Az elmúlt hetekben ismét a középpontba került a droghasználat és a szórakozóhelyek ellenőrzésének kérdése. Horváth László kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos bejelentette, hogy a rendőrség akár 3 hónapra is lakatot tehet a drogkereskedelemben érintett, gyanús üzletekre és helyekre.

A rendőrség szintén jelezte, hogy a jövőben is határozott fellépést folytatnak a kábítószer-kereskedelem és -fogyasztás visszaszorítása érdekében.

A kormány és a rendőrség szigorítása önmagában nem meglepő, hiszen a közbiztonság fenntartása alapfeladat. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a bejelentés milyen indulatokat váltott ki a magukat „szakértőnek” nevező csoportokban – ismertette a Drogkutató Intézet.

Az elemzés szerint az elmúlt időszak vitái egyértelművé tették, hogy számos civil elemző, jogvédő és független szervezet mögött valójában szervezett, radikális drogaktivista hálózat áll.

Kommunikációjukat ugyan szakmai szóhasználatba csomagolják, mégis a droghasználatra épülő ideológiai célok vezérlik őket.

A jogvédelem nevében fellépő aktivistáknak nem a közösség biztonsága vagy a fiatalok egészsége a legfontosabb, hanem egy olyan társadalmi modell elfogadtatása, ahol a droghasználat normalizálása politikai eszközként jelenik meg.

Radikalizmus a szakértelem álarca mögött

A Drogkutató Intézet elemzése arra is kitér, hogy amint újabb ellenőrzéseket jelentettek be a hatóságok, a „szakmai hang” hirtelen eltűnt. A aktivisták reakciója indulatossá, fenyegetővé vált, amelyben „ellenállást”, „rave-forradalmat” és a „hadat üzenünk” kifejezéseket is használják. Az említett szlogenek nem illenek bele egy valós szakmai vitába, és sokkal inkább a mozgalmi kiáltványoknak felelnek meg.

Kiemelték, hogy

amikor valaki nyíltan azt hirdeti, hogy „hadat üzenünk a drogellenes háborúnak”, azzal egyértelműen jelzi, hogy nem a megoldáskeresés, nem az érdemi vita, hanem a feszültség szítása a célja.

A szakmai irányelveknek megfelelő hozzáállás ezzel szemben nem politizál, nem uszít, és nem szervez utcai demonstrációkat zenei rendezvények köré.

A szakértő elsődleges feladata az emberek biztonságának elősegítése és a közösségi kockázatok kezelése. Az elemzés szerint azok az aktivisták, akik a kábítószer-használatot relativizálják, normalizálják, vagy idealizálják, nem szakmai szereplők, hanem ideológiai aktivisták.

A „szabadság” félreértelmezése

Az egyik legagresszívebben terjedő narratíva az, hogy a rendőri jelenlét „a bulizók elleni támadás”. Ezzel a drogaktivista kommunikáció megpróbálja elhitetni a fiatalokkal, hogy a felelősségre vonás elnyomás, a szabályok betartása pedig szabadságkorlátozás – írja a Drogkutató Intézet.

Hozzátették, hogy a szabadság nem egyenlő a kontrollvesztett drogfogyasztással, ugyanis a szabadság felelősséggel jár, döntéssel, önmérséklettel, és nemet mondással. A kábítószer-fogyasztást támogató aktivisták a fiatalok helyett a saját ideológiájukat védik.

Az elemzés szerint éppen itt húzódik a legfontosabb határ, ugyanis

a drogaktivisták a következményeket próbálják elkendőzni, hőssé emelik a bulizó tömeget, miközben démonizálják a rendőrséget, amelynek feladata éppen a tragédiák megelőzése.

Egyes mozgalmak gyakran hivatkoznak Grúziára, ahol egy nagyobb „rave-tüntetés” után módosítottak a drogjogi szabályozáson. Ugyanakkor kevésbé ismert, hogy az ország jelenleg jelentős társadalmi és egészségügyi kihívásokkal néz szembe, amelyeket részben a szabályozás liberalizációja is befolyásolhatott. Az ilyen példák politikai kontextusban történő kiemelése nem feltétlenül tükröznek tudományos álláspontot.

A biztonságos szórakozás és a felelős döntéshozatal mindannyiukat megilleti, amelyet a törvények betartása és betartatása garantál. A rendőrség feladata egyértelmű: visszaszorítani a kábítószer-terjesztést, csökkenteni a tragédiák számát, és fenntartani a közbiztonságot. Ez a feladat nem politikai kérdés, hanem társadalmi felelősség.

A Drogkutató Intézet szerint fontos, hogy a közvélemény átlássa, hogy „független szakmai véleményként” megjelenő nyilatkozatok mögött gyakran ideológiai célok húzódnak. A jelenlegi vitában a kérdés nem a hangos kommunikációról szól, hanem arról, ki képviseli a felelősséget, a józan ítélőképességet és a közösség érdekeit.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)