– Mit tudunk Bernard Le Calloc’h-ról, aki előtt a hétvégén emléknappal tisztelgett a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete, s aki számos magyar nyelvű könyv szerzőjeként ismert? – kérdeztük Szathmáry-Király Hanna régiség szakértőt, gyűjtőt, az Árpádházi Szent Erzsébet Társaság Alapítóját.

– Bernard Le Calloc’h 1925 november 2-án született Le Havre-ban és 2022 október 13-án, Párizsban halt meg. Breton volt, a családja Groix szigetéről származott; ha jól tudom, azok közé tartoztak, akik megőrizték „kelta” nyelvüket. Így tehát neki is egy kicsit más volt az identitása. Természetesen ettől még száz százalékosan franciának érezte magát. A német megszállás alatt egy hozzátartozóját agyonlőtték; a család ezután Algírba költözött. Az ekkor még fiatal kamasz így megtanult arabul; s a későbbiek folyamán is hihetetlenül könnyedén tanulta a nyelveket.

Szathmáry-Király Hanna, az Árpádházi Szent Erzsébet Társaság Alapítója (Forrás: szenterzsebet.hu)

– Milyen nyelveken beszélt Le Calloc’h?

– Angolul és oroszul, illetve finnül is; de beszélt észtül, szerbül, románul, magyarul és újgörögül is – ám a német nyelvet soha nem használta.

– Miért pont a németet nem?

-– Szerintem a családjában a világháborúban történt tragédia miatt. E nyolc nyelv mellett pedig – bár nem láttam erre vonatkozó írásbeli forrásokat – valószínűleg latinul is tudott. Olyan könnyedén kezelte például a latin mondásokat, hogy egész biztos vagyok benne: ahogy régen szokásban is volt, hogy a művelt a beszélje a latint és ógörögöt, vagy legalább a latint tanulja, úgy biztos vagyok benne, hogy a latint is jól ismerhette.

–  Milyen tanulmányokat folytatott?

– Franciát tanított Gödöllőn, a premontreieknél. A későbbiek folyamán, mikor visszatért Franciaországba, még nyelvészetet is tanult: illetve orientalisztikát, tehát keleti nyelveket. Őt a földrajz is nagyon érdekelte: életrajzaiban úgy szerepel, mint geográfus és történész. Rengeteg mindent tanult – lehet, hogy nem mindenről szerzett be iskolai vagy egyetemi papírokat, de önművelés révén a történelem, sőt a nyelvtudomány területén is jártas volt. Többek között a finnugor nyelvcsalád s az ide tartozó népek foglalkoztatták.

Résztvevők az új gödöllői premontrei apátsági templom avatásán 2024. május 23-án (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

– Hogy került Magyarországra 1947-ben? Akkoriban a legtöbben inkább kifelé igyekeztek innen.

– A párizsi Magyar Intézetbe egy alkalommal bekukkantott, majd visszatérő vendég lett: elolvasott minden fellehető, francia nyelvű könyvet Magyarországról. Az akkor végzős egyetemista ugyanis Sauvageot-tanítvány volt. (Aurélien Sauvageot, a magyar-francia szótárt is szerkesztő nyelvész a finnugor tanulmányok megalapítója volt Franciaországban – a szerk.) Le Calloc’h nyelvészetet tanult, meggyőződése volt a finn-magyar rokonság.

– Mi okból marad Magyarországon 1953-ig?

– A tanítás mellett más oka is volt erre: rövid időn belül már egy házasság is hazánkhoz kötötte.

Május 1-jei felvonulás a kommunista rémuralom kezdetei éveiben, 1949-ben (Forrás: Wikipédia)

– Mit tudunk Le Calloc’h feleségéről?

– Nem sokkal Magyarországra érkezése után ismerte meg Trokán Katalint egy mátrai síelés alkalmával. Egy kisebb baleset történt; Le Calloc’h segítette fel a hóból. Tudni kell, hogy Katalin, aki textilművészettel és divattervezéssel foglalkozott, nagyon csinos, attraktív fiatal hölgy volt. Így kezdődött a barátság, amiből egy óriási, nagy szerelem lett. Olyan nagy szerelem, hogy 1948-ban összeházasodtak. Elég nehéz körülmények között: engedély kellett Franciaországból, és a magyaroktól is. Kihallgatták őket, kérdezgették Le Calloc’h-ot, hogy képzeli el Magyarországon a jövőjét – végül mégis össze tudtak házasodni. Trokán Katalinnal a legnagyobb szerelemben élt, gyönyörű verseket írt hozzá. Sajnos Katalin megbetegedett; hosszas kórházi kezeléseken ment keresztül, talán rákos megbetegedéssel küzdött. Attól kezdve, hogy 2004-ben a felesége elhunyt, Le Calloc’h „fél embernek” érezte magát.

– Az 1947 és 1953 közötti időszak történelmünk egyik mélypontja: a kommunista rezsim berendezkedése, majd Rákosiék rémuralma esik erre az időszakra. Hogy tudott itt megmaradni Le Calloc’h francia állampolgárként?

– Miután a gödöllői premontreiek rendjét feloszlatták, a budapesti francia nagykövetségen dolgozott. Az Andrássy úton volt lakása; mint egy kis szigeten, felségével egész jól megvoltak, de érezték  a külső nyomást, és figyelték is őket. Majd 1953-ban egészen hirtelen elhagyták Magyarországot – ám addigra rengeteg mindent tanult, elsősorban a magyar nyelvet. A környezete is csak magyarokból állt; gyakran látogatta a budapesti könyvtárakat.

– Hogy folytatódott élete, miután 1953-ban elhagyta Magyarországot?

– Párizsban az orientalisztikai szakon folytatott nyelvi tanulmányokat, majd – mint diplomatát –, Vietnámba, Szerbiába és Laoszba is kiküldték. Azt már nem tudom, hogy Nepálba látogatása privát volt-e vagy hivatalos, de az bizonyos, hogy ott már Kőrösi Csoma Sándor útját kutatta.

– Milyen hatással volt rá a magyar utazó?

– Szenvedélyévé vált Kőrösi Csoma életútjának feltárása: hatalmas szorgalommal kutatott mindent, ami vele kapcsolatos. Összesen 400 cikket írt ebben a témában. Marcell Péterrel, Körösi Csoma Genfben élő kutatójával 17 éven át levelezett. Két személyiség foglalkoztatta a magyarokkal kapcsolatban: Körösi Csoma Sándor mellett II. Rákóczi Ferenc is fölkeltette az érdeklődését. A korszak tanulmányozása mellett kutatta a fejedelem és XIV. Lajos kapcsolatát is. Utóbbi témakört dolgozza fel a „Rákóczi és a franciák” című könyve.

– Milyen eredményekkel járt a tudós Körösi Csoma-kutatása?

– Megjelentette Körösi Csoma Sándor 1835-1842 között ír naplóit a Püski Kiadónál. Útja során Körösi Csoma rengeteg emberrel találkozott, Le Calloc’h pedig azt is „kinyomozta”, hogy a székely utazó kikkel került kapcsolatba, legyen az angol tiszt vagy francia utazó. A Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete, amely Le Calloc’h számos művét adta ki, 2011-ben jelentette meg a kutató „Arcképcsarnokom” című könyvét. A kötetben több száz, Körösi Csoma által megismert, korabeli utazó és személyiség szerepel, találunk közöttük bengáli tudóst vagy Tibet egyik korabeli felfedezőjét, s egy grúz utazót is.

Kőrösi Csoma Sándor naplója (Forrás: Püski Kiadó)

– A nagy székely utazó nyomába nem csak a könyvtárakban járt…

– Valóban, Le Calloc’h nemcsak tanulmányozta, de „lejárta” Körösi Csoma útját. Felkereste az utazás helyszíneit, sokat gyalogolt is.

– Elképesztő kutatómunka lehetett Körösi Csoma útját ilyen részletességgel feltárni!

– Még ez is sokkal egyszerűbb lehetett, mint Rákóczi franciaországi kapcsolatainak, levelezésének feltárása.

– Pedig az utóbbi esetben hazai pályáén, saját nyelvterületén dolgozott. Miért tűnik ez nehezebb feladatnak?

– Amikor én magam is elmentem a versailles-i városi könyvtárba 25 éve, tapasztaltam ezeket a nehézségeket: kiderült, hogy a francia forradalom alatt, amikor felgyújtottak számos kastélyt, szinte minden irat elveszett, megsemmisült. Le Calloc’h vidéki kastélyok levéltáraiban szedegette össze a hiányzó dokumentumokat.

– Feltűnő, hogy Le Calloc’h a hazánkat kétszer is megcsonkító, a két világháborút lezáró békeszerződések kapcsán mindkét szerződést igazságtalannak tartotta: e magyarokat támogató hozzáállás Franciaországban sajnos nem mondható általánosnak.

– Igazságtalannak tartotta Trianont és e kérdésben teljességgel a mi oldalunkon foglalt állást. Csehszlovákia, mint ország megszerkesztését, épp úgy, mint a jugoszláv állam létrehozását kreálmánynak, mesterséges államnak látta.

– A székelyek és a csángók is élénken foglalkoztatták – publikált ezekben a témákban is?

– Könyveket is írt ezekről a témáról Erdélyi székelyek (Les sicules de Transylvanie) és A moldovai csángók (Les Csangos de Moldavie) címmel. Egy kétnyelvű, magyar-francia könyvében, amely Kisebbségek veszélyben – Peuples en péril címmel jelent meg, szintén foglalkozik a csángókkal és a székelyekkel. (A „Peuples en péril” egy 2006-ban indított könyvsorozat, melynek ötlete Le Calloc’h-tól származott, és a kiadó (Armeline, Bretagne) az ő javaslatára indította el; többek között a székelységgel is foglalkoztak – a szerk.) Bretonként meglátta, hogy milyen fontos a sokszínűség, a nyelv és kultúra öröksége. Kutatásai kapcsán tehát többször járt Erdélyben is. Szintén foglalkoztatták a magyarok ázsiai gyökerei: a kabarokról, kazárok és alánokról is publikált.

Résztvevők a madéfalvi veszedelem 258. évfordulóján tartott megemlékezésen a székelyföldi Madéfalván, a vérengzés emlékművénél 2022. január 7-én (Fotó: MTI/Veres Nándor)

– Ön miképpen került kapcsolatba Le Calloc’h-kal?

– Le Calloc’h sokat segített Szent Erzsébettel kapcsolatos kutatásaimban. Felhívta a figyelmemet Cambrai-ra, ahol komoly kultusza van az Árpád-házi szentnek. Erzsébet a rossz állapotban lévő katedrális szentélyének felújítása idején több kiló ezüstöt ajándékozott a városnak. Ezt azért tette, mert a kalandozások korában Bulcsú vezér sokat ártott a környéknek. Erzsébet ezzel a Türingiából küldött, nagy értékű ajándékkal próbálta a pár száz évvel korábbi történteket jóvátenni. A magyar hercegnő szívét a katedrális főoltárában őrizték szentté avatásáig, 1235-ig, és most is Szent Erzsébet egyik emlékhelye. Szintén sokat köszönhetek Le Calloc’h-nak abban, hogy közelebbről megismertem Rákóczi franciaországi útját, melyen egy felmenőm is részt vett.

– Ki volt ezt a felmenő?

– Szathmári Király Ádám elkísérte Rákóczi Ferencet Lengyelországba és Franciaországba is, mint fiatal apród, aki ezekről az utakról naplót is írt. Érdekes források lehetnének feljegyzései, sajnos a naplója elkallódott. Talán ott bújik meg ma is egy könyvgyűjtemény mélyén.

Szathmári Király Ádám (Forrás: dka.oszk.hu)

– Le Calloc’h nemcsak a Rákóczi-kort, hanem hazánk egész történelmét is igyekezett megismertetni Franciaországban – milyen formában tette ezt?

– Histoire de le Hongrie (Magyarország története) címmel írta le történelmünket francia olvasók számára. Sajnos ezt a művét nem fordították le magyarra.

– Mennyire értékelték itthon a francia kutató munkáját?

– Rengeteg kitüntetést kapott Magyarországon: például megkapta a Magyar Nemzetért arany- és ezüstérmet, ő maga pedig fát ültetett az ópusztaszeri parkban. Magyar Köztársasági Érdemrendet is kapott, Gábor Áron díjban is részesült Erdélyben, ahol a Teleki Sámuel-díjat is megkapta.

– Jelentős munkájához képest ritkán esik szó róla.

– Méltánytalanul keveset tudunk Le Calloc’h -ról. Nekünk, magyaroknak, akik olyan kevesen vagyunk és olyan sok ellenségünk van, két kézzel kell megragadni a segítő kezet; emlékezetét tehát ápolnunk kéne, hiszen borzasztóan kellenek nekünk a barátok.

Kiemelt kép: Bernard Le Calloc’h diplomata, nyelvész, történész és földrajztudós, a finnugrisztika és orientalisztika szakértője (Fotó: bme.hu)