A kezdet és a vég kétarcú istene, Janus uralja Budapest hatalmas északi szigetét, a Népszigetet, amelyet ezen a nevén senki sem ismer, ne is így keressük, mert mindenki csak Szúnyog-szigetként emlegeti.

Ez a végletek szigete.

Még csak nem is sziget, csak amolyan nagyra hízott félsziget, mely egy hatalmas öblöt, a dunai hajóforgalom téli kikötőjét öleli magához.

Légi fotó a Szúnyog-szigetként emlegetett Népszigetről. Az 1980-as években készült fotó előterében az Újpesti-öbölnél a Ganz Hajó- és Darugyár azóta már megszűnt üzemegysége. A vasúti híd után a Mahart hajójavító és az előtte kikötött, javításra váró hajók látszanak (Forrás: Fortepan Super8 Alapítvány)

Van itt minden: vadregényes ártéri erdő, focipályán burjánzó dzsungel, kecskefarm, hol még kecskesajtot is lehet kapni, meg kutyaiskola, aztán bezárt hajógyár rozsdásodó csarnokai és csődbe ment vállalatok bedeszkázott ablakú üdülői. És hajléktalanok, szemét, kosz és gaztenger meg kutyagumi mindenfelé. Az öböl túloldalán a Marina City lakópark luxuslakásai és a Duna Pláza, átellenben pedig a Római-part.

Mindez együtt a Szúnyog-sziget, Budapest Janus-arcú északi kapuja, amelyet az 1830-as években csatoltak Újpesthez.

Első írásos emléke 1695-ből származik, a feljegyzés ráadásul megőrizte a török kori nevét, lévén hogy Saban-szigetként említi. A saban az iszlám világban, s így a török kultúrában is a nyolcadik, vagyis az elválás, más fordításban a szétválás hónapja. Arra utal, hogy az afrikai arab közösségek ilyenkor válnak szét, hogy a sivatagban új vízlelőhelyet keressenek. A török kor előtti név nem maradt ránk, azt viszont tudjuk, hogy eleink később Pesti-szigetként, majd Újpesti-szigetként említették. Legvégül pedig Csigás-, majd Szúnyog-sziget lett a neve. Most is így hívják, hiába van Népszigetként feltüntetve a térképeken.

A dunai hajóforgalom miatt lett félsziget. A mintegy két kilométer hosszú földdarab északi részét az 1850-es években azért kötötték egy zsilippel a pesti oldalhoz, hogy az így kialakított öböl biztos kikötő legyen a téli jégtáblák elől menedéket kereső hajóknak. Később a zsilipet megvastagították. A műtárgy ma is megvan, azzal a furcsasággal, hogy mögötte másfél méterrel egy betonfal húzódik, majd a szárazföldnek az a több mint százméteres csíkja, amely miatt félsziget a Szúnyog-sziget. Itt van az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep.

A naponta kétszázezer köbméter víz megtisztítására képes telep rendezett, a kerítéseken belül valódi parkélményt nyújt. Csakhogy alig kell egy kőhajításnyit továbbmenni ahhoz, hogy egy hamisítatlan ártéri erdőre leljünk.

A Mahart Újpesti Hajójavító üzeme 2012-ben (Forrás: Fortepan)

Három bejárata is van a Szúnyog-szigetnek. Ha a belváros felől érkezünk, akkor vagy az Újpest-Városkapu megállónál szállunk le a metróról és az 1896-ban megépült Északi összekötő vasúti hídon sétálunk be, vagy a Gyöngyösi utcánál és a Duna pláza és a Marina lakóparkhoz közeli gyalogos hídon keresztül érjük el.

Fotós kollégámmal a harmadik útvonalat választottuk, hiszen autóval csakis észak felől, a zsilipen keresztül, a szennyvíztelep mellett lehet a szigetre gurulni.

Mahart hajójavító, a Petőfi hajó átépítése, 1955-ben (Forrás: Fortepan, Uvaterv)

Ezen az úton valaha súlyos teherautók haladtak, egészen a rendszerváltásig. Akkor ugyanis itt még két hajógyár is működött.

Az Újpesti-öböl szabad kikötője mellett, vagyis az összekötő híd északi oldalánál működött a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár hajójavító üzemegysége, a híd túlfelén pedig a gyár új hajókat készítő részlege. Előbbi még most is üzemel, utóbbi azonban már régen bezárt.

Pedig az előző századfordulón még itt volt a magyar hajógyártás egyik legfontosabb központja, az Újpesti-öbölben készült hajók, vontatók és úszódaruk Európa-szerte keresettek voltak.

A gyár túlélt két világháborút, két forradalmat, román, német és orosz megszállást, de a rendszerváltásba belepusztult.

Impozáns lista: 81 tengeri áruszállító, 63 folyami személy-, 193 folyami vontató- és toló-, 30 speciális hajó, 57 uszály és lakóhajó, 145 úszódaru, 610 kikötői és szerelődaru készült itt – a régmúlt dicsőségéből azonban már semmi sem látszik.

Az egykori szerelőcsarnokok romosak, a falak graffitivel összefirkálva, mindenütt az enyészet az úr. A dudvával sűrűn benőtt gyárudvaron szemétkupacokat görget maga előtt a szél.

Nincsenek jobb helyzetben az egykori vállalati üdülők sem.

Az újpesti és az angyalföldi vállalatok ugyanis a Szúnyog-szigeten a szocializmus évtizedei alatt sorban hozták létre a maguk üdülőit. Akkora volt itt az élet, hogy a forgalom több vendéglőt is eltartott. A sziget közepén egy hajó formájú épületben működött a Partizán nevű vendéglő, ahol hétvégenként diszkó volt, a szomszédos Vasmacskában pedig élő zene. Ez utóbbi a szocializmus alatt is megőrzött valamit a régi kisvendéglők hangulatából, hiszen a kőzúzalékkal leszórt udvarán az asztalokon tarkabarka terítők, rajtuk ha kellett, jó kadarkával, a konyhában pedig éppen olyan ízletes hekket sütöttek, mint a Balatonon. Természetesen sült krumplival és koviubival tálalták.

Hajdanán komoly vízi élet volt a szigeten. Majdnem mindegyik vállalati üdülő saját csónakházat is működtetett, ahol a csónakokat bárki kibérelhette, hogy hosszabb-rövidebb vízitúra keretében fedezze fel az észak-budapesti Duna-partot. Érdemes volt vesződni, mert az ártéri erdő mentén szabadstrand volt kijelölve.

A Szúnyog-szigetet majdnem olyan sok ember kereste fel, mint a híresebb testvérét, a Duna túlpartján lévő Római-partot.

Amúgy a hajdani vízi élet nem tűnt el nyomtalanul, hiszen a Központi Sport Iskola (KSI) kajak-kenu szakosztályának a telephelye a sziget öböl felőli oldalán most is várja a sportolni vágyókat, az edzések 1963 óta folyamatosak.

Az Újpesti-öböl a Népsziget felől nézve, a KSI korosztályos kajak-kenu versenye, 1972-ben (forrás: Fortepan Chuckyeager tumblr)

A Fővárosi Közgyűlés elé a napokban terjesztették Budapest zöldfejlesztési tervét, egy sor sincs benne a Népszigetről. Mintha nem is létezne, pedig Budapest gyöngyszeme is lehetne – mindezt már Wintermantel Zsolttól, a Budapest Műhely szakértőjétől tudjuk, aki szerint ez, a nagyváros melletti vízparti terület méltánytalanul alulhasznosított.