A nap, amikor Lenin elvtárs megtanult repülni

| Szerző: Jezsó Ákos
Lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke volt Antall József, akinek az országlása alatt hazánk levedlette a vérvörös szocializmus által rákényszerített maszkot. Mi sem jellemzi jobban ezt az átalakulást, mint a tétényi szoborparkként is emlegetett kiállítás létrejöttének története, ahová 23 évvel ezelőtt, 1992. szeptember 14-én kezdték elvinni a Rákosi és Kádár elvtársak nevével fémjelzett évtizedek, vagyis a létező szocializmus két nemzedékének kultikus szobrait és domborműveit.

A rendszerváltást követően elmentek ugyan az elvtársak, de itt maradt az emlékük, és a köztéri szobraik. Mi legyen ezekkel a több-kevesebb művészi értékkel bíró alkotásokkal? A szoborpark létrehozásának gondolatát először Szörényi László vetette fel a Hitel című folyóirat 1989. július 5-i számában.

Terve egy Lenin-kertről szólt, ahol a magyarországi összes, köztéri Lenin-szobrot állítják ki. Aztán nem is olyan sokkal később, 1990 tavaszán, de még az első, szabad választások előtt, eltűnt a csepeli Lenin-szobor.

Március 14-én bontották el a Csepel Művek kapuja előtt álló, karját az ég felé nyújtó Lenin-szobrot, mégpedig a helyi Fidesz, SZDSZ és a Független Kisgazdapárt közös akciójaként.

A budatétényi szoborpark (Fotó: MTI/Galambos Anita)

Nem akármilyen nap volt az a március 14-e, hiszen aznap tartotta az 1985-ben alakult, tehát még a pártállami parlament az utolsó ülését, és ekkor kezdődtek meg Bonnban a nemzetközi tárgyalások Németország újraegyesítéséről.

A szobor akár a kádárizmus jelképe is lehet, hiszen Moszkva városi tanácsa által ajándékozott, és „ismeretlen szovjet művész” által készített alkotást 1958. november 7-én állították fel a Csepeli Fémmű főbejárata előtt. Csakhogy silány fércmű volt, mert nagyon hamar elkezdett korrodálni.

Lenin szovjet szobra tíz évvel később kilyukadt, ezért aztán 1969-ben újra kellett önteni. A legnagyobb titokban, 1970-ben cserélték ki a régit az újjal, amelyet attól kezdve a széltől is óvtak a gyárkapu biztonsági őrei. Nem mindig jártak sikerrel: az egész országban elterjedt legenda szerint egy ízben valaki megmászta Lenin elvtársat, az ég felé nyújtott tenyerébe zsíros kenyeret rakott, nyakába pedig táblát akasztott, ezzel a felirattal: „Ezentúl ezen fogunk élni.

Ezt a csepeli szobrot bontották el 1990 tavaszán.

Ezzel azonban áttört a gát, s a folyamat feltartóztathatatlanul megindult.

Fúvószenekar a szoborparkban (Fotó: MTI/Galambos Anita)

A fővárosi közgyűlésnek a szoborpark létrehozására 1991-ben kiírt pályázatát Eleőd Ákos építész nyerte meg, a Tétényi-fennsíkon található területet a XXII. kerület önkormányzata ajánlotta fel.

Az ünnepélyes megnyitót 1993. június 27-én tartották. A dátum túlmutat önmagán, hiszen aznap ünnepeltük a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonulásának második évfordulóját. A kiállítási térben jelenleg 42 szobor látható.

A szoborpark hivatalos nevét 2006-ban Illyés Gyula nevezetes verse alapján megváltoztatták. Azóta: „Egy mondat a zsarnokságról” Szoborpark.

Ebben az évben, vagyis az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján elkészült a Sztálin-dísztribün is, amely a forradalom alatt lerombolt Sztálin-szobor csizmájának méretarányos mása. Ekkor nyílt meg a Memento Park részeként a Sztálin csizmája című kiállítás és a Barakk mozi is, ahol Papp Gábor Zsigmondnak Az ügynök élete című filmjét vetítik folyamatosan annak érdekében, hogy hazánkban soha, senki ne feledje a kommunizmus valódi arcát, mely kapcsán Faludy György a Kihallgatás című versében ezt írta:

„Egész nap nyúzott. Hol bokámat rúgta

s ordított, hol dühödten nógatott.

Vadul gyűlöl. Pedig pontosan tudja,

hogy ártatlan vagyok.”

 

Kiemelt kép: Szoborparkba került az 1919-es Tanácsköztársaság emlékműve is, amely a Regnum Marianum-templom helyén állt (Fotó: MTI/Galambos Anita)

Ajánljuk még