos programot, követhető víziót felmutatni.
A konzervatív szavazók számára sokkoló útvesztés és a rövidesen bekövetkező, természetesen csak a meglevő parlamentáris rendszer keretei között végrehajtott „kommunista restauráció” előszobájában a választás jelszava a baloldal retorikájában megfogalmazott – hamisan csengő – „bizalom” volt.
A valós tétnek viszont inkább az tűnt:
ki képes a szükséges támogatottsággal átvenni az ország vezetését?
3. 1998: A polgár visszatér
Az 1998-as magyarországi országgyűlési választás volt a rendszerváltás után a harmadik voksolás. Az első fordulót 1998. május 10-én, a másodikat május 24-én tartották. A részvételi arány országosan az első fordulóban 56,26 százalékos, a másodikban 57,01 százalék volt.
Polgárság; a középosztály megerősödése; a közbiztonság erősítése; csökkenő adóterhek, vállalkozói szabadság; keresztény-nemzeti értékek – csupa olyan hívószó, melyek a proletárdiktatúra által megsemmisített, szétvert világot idézték fel.
Az 1998-as nagy meglepetés, a Fidesz második fordulós (a Független Kisgazdapárttal (FKgP) együttműködve elért) egyik választási jelszava, hívószava a „polgári Magyarország” volt. E címet viselte a párt választási programja is, melyet kis füzetekben osztogattak.
„A harmincöt éves Orbán Viktor vezetésével megalakuló kormány a szó szoros értelmében új fejezetet nyitott Magyarország politikatörténetében.
Lezárta azt a nyolcéves időszakot, amelyet a kommunista időszak struktúráinak továbbélése jellemzett”
– írta a történtekről 2023-ban Navracsics Tibor.
A tét 1998-ban az volt, hogy szakít-e a végleg Magyarország a kommunista örökséggel.
4. 2002: „Útelágazódás”
A 2002-es magyarországi országgyűlési választás, a kommunista diktatúra összeomlását követő negyedik megmérettetés első fordulóját 2002. április 7-én, a másodikat április 21-én tartották. A megjelenési arány országosan az első fordulóban 70,53 százalék, a másodikban 73,51 százalék volt.
Medgyessy Péter, az egykori D–209-es ügynök miniszterelnökként csak a 2002-es választás után két évvel, 2004-ben dadogta el az „útelágazódás” szót, ez a fogalom mégis közel egy évtizedre fémjelezte az egyre kritikusabban utat tévesztő, Magyarország sorsát 2010-ig meghatározó szocialista élcsapat tevékenységét.
A 2002-es parlamenti választásnak a kormányzó Fidesz „A jövő elkezdődött” szlogennel vágott neki, ám kellemetlen meglepetésként nem a jövő kezdődött el, hanem a Kádár-rezsim immár második, a rendszerváltás után hatalomra jutó politikusával folytatódott.
A választás akkori tétjét 2002-ben Tóth Gy. László publicista, közíró így fogalmazza meg: „Útelágazáshoz érkeztünk. 2002. április 21-én Magyarország polgárainak el kell dönteniük, hogy milyen országban szeretnének élni.
Polgári demokráciában, vagy egy liberális, demokratikus szocializmus kádári változatában.”
5. 2006: Ki viszi el a balhét?
A 2006-os magyarországi országgyűlési választás volt a kommunista diktatúra összeomlása után az ötödik. A két fordulót 2006. április 9-én és 23-án tartották. A részvételi arány országosan az első fordulóban 67,83 százalék, a másodikban 64,39 százalék volt.
Négy év után csődközelben – így vonta meg a korabeli ellenzéki sajtó a Medgyessy–Gyurcsány-korszak mérlegét 2006 áprilisának első napjaiban. A gyalázatos véget érő játszma, (melynek során Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hamis ígéretekkel nyert választást, majd amikor egy szűk körben elmondott beszéde kitudódott, és a becsapott választók számonkérték rajta ígéreteit, azonosíthatatlan pribékekkel közéjük lövetett) még meg sem kezdődött ekkor.
A korabeli, nem a baloldalnak bokázó lapok szerint „cselédsajtója teljes körű támogatásával azt a Barba-trükköt játssza, mintha nem ő lenne kormányon, és nem lenne semmilyen felelőssége abban, hogy Magyarország költségvetése
a 2006-os választások előtt csőd közeli állapotban van”.
A súlyos történelmi pillanatban sorra került választás tétje ekkor az volt: a kormányzás felelősségét elvállalva, ki tartja a hátát a fenyegető államcsőd miatt?
6. 2010: A következmények
A 2010-es magyarországi országgyűlési választás volt a hatodik a kommunista rezsim korszakának lezárulta után. Sólyom László köztársasági elnök január 22-én tűzte ki a választás napját: az első fordulóra április 11-én, a másodikra április 25-én került sor.
„A szavazók 77 százaléka állítja, hogy a Fidesz győz majd az áprilisi országgyűlési választáson – derül ki a Nézőpont Intézet legfrissebb felméréséből. A kutatóintézet Heti Válaszban publikált elemzésében kitér arra, hogy a kampány előrehaladtával csökkenni szokott a különbség a két nagy párt között, ezzel szemben ma Magyarországon már nincs két nagy párt, a Fidesz és az MSZP közötti különbség a választások közeledtével egyre nő” – olvashattuk a Magyar Nemzetben 2010. március 25-én.
A hatalmas változás előszelét tehát már ekkor érezhette a magyar választó. Az MSZP–SDZSZ-kormány még a választás előtt a miniszterelnöki székből megfutott Gyurcsányt követő a vészkapusként beugró, ám elődje műsorát folytató Bajnai-korszakban is súlyos korrupciós ügyekbe keveredett. Botrányt dúlt a BKV-s kifizetések körül, gyanús ügyletek buktak ki a Honvédelmi Minisztériumban – mely tárca semmit nem tudott a hazánk légterébe berepült izraeli felderítő gépekről.
A 2006-os szemkilövetésekkel soha érdemben el nem számoló szocialista–szabad demokrata döntéshozók ekkor szembesülhettek azzal, amit a szavazók érvényesítettek később az urnák előtt.
Ez pedig a választás egyik hívószava volt:
a következmények vállalása egy mindaddig következmények nélküli országban.
7. 2014: Az eltűnt százmillió
A kommunista diktatúra korszaka utáni hetedik országgyűlési választást Magyarországon 2014. április 6-án tartották. Ez volt az első olyan rendszerváltás utáni országgyűlési választás, amelyre egyfordulós voksolásként került sor.
„A baloldalnak a legjobban az ártott, amikor a kampány kellős közepén letartóztatták az MSZP – ekkor már lemondott – elnökhelyettesét.
Simon Gábor több száz millió forintos vagyont titkolt el,
amivel egyelőre nem tudott elszámolni. Magyarországon jellemzően a kampányidőszakban ér véget a legtöbb építés és fejlesztés. Így nem sokkal ezelőtt adták át az évtizedek óta várt négyes metrót, megnyitották a felújított Kossuth teret” – írta a jobboldali elfogultsággal igen kevéssé vádolható Euronews.
Bár a választási kampánynak nem volt kizárólagos, központi kérdése az eltűnt százmillió forint, a 2010 előtti időszak felelőseinek választási és erkölcsi elszámoltatása – úgy tűnik – a választók részéről folytatódott.
8. 2018.: Jöjjenek-e a migránsok?
A 2018-as magyarországi országgyűlési választás a kommunista rezsim összeomlása óta eltelt időszak nyolcadik általános parlamenti választása volt Magyarországon 2018. április 8-án.
„Amíg az ellenzék ilyen fragmentált állapotban van, széttöredezett, több párt van és a szavazatok szétszóródnak, addig ez a menekült-migráns kampány elégséges lehet a szavazótábor egyben tartására, mozgatására, benzinnel való ellátására” – idézte az Euronews Böcskei Balázs elemzőt.
„Terrorista szervezetek által kiképzett migránsok akartak Magyarországra jönni. Ma kérték a letartóztatásukat, ugyanis attól tartanak, hogy megszöknek” – tudósított az Origo.hu 2018. március 9-én. „A gyanú szerint a férfi és a nő 2009-ben, illetve 2010-ben csatlakoztak egy terrorista szervezethez. Ezután
mindketten, 2010-től négy éven keresztül, Irakban logisztikai tevékenységet végeztek,
katonai kiképzésben részesültek és a terrorszervezet tevékenységét más módon is támogatták. Később a röszkei tranzitzónában nyújtottak be menedékkérelmet, amelyet a hatóságok elutasítottak.”
A 2018-as voksolás kiemelt témája volt tehát a Magyarországot 2015 óta fenyegető migránsinvázió.
9. 2022: Akar-e Ön háborút?
A 2022-es magyarországi országgyűlési választás kommunista diktatúra korszaka óta eltelt időszak kilencedik általános, szabad parlamenti választása volt Magyarországon 2022. április 3-án.
2022. február 24-én Magyarország közvetlen szomszédságában kitört a második világháború óta eltelt időszak legvéresebb európai konfliktusa.
„Ha a baloldal nyer, másnap megindulnak a fegyverszállítmányok és támogatni fogják azokat a kezdeményezéseket, hogy zárják el az orosz gázcsapokat” – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök 2022. április 1-jén.
Kapcsolódó tartalom
A magyar választók előtt álló kérdés ebben az esztendőben egyértelműen
a háború vagy béke kérdése volt.
Természetesen nem ez volt az egyetlen alternatíva. Az egyesült ellenzék vezére, Márki-Zay Péter például készségesen bejelentette: „A kommunistákat és a fasisztákat külön-külön képviseljük!”
Kiemelt kép: Szimpatizánsok ünnepelnek, miután az MDF megnyerte az 1990. évi parlamenti választásokat. Antall József a Magyar Demokrata Fórum elnöke a párt Bem téri székházában április 9-ére virradó éjjel nemzetközi sajtótájékoztatón jelentette be pártja győzelmét (Fotó: Manek Attila/MTI)