Már a jövő sem a régi – mondhatnánk kissé kesernyés mosollyal, miközben körülnézünk a 2026-os év küszöbén. De való igaz, hogy a világ régóta nem látott átalakuláson megy keresztül. Szavunk is van már rá: világrendszerváltás. De mit is jelent ez? Ahhoz, hogy ezt megfejtsük, érdemes megtalálni azt, hogy az eddig regnáló világrend mióta áll fent: a Szovjetunió összeomlásától, a második világháború végén tartott jaltai konferenciától, vagy az első világháborút lezáró Párizs környéki békéktől? Mindegyik mellett vannak érvek, de ezek inkább geopolitikai átrendeződések betetőzései voltak. A nagy korszakot meghatározó világszellem megtalálásához ajánlatos nagyobb távlatokat nyitni.
Érdemes egy pillanatra visszarepülni az időben a kora újkor hajnalára, a nagy földrajzi felfedezések korában. Ezek a hódító vállalkozások nem csupán új földrészeket tártak fel, de egyben elindították azt a folyamatot, amely évszázadokra a nyugat gazdasági dominanciáját és kulturális hegemóniáját alapozta meg. Attól a pillanattól kezdve a nyugat lett a világ középpontja. A kereskedelem útvonalai, a vagyon áramlása, az eszmék terjedése, mindebből a központból indultak és hosszú időre meghatározták a globális rendet.
Ami most zajlik a világban, ezt az elsőséget látszik megtörni. A változás elindult, és úgy néz ki, nem is lehet megállítani. Tisztul a kép, egyre jobban láthatóak az új világrend körvonalai. A globális dél felemelkedése nem egyszerűen arról szól, hogy gazdasági-politikai átrendeződés történik a világban. A most zajló váltás nem egy szokásos geopolitikai folyamat, ahol egy, a világot domináló nyugati birodalom helyébe egy másik feltörekvő nyugati birodalom lép, ahogyan ez történt, a tizenhatodik századtól egészen napjainkig.
Úgy tűnik, egy új nagy korszak veszi kezdetét, amelyben a világszellem is változik. Az új világrendben nincs univerzális felső hatalom vagy egyetlen központ, amely mindenkire érvényes szabályokat írna elő. Ebben az új korszakban a sikeres nemzetek azok lesznek, amelyek képesek erős, belső kohéziót teremteni, nemzeti közösségükre támaszkodni, miközben rugalmasan navigálnak a multipoláris térben. Ezt a mélyreható változást a világ nagyhatalmai már mind felismerték és erre rendezkednek be.
Egyedül a brüsszeli elit vív elkeseredett, már-már kétségbeesett küzdelmet a régi nyugati hegemóniára épülő világrend mesterséges életben tartásáért. Veszélyes történelmi fordulópontnál állunk. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Brüsszelt vezető politikusok hatalmuk megőrzése érdekében akár egy újabb világháborúba is képesek lennének belesodorni Európát. Sajnos, ez nem példa nélküli: a birodalmi gőg a 20. században kétszer is világégésbe taszította kontinensünket. Éppen ezért reméljük őszintén, hogy a jövő valóban nem a régi lesz, hogy a nemzetek együttműködésén alapuló, békés rend diadalmaskodik a régi ambíciók felett. Ez a kérdés 2026-ban el fog dőlni, és rajtunk is múlik, hogy mi melyik oldalra állunk.
Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Keir Starmer brit kormányfő, Alexander Stubb finn, Volodimir Zelenszkij ukrán, Donald Trump amerikai, Emmanuel Macron francia elnök, Giorgia Meloni olasz kormányfő, Friedrich Merz német kancellár és Mark Rutte NATO-főtitkár az ukrajnai rendezést szolgáló csúcstalálkozó kezdetén a washingtoni Fehér Házban 2025. augusztus 18-án (Fotó: MTI/EPA/Consolidated News Photos pool/Aaron Schwartz)