A legionáriusbetegségért a legionella baktérium okolható, ami súlyos tüdőgyulladáshoz vezethet. A baktérium nem emberről emberre terjed, hanem vízcseppeken keresztül, és nem is mindenkire egyformán veszélyes. Az 50 év felettiek és a dohányosok a fő kockázati csoport – írja az Index.hu.

A legionáriusbetegség tünetei általában 2–14 nappal a baktériummal való érintkezés után jelentkeznek és megegyeznek a tüdőgyulladás tüneteivel: köhögés, láz, fejfájás, izomfájdalmak, légszomj. Ezekhez társulhat zavartság, hasmenés vagy hányinger is.

A betegek körülbelül 10 százaléka hal meg a szövődmények következtében,

azoknál súlyosabb lefolyású a kór, akik egészségügyi intézményben kapják el. De az érintettek többségét nem dönti le a lábáról.

Ha gyanús, hogy elkaptuk

a fertőzést, a nyálból, vizeletből kimutatható, a betegség pedig kezelhető antibiotikummal.

A baktérium rengeteg nedves helyen felbukkanhat, például a járművek ablaktörlő folyadéktartályában – különösen, ha a tartály vízzel van feltöltve. Jobb tehát, ha rendes ablakmosót használunk.

A legionella a meleg, pangó vizet szereti, ami megtalálható a nagy épületek légkondicionálóinak hűtőtornyaiban.

Az 1980 és 1998 közötti legionárius esetek 20 százaléka utazáshoz kapcsolódott – szállodák, üdülőhelyek, apartmanok, kaszinók légkondicionálói voltak a bűnbakok. Ahhoz, hogy a baktérium jelen legyen a légkondicionálókban, a rendszernek vizet kell használnia hűtőközegként.

A hűtőtornyok jellemzően nagy épületekben találhatók meg, például kórházakban, szállodákban, iskolákban, magas lakóházakban, többemeletes irodaépületekben, kereskedelmi és ipari központokban. Ezek a tornyok a levegőt úgy hűtik, hogy hőt vonnak el egy nyitott víztartály és ventilátorok segítségével. Ezeket a ventilátorokat, ha nem tartják karban, nem tisztítják rendszeresen,

legionella baktériumot tartalmazó vizet permetezhetnek a levegőbe.

Miután a szennyezett vízcseppek bejutnak a légkondicionáló rendszerébe, szétterjedhetnek az egész épületben. Fertőzés a cseppek belélegzésével történhet.

Az otthonokban használt kisebb teljesítményű légkondicionálók nem vizet, hanem jellemzően halogénezett klór-fluor-szénhidrogéneket (HCFC-ket) használnak a levegő hűtésére. Azok a klímaberendezések nem veszélyesek, amelyek nem használnak vizet, és önálló rendszerekként működnek, vagyis nincsenek külön csatornáik a levegő szállításához. A járművek légkondicionálói sem veszélyesek, mert nem állóvízzel operálnak a hűtéshez.

A kiemelt kép illusztráció. (Fotó:  MTVA/Róka László)