Soltész Miklós úgy fogalmazott, a mai kor ördögi módon hasonlít a 80-85 évvel ezelőtti szörnyűséges időszakhoz; nem engedhetjük meg, hogy az visszatérjen és „őrültek játékszerei legyünk”.

Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy az országban csaknem húsz gyűjtőtábor működött, a szerencsiből mintegy 250-300 ezer embert hurcoltak el málenkij robotra. Hozzátette, a „kicsi munkának” az emléke, gyötrelme egy egész életen át megbélyegezte azokat, akiket meghurcoltak.

Soltész Miklós kijelentette, számos közösség és település viszi tovább a múltat, a Gulág-táborok történetét pedig egy egész nemzet írta vérrel és könnyekkel.

Mit vétettek a magyarok, a német és más nemzetek egyszerű emberei, hogy millióknak kellett meghalniuk és szenvedniük, gyermekeknek árván vagy félárván felnőniük? – tette fel a kérdést az államtitkár.

„Mondjuk ki: voltak akkor is, mint ma is, akik kapzsiságból, mérhetetlen hatalomvágyból és az emberiség iránti gyűlöletből elindították a lavinát, amely aztán megállíthatatlanul mindent pusztított” – fogalmazott, hozzátéve: ez pusztított és ölt fiatalokat és családosokat, katonát és civilt egyaránt. Pusztított és üldözött a háború alatt és utána is, zsidót, közép- és kelet-európai németet, magyart, cigányt, lengyelt, szlovént, szlovákot, horvátot és másokat is

– jelentette ki.

Az államtitkár emlékeztetett, a túlélőknek és családtagjaiknak évtizedeken át tilos volt testi és lelki sebeiről beszélniük, a megbélyegzést pedig újabb és újabb követte.

Soltész Miklós köszönetet mondott azoknak a kutatóknak, közösségi és települési vezetőknek, családoknak, akik túltették magukat a történteken, és méltó megemlékezéseket tartanak.

Koncz Zsófia, a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára, a térség fideszes országgyűlési képviselője beszédében elmondta, történészi becslések szerint annak idején nagyságrendileg 700-800 ezer magyar került szovjet fogságba vagy internálásba, harmaduk soha többé nem tért haza. Hozzátette, a civilek egy részét 2-3 évre hurcolták el kényszermunkára, de voltak mások, különösen politikai elítéltek, akiket 7-8 vagy akár 10-11 évig is fogva tartottak a szovjet Gulágokon.

Koncz Zsófia felidézte, 1953. november 25-én érkezett haza a Gulágról szabadon bocsátott politikai rabok első csoportja, akikre egy különösen nehéz időszak várt, hiszen gyanakvással néztek rájuk és az egész életüket félelemben kellett eltölteniük.

A politikai elítélteket 1963-ban rehabilitálták, de a kárpótlás inkább megalázás volt, mint jóvátétel – tette hozzá az államtitkár.

Koncz Zsófia hangsúlyozta: ma is nehéz időket élünk, nagyon közel hozzánk háború van, és a mostani megemlékezés is azt üzeni számunkra, hogy nekünk, magyaroknak ezekből a borzalmakból mindenféle szempontból ki kell maradnunk.

A megemlékezés zárásaként megkoszorúzták az emlékművet és a történelmi egyházak helyi vezetői mondtak imát az áldozatok emlékére.

Kiemelt kép: Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelõs államtitkára beszédet mond a málenkij robotra hurcolás 81. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Szerencsen a regionális málenkij robot emlékmûnél 2026. január 31-én – MTI/Erdõs József