Az öt pontban megfogalmazott elemzés szerint Magyarország számára a jelenleg vezetéken érkező orosz gáz alternatívája a cseppfolyósított gáz (LNG) behozatala lenne, melynek a szállítási költsége azonban hét-nyolcszoros is lehet a vezetékeshez képest.
Ez önmagában 30-40 százalékkal növeli a beszerzési árat, és annál nyilván jóval nagyobb mértékben a fogyasztói rezsiköltségeket; elesnénk a hosszú távú orosz energiabeszerzést kompenzáló kedvezményes árazástól; elveszítenénk az abból származó árcsökkentő tárgyalási pozíciónkat, hogy Magyarország több forrásból, több útvonalon szerez be földgázt; elveszítenénk a nagy mennyiségű, magyar vezetékeken áthaladó orosz gázforgalomból származó bevételt; elveszítenénk a diverzifikált energiaportfólióra alapozott külkereskedelmi pozíciónkat, ami szintén bevételcsökkenéssel járna
– sorolták.
Mint rámutattak: a rendeletet ráadásul Brüsszel az uniós alapszerződésekkel szembemenve és jogellenesen fogadta el, mert az energiamix összeállítása tagállami hatáskör, a tiltás egyértelműen nem kereskedelempolitikai, hanem szankciós lépés, amihez egyhangúság kellett volna a Tanácsban, nyilvánvalóan sérti az olyan hosszú távú földgáz-kereskedelmi szerződéseket, mint az orosz-magyar is, melynek kapcsán az orosz fél kártérítési igénnyel is felléphet majd.
A magyar kormány tehát megfelelő jogalappal fordul az ügyben az Európai Unió Bíróságához, az azonban beszédes, hogy a döntést nem csak Ukrajna, de a Tisza Párt is támogatja.
Szakértőik az elmúlt napokban többször nyilatkoztak arról, hogy az orosz gázról való teljes leválás – tehát lényegében a szerintük „humbug” rezsicsökkentés kivezetése – üdvözlendő lépés
– tették hozzá.
A döntés hatásainak felszámolására a jogi úton kívül több politikai irány is beazonosítható: az egyik az ukrajnai béke mihamarabbi elérése – mely nyilván okafogyottá tenné vagy minimalizálná a hasonló lépéseket -, azonban ez a brüsszeli elit folyamatos ellenakcióiba ütközik.
A másik lényegében társadalmi: a szuverén energiapolitikai döntéshozatal fenntartása, az eddigiek alapján ugyanis joggal vélelmezhető, hogy a fenti vagy ahhoz hasonló brüsszeli „kérésekre” a Tisza nem tudna nemet mondani – áll az elemzésben.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép: Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója (Fotó: MTI/Hegedüs Róbert)